Motorbontós kálvária - Fiat Grande Punto használtteszt

Vidám kisautóként robbant be a köztudatba a Fiat Punto, amely az évek során egészen méretesre hízott, kisebb családok igényeit is kiszolgálva. Az első generációja kiérdemelte az Év Autója címet, a második pedig merészebb formatervével hódított, amíg egy ráncfelvarrás kissé szolidabbá, "nagylámpássá" nem tette. Harmadik nekifutásra pedig olyannyira beletrafált a gyár a vásárlóközönség szívébe, hogy a mai napig gyártják, ami azt jelenti, hogy már 12 éve a kínálat része. A harmadik generáció Grande Punto néven debütált a 2005-ös Frankfurti Autószalonon, a forgalmazása pedig a rá következő évben indult. Megrajzolása a Giugiaro nevéhez fűződik, aki egy olyan autót álmodott meg a rajzasztalon, amelynek orra leginkább a Maserati 3200 GT arcára hasonlít, talán ezért is kedvelték meg olyan sokan.

A képeken látható példány 2007-ben látta meg a napvilágot Torinóban, a jelenlegi gazdájához pedig kétévesen, 2009-ben került körülbelül 28 ezer kilométeres futásteljesítménnyel. Azóta a megtett kilométerek száma közel 164 ezer kilométerre nőt, szóval elmondható, hogy igazán megkedvelte a tulajdonos, akit jól szolgált az eddigi több mint 130 ezer közösen megtett kilométer során. Pedig voltak pillanatok, amikor sok bosszúságot okozott, ám ez nem teljes mértékben az autó hibája.
[BANNER type="1"]
Történt ugyanis, hogy az évtized elején, egy verőfényes szép nyári napon beütött a baj. Budapesten a Szépvölgyi úton felfelé haladva elszállt az erő az autóból. Természetesen a tulaj azonnal félreállt és felnyitotta a motorháztetőt, majd rápillantva a motorra döbbenten tapasztalta, hogy a kiegyenlítő tartályból bugyog az olaj, ami ugye azért ijesztő, mert ott a hűtővíznek kéne lennie. Egy Budapest melletti magánszerelőt ajánlottak neki, aki ránézésre megállapította, hogy hengerfejes a szerkezet és kell hozzá egy új fűzött blokk. A szerelő hozzá is látott a munkához, megbontotta a motort, ám a tulajdonos eközben nyomozott egy kicsit és egyetlen olyan esetet sem talált, amikor az 1,3-as JTD vagy az 1,9-es JTD hengerfejes lett volna. Ekkor úgy döntött, hogy elhozza a szerelőtől az autót, sajnos már megbontott és újra összeszerelt motorral.

Elvitte egy márkaszervizbe, ahol a Punto a szervizfőnök szolgálati autójaként szolgált korábban. Miután megnézték, megállapították, hogy csak a hőcserélő repedt el, ezért folyt össze a víz és az olaj.

A motornak semmi baja, szét se kellett volna szedni. Viszont a magánszervizben úgy rakták össze, hogy eltörték a szelephimbákat. Ám szerencsére még garanciában megjavították az autót, így a tulajdonos pénztárcáját nem viselte meg jelentősen a történet.

Rozsda még nem ütötte fel a fejét a karosszérián, viszont az első fényszórók burája már mattulni kezdett. Ez a jobb elsőn látszik, ugyanis a bal első cserélve lett, miután megnyomták az autó elejét, amíg az parkolt. A makulátlan külső azonban már viseletesebb utasteret rejt, ahol jól láthatóan nyomott hagyott az idő és a használat.

A leglátványosabb talán a nem mellesleg vélhetően utólagos könyöklő bőrkárpitjának a „hámlása”, de a kormánykerék karimáján is felfedezhető a bőr foszlása.

Viszont a sebességváltó gombja szimplán csak kifényesedett és a kézifék karja is egészen jó állapotban vészelte át a 160 ezer kilométernyi használatot. Egy másik kényes pont a hátsó ablakok terén bukkan fel. Az ötajtós Grande Puntók típushibája, hogy a hátsó ablakok akadnak mozgatás közben. Emellett a jobb hátsó ajtó is nehezen nyílik. Először meg kell nyomni kicsit megfelelő ponton, és akkor nyitható.

Az 1,3-as dízelmotor hangosan kel életre és bemelegedve is zajos marad, ráadásul erre az a tény sincs jó hatással, hogy a motorháztető belső részén cafatokban lóg a hangszigetelő burkolat. Ennek ellenére kellemes masina a 16 szelepes gázolajos, hiszen a 90 lóerő és a 200 Nm határozottan mozgatja az autót, megfelelő az ereje az átlagos használathoz. Az elektromos szervokormányát sokan érzéketlennek tartják pedig szerintem elegendő visszajelzést ad, pontosan irányítható vele az autó. A rásegítés még tovább fokozható egy gombnyomással, így a parkolás valóban egyujjas műveletté válik vele. A váltókar már kissé lötyögős, de nem akad, talán kicsit túl könnyen is jár a kulisszában. Összességében továbbra is rendkívül komfortos kisautó a Grande Punto. Bár a vezetőülés kárpitja megkopott, a kényelme nem csökkent.

Az autó motorjához azóta a bizonyos megbontás óta nem kellett hozzányúlni csak az olajcserék alkalmával, amelyeket a tulajdonos maga végez el. Jelentősebb szervizköltséggel a kuplungcsere járt, amelyre 120 ezer kilométernél került sor, illetve nem várt hibaként jelentkezett egy rugó eltörése.

Az erőforrás vezérlése láncos, korábban egytömegű lendkerékre cserélték benne a kettőstömegűt és DPF (részecskeszűrő) sincs benne, ezért nagyobb és drágább hibára nem számít a közeli jövőben a gazdája, aki a fogyasztással is elégedett. Vegyes használat mellett 4,3-4,5 liter gázolajat iszik meg a Grande Punto, és télen is beéri 4,9 literrel.

Viszont, amikor eljön a csere ideje, valószínűleg egy hibrid jármű lép majd a helyére. Ehhez a cseréhez viszont biztos, hogy mélyebben szükséges a zsebekbe nyúlni, ugyanis a 2007-es évjáratú, dízel Grande Punto modellek körülbelül 800 ezer és 1,1 millió forint közötti áron kelnek el a használtautó piacon, a hasonló korú hibridek pedig 2 millió körül startolnak.