Hirdetés
Mobil Banner (300x250)
Cikk2014. 09. 24.

Na, ez tényleg sporthibrid. Infiniti Q50S Hybrid AWD teszt

Érdekes egy szerzet az Infiniti Q50, pláne, hogy hibrid. Na de milyen, hiszen elrejtettek benne egy Nissan 370Z-t!

Na, ez tényleg sporthibrid. Infiniti Q50S Hybrid AWD teszt

Vettel fejlesztette. Tudta-e vagy sem, mindenesetre ha egy ilyen Q50 középkategóriás szedánt tetszik vásárolni, a Nissan prémiummárkájának egyik újdonságát, akkor Sebastian Vettel ízlésének is megfelelő kocsit vezethet. Egy sportlimuzint. Hiszen az új Infinitik fejlesztésében, hangolásában a négyszeres címvédő világbajnok német pilóta is segédkezik, s a Q50 születésekor is bábáskodott, mivel hát a Red Bull-Renault F1-csapat hivatalos neve a következő: Infiniti Red Bull Racing.
[BANNER type="1"]

Nagyon megnézik. A G-szériát váltó Q50 annyira menő, annyira árasztja magából a gazdagságot, hogy egyeseknek a következő jut róla eszébe: Az adód rendben van? De félre a tréfával, ami sajnos nem is vicc, a Q50 valóban igen megnyerő külsejű, s rendesen meg is nézi az utca népe. Nyilván azért is, mert nagyságrendekkel ritkább, mint a konkurens Audi A4, 3-as BMW vagy Mercedes C-osztály, de még a közvetlen rivális, a „másik japán” Lexus IS-ből is jóval több rója az utakat. Most még. Tavaly Frankfurtban debütált, itthon is láttuk, 2.2-es dízelmotorja Mercedes-eredetű, van belőle benzines hibrid is, tesztautónk ilyen volt. És S, mint Sport. Látványos spoilerezéssel, 19 colos malomkerekekkel, LED-es automata fényszóróval, LED-es nappali menetfénnyel, LED-es hátsó lámpával, s két ordas kipufogóvéggel.

Nagy. Bent nem annyira. Hossza 4,8 méter, egy bő tízest ráver az összes pályatársra. A 2,85 méteres tengelytáv is győztes – tény (vagyis nem az, de nehezen vitatható), hogy nagyon rendben vannak az arányai. Utastere viszont csak elöl kínál fejedelmi komfortot. Igaz, az első – motorosan állítható, memóriás - ülés szenzációs (haha, állítólag a NASA mérnökei is formálták a zéró gravitációban felvett ideális pózt alapul véve), a hátsó sem rossz, s a ki/beszállási kényelem példás, de a napfénytető sokat elvesz a fejtérből, továbbá a hátsó lábtér is szűkös. Ó, s a csomagtér: a nem hibridé még oké, de a hibridé kicsi, alig 400 literes, nem bővíthető, nyílása apró, használhatósága erősen korlátozott. Igen, a lítium-ion akksik rabolják a helyet, ez van.

Luxus. Ez van, meg luxus: többek közt kulcs nélküli nyitás (érzékelővel a hátsó kilincseken is), 360 fokos képet adó parkolássegítő, tompa puffanással csukódó ajtók, finoman szaladó ablakok, olyan bőrkárpitozás és olyan dekorelemek, érzésre olyan kidolgozottság és minőség, hogy elalélsz. A Bose hifi ereje is ütős. Villanymotoros a kormányoszlop állítása, alumíniumból vannak a pedálok, a küszöbvédő csíkok is, van adaptív tempomat, holttérfigyelő, sávtartó meg minden, navigáció, modern „személyre szabható digitális környezet” nem is egy, de két klassz érintőképernyővel, kismillió funkcióval, infóhalmazzal, meg üzemmódválasztó, öngyógyító fényezés, s közvetlen adaptív kormányzás is.

Álljá' már meg! Na de bár a távolságtartós tempomat akár dugóban is működik, s állóra fékezi az autót, a sávtartással kvázi önvezet, azonban nem tartja meg, s nem akkor indul el újra magától, amikor az előttünk lévő kocsi mozdul. Hanem egy-két másodperccel azután, hogy állóra fékezett. És jön egy hangjelzés, majd kúszik tovább az autó – ez az autópályán remeklő funkció tehát a városi araszolásban még nem pihentető opció. A fényezés öngyógyulását nem teszteltük, az első tengellyel semmiféle mechanikus kapcsolatban nem álló kormányt annál inkább.

Szimulátoros. A Q50 világújdonsága ugye ez a steer-by-wire közvetlen adaptív kormány, amely elektronikus működtetésű - a vezető jól beállíthatja a számára ideális rásegítési erőt és az áttétel mértékét. És irtó gyors. És kiszűri a nem kívánt rezgéseket. Gyakorlatilag viszont eléggé szintetikus az egész, sokat nem érezni a kerekek és az út kapcsolatából, s ha sportosra hangoljuk a rendszert (ekkor végállásai közt kettőt forog a volán), nem sportos, hanem bosszantó beállítás az, amit kapunk. Amolyan folyamatosan korrigálni kell, nincs egyenesfutás fajtát. Persze a DAS-os (Direct Active Steering) Q50-ekben is van hagyományos kormánymű probléma esetén összezáró tegelykapcsolóval, hogy mindig irányítható maradjon a kocsi. Futómű? A részben alumínium független, többlengőkaros felfüggeztés az S, mint Sport modellben és a /40-es abroncsokon a kelleténél tán egy picit feszesebb rugózást kölcsönöz, komfortot kevésbé. Ha meg némileg belevettelesedve sportosra vennénk a figurát, a menetstabilizáló - érzésre - teljesen sosem engedi el a kezünket, ami mondjuk jó hír is lehet abból a szemszögből, hogy.

De hiszen ez egy Z! Hogy a Q50S Hybrid egyáltalán nem olyan, csupán nevében izgalmas, mint például a Lexus IS 300h F Sport. Hanem iszonyat erős! Mert itt nem holmi sornégyes a benzinmotor, de selymes járású és taposásra gyönyörű hangú 3,5 literes V6-os 306 lóerővel és 350 Nm-rel, és ehhez jön még az 50 kW és nulláról 270 Nm villanyos plusz, hogy az összteljesítmény 364 LE LE legyen 546 Nm nyomatékkal. És – legalábbis egyenesen – a Q50 bizony úgy megy, mint a 370Z! Vagy elődje, a 350Z, de mindegy. Százra hátul hajtva 5,1, összkerekesen 5,4 mp alatt sprintel, a végsebesség 250 km/óra, de a száraz számadatoknál kifejezőbb, ha ekképp fogalmazunk: letaglózó a gyorsulás, félelmetes az erőtartalék, és mesés, ahogy 7000 fölé is szívesen forog a V6. Fék? Elöl 4, hátul 2 dugattyús nyereg elöl alumíniumból, a hűtött féktárcsák átmérője 355 és 350 mm, adagolhatóság példás, erő szintúgy. Váltó? Hétfokozatú kettős tengelykapcsolós automatizált, nem rossz, de vannak gyorsabbak (manuális váltó a hibridhez nincs.) Összkerék? Száz százalék nyomaték is mehet hátra, ha szükséges, 50 százalék siet előre.

Nehézatléta. Amúgy a teljes nevén Q50S Hybrid AWD üres súlya több mint 1,8 tonna, szóval el is kél az irdatlan kraft, ha a név és a megjelenés sugallta dinamikára vágynánk. Amihez értelemszerűen Sport állásba kell tolni az üzemmódválasztó kapcsolóját. Ugyanakkor síri csendben, tisztán elektromosan is lehet EV-autózgatni sokszor pár kilométert, a fék regeneratív, s Ecóban úgy tanít spórolni, takarékoskodni a számítógép, hogy butított gázreakcióval párhuzamosan a gázpedál ellenállása is kőkemény. És akkor nem nyomod, zéró károsanyag-kibocsátással gurulsz, csökkented a fogyasztást, nem gyilkolod a méregdrága gumit, nem teszel hozzá az emberiség önpusztításához. Még egyszer: sokszor pár kilométeren át. A tesztút harmadát EV-ben csorogtam végig. Sztrádán csak azért jártam, hogy megtapasztaljam: 130-nál 2000-et pörög, mit pörög, lustálkodik a motor, a szigetelés szuper, zajtalan a suhanás. Zenét hallgattam, CD-ről játszott – számomra minőségi – muzsikát élveztem már-már dobhártyaszaggató hangerővel, azon bezzeg jót röhögtem, hogy ezt írja ki, ha rányomsz az ejectre: Lemez kidobása.

Jó az étvágya. A sok-sok csorgással együtt tesztátlagnak 9,7 l/100 km-es fogyasztást jelzett a computer, de volt benne padlógáz is rendesen, kormány mögül gangolgatás, úgyhogy a fene se bánja, hogy nem sikerült reprodukálni a 6,8 literes gyári értéket. Többet kellett volna ecózni, többet kellett volna bámulni a fordulatszámmérő alatti póvermérőt, de szerintem a 10 alatti étvágy is baráti egy ilyen súlyú és kaliberű autótól.

Drága? A még csupán 25 éves Infiniti presztízse sokkal szerényebb a német konkurensekénél, de a Lexus neve is szebben - és ismerősebben - cseng. Ezt kozmetikázva a Q50 alapára dízelként (2,2 l, 170 LE, 400 Nm, kézi váltóval fogyasztás 4,4 l/100 km) 9,3 millió forint, turbós benzineseként (2,0 l, 211 LE, 350 Nm, csak automata váltóval fogyasztás 6,3 l/100 km) 11,06 millió forint, sporthibridként meg 14,2 millió forint. Tesztautónk csurig fölextrázva 17,8 milliós volt. Igen, nem kevés pénz, de egyfelől a riválisoknál így is olcsóbb, másfelől a hibrid ereje tényleg elképesztő. Ha éppenséggel ez dönt, akkor az Infiniti a nyerő.