Nagy az arca az új Suzuki SX4 S-Crossnak?

Tanulékony. Néhány gyártó olykor nagyvonalúan elintézi egy-egy típus megújulását, minimális formai és annál is szerényebb tartalmi frissítéssel, csak hogy kiírhassa ajtajára: itt az „új” típus. A Suzuki nem tartozik közéjük, az SX4 S-Cross esetében biztosan nem. Persze volt mit fejleszteni az S-Crosson – mondhatnák a rosszmájúak, részben jogosan. Azonban értékeljük inkább azt, hogy a Suzuki tényleg az egyik leglátványosabban fejlődő márka, szépen tanul a konkurensektől, és hozza ki egyre versenyképesebb típusait. Hiszen míg 10 éve már az akkori kisautók között is kicsinek számító Swift fölé hozta az – elvileg – kompakt SX4-et, 4 méteres hosszával és tudásával egyaránt valójában az is kisautónak számított. Utódja – bár a családi viszonyok a Suzukinál szinte soha nem ilyen egyértelműek – az SX4 S-Cross már méretben is beleillett a kompaktok csapatába, miközben örökölte az SX4 magasabb felépítését. [BANNER type="1"] Taktikus. Az SX4 S-Cross persze a nevében is hordozza, hogy igazából crossover, nem hagyományos kompakt, és így egyre divatosabb a jelenlegi mezőnyben, hiszen a konkurensek csak most kezdenek ráérezni e szegmensre. Ám míg az eredeti S-Cross még csak méretében és stílusában érett meg a kompakt crossoverek megszorongatására, úgy a most bemutatott ráncfelvarrott változat már szinte teljes értékű tagja ennek a csapatnak. Persze nem azért, mert karakteres orrot kapott, amit ugyan sokan csúfolnak, ezzel is szóbeszéd tárgyává téve az autót, s mint tudjuk a negatív reklám is jó reklám. Egyébként pedig érdemes megnézni a Nissan Juke-ot, ami hasonló élcelődés tárgya volt megjelenésekor, mégis sikert hozott a Nissannak. Vitarásított. Maradjunk tehát annyiban, hogy az SX4 S-Cross megjelenését a mai trendeknek megfelelően gyúrta át a Suzuki, mert az előd valóban unalmas volt, márpedig unalmas külsejű típus aligha él meg manapság a piacon. Ugyanakkor belül is divatosnak kell lennie a járgánynak, így az S-Cross is megkapta azt, ami manapság elvárható. Nem volt nehéz fejlesztés, hiszen a Grand Vitara megjelenésével minden adott volt. Érdemes a két autót egymás mellett megnézni a szalonban – belülről – mert sok a hasonlóság, így tényleg csak az a kérdés, hogy kinek melyik tetszik jobban. A Vitarából és a Balenóból már ismert műszerek és multimédiás rendszer költözött az S-Crossba is, annak minden előnyével és hátrányával – ahogy azt a Balenónál is említettük. Kényelmes. Adott tehát az S-Cross tágas, kényelemre hangolt utastere, ahol a műszerek közti kijelzők továbbra is a pálcákat nyomogatva-forgatva állíthatók, a középkonzol érintőkijelzőjén pedig a kor elvárásainak megfelelő grafika és kezelőfelület, valamint funkciók fogadnak. Persze az alapvetően négy mezőre osztott képernyőn eléggé lecsökkennek a lehetőségeink, ha nincs navigáció az autóban – hiszen a menüben mindenképpen szerepel a navi – és nem csatlakozik telefon a rendszerhez. A másik 2 menüpont ugyanis a telefonhoz tartozik, tehát ilyenkor valójában csak egy, a rádió menüpont él. Ám ami létező, aktív funkció, az remekül működik, úgy általában is az autóban. Továbbá nem csak a műszaki tartalom tekintetében bizonyult tanulékonynak a Suzuki, hiszen például a legutóbb még kritizált első kartámaszt is tologathatóra cserélték, így tényleg kényelmesebb. Háromhengeres. A friss S-Cross motorterében is érdemi változás történt, hiszen új motorok jelentek meg a kínálatban. A Vitarából ismert 1,4 literes turbós benzines éppúgy választható, mint a Balenóban próbált 1,0 literes háromhengeres. Tesztautónkat is ez utóbbi hajtotta, abszolút megelégedésünkre. A korábbi 1,6 literes szívómotor kikerült a kínálatból, pedig biztosan ma is sokan választanák inkább azt, hiszen kiváló erőforrás, de a ma autósainak többsége alacsony fordulaton is érezhető nyomatékra vágyik, és ebben jobbak a turbósak. Talán csak ebben jobb az egyliteres, háromhengeres is, kulturáltságban ugyanis biztosan nem. Kevésbé zavaró a rezonanciája, mint a kisebb Balenóban, de azért az S-Crossban is jelen van. A nagyobb test és tömeg miatt a fogyasztása sem olyan fergeteges, bár még így is bőven jó. Felszereltség. Az egyliteres háromhengeres az SX4 S-Cross esetében az alapmotor szerepét tölti be, így ezzel kapható a legolcsóbban a típus, listaáron 4,99 millió forinttól. A teszten járt GL+ kivitel 5,31 millió forintba kerül, tehát 70 ezerrel olcsóbb, mint az ugyanilyen motoros Baleno. A két típus között érezhető a kategóriakülönbség, így érdemes a nagyobb és olcsóbb S-Crosst választani, bár felszereltségeik eltérőek. Ám valójában az SX4 GL+ kiviteléből sem hiányzik semmi érdemi tétel, az alapvető igényeket messzemenően kielégíti az is, ugyanakkor tény, hogy a Baleno sok más mellett már kiváló radaros tempomatot és navigációs rendszert is ad 5,38 millió forintért. Érdemes elgondolkodni, hogy a kényelmesebb futás vagy a kényelmi extrák fontosabbak az autóválasztáskor. No meg az is elgondolkodtató, hogy az S-Crosshoz csak 300 ezer forinttal drágább a már négyhengeres, 1,4-es turbós motor, ráadásul hatfokozatú váltóval. Szerintem már csak jobb futáskultúrája miatt is megéri a felárat, nem beszélve a teljesítménytöbbletről és a 6-os váltóról.