Nagy, kényelmes, olcsó. Peugeot 406 kombi használtan

Márkafanatikusok, franciabarátok kivételével kéz a szívre, s őszintén az igazat, csakis az igazat, a színtiszta igazat: úgy általában jó véleménnyel van a francia autókról? Ha volt már, szerette, elégedett volt vele? Ha még nem volt, lesz? Venne? Ugye, hogy azt szokták mondani (rokon, barát, szerelő, szomszéd, újság), hogy csak a baj volt, van és lesz vele? Ugye, hogy lebeszélik? Ugye, hogy ha esetleg szimpatizál is egy használt Renault-val, Citroënnel vagy Peugeot-val, a megannyi negatív reklám miatt az pusztán nem elég, ha jó az ár? Mert ami jobb, az a német vagy a japán kocsi - öö, mert azok jók, azokhoz hozzá sem kell nyúlni soha, de soha.
Aktuális alanyunk remek példája az előítélet kontra valóságnak, már ami az autót és tulajdonosát is illeti. Az autó egy 1998-as Peugeot 406 Break, azaz kombi 228 ezer km-rel az órájában, valahonnan külföldről, talán Németországból behozva, s itthon először 2003-ban forgalomba helyezve. Jelenlegi gazdájánál öt éve szolgálva, s ezalatt 95 ezer km-t megtéve. Tulajdonosa pedig azért döntött mellette, mert korábbi cégautója is Peugeot volt, egy 306-os, majd eljött az idő, hogy saját kocsi kellett, s az egy 406-os lett. Először benzinesként, 1,8 literes, nem rossz, viszont a zömében városi üzemmódban, rövid távokon bántóan sokat, 100 km-enként 12-nél is több litert fogyasztó motorral. Érthető hát, hogy a következő gazdaságosabb dízel lett, ha még nem is modernebb 2 vagy 2,2 literes HDi, hanem "csak" TD, pontosabban 2.1 TD vagy SVDT hengerenként 3, összesen tehát 12 szeleppel.

A 405-utód 406 1995-ben mutatkozott be, s hétköznapi szedán vagy kombi karosszériájával Európában 2004-ig gyártották. Faceliftet 1999-ben kapott, ergo ez a kék Break még frissítés előtti. És hatalmas, több mint 4,7 méter hosszú, utastere tágas, s csomagtartója is jókora, 526 literes. Alapból. A hátsó ülőlap felhajtásával, s a támla osztott dönthetőségével könnyen bővíthetően, alacsony rakodóperemmel, sík padlóval, óriási nyílással, valamint praktikus, koszolható-tisztítható, kihúzható-visszatehető gumitálcával. [BANNER type="1"] A formát, a dizájnt hagyjuk - valakinek tetszik, más észre sem veszi (nekem speciel bejön a semmilyensége). A kasztni elvileg csúnyán törve, s így javítva sem nagyon volt (egyszer egy kóbor kutyával találkozásból a szegény párán túl az első lökhárító és az egyik ködlámpa jött ki vesztesen), apró karcok, horzsolások azért fel-felfedezhetőek rajta. Meg egy kis kezdődő rozsdállás a kerékjáratoknál és a géptető végén. A különböző dísztárcsák is jelzik, hogy használója nem a tökéletes szépséget kereste és látja benne, hanem a funkcionális kényelmet, de ennek megértéséhez be kell ülni, amennyiben nem ismerős a típus.

Az utastérben az erősen szivacsosra kopott kormányt leszámítva nincs "öregszag", jól tartják magukat az illesztések, s maguk műanyagok is. Az ülés kárpitja nyilván meg van kicsit ereszkedve, itt-ott akad némi folt is, de egyben van az egész, nem csörög, nem zörög. A fa(utánzat) betétek eleganciát sugallnak, a napfénytető bezzeg azt mondja, hogy ne nyiss ki (elektromos hiba), a váltógomb meg tetszés szerint forgatható. A kapcsolásban ugyanakkor nem zavar. Mi volt még az elmúlt 5 év alatt? Komplett futóműfelújítás, kuplungcsere, vezérműszíj és társai (ezek jócskán 100 ezres kiadásokat jelentettek), egy kontakthiba a (6 lemezes CD-táras) hifinél, beázás a vezetőoldalon, azonban nem fentről, hanem a motortérből - a klímánál volt a bibi. Szervizbe 15 ezer km-enként viszik, olajat nem zabál, tán ha fél litert kell utántölteni egy-egy periódus során. A műszerfalon a bal oldali kis óra egyébként az olajszintet mutatja - indításnál. Aztán nyugszik. S ha már felszereltség, a már említetteken kívül automata a klíma, légzsákból és elektromos ablakemelőből is 4 van. Elektromos tükör, 4 irányban állítható kormány, sajátosan, de magasságában állítható ülés, könyöklő, tetősín, levehető vonóhorog, krómdíszek, stb. Mélyedések, rekeszek a mindennapos apróságoknak, öblös kesztyűtartó, ahogy kell.
S milyen vezetni? Meglepően kellemes, nagyautós, finom. A kormány szervózottsága tökéletes, se nem nehéz, se nem túl könnyű, az 5 fokozatú váltó karja hosszú utakon jár, de a szerkezet pontos, a kuplung sem igényel schwarzeneggeri vádlit, remek. A 109 lovas és 250 Nm nyomatékú dízelmotor mélyről és erőteljesen húz, hangja nem tolakodó - minőségi a hangszigetelés. Az ülés nagyon kényelmes, a vezetői pozíció elsőrangú, csak a könyöklőt jobb városban elfelejteni (hosszabb távon persze nem árt, hogy van). Az akkori legendásan lágy, komfortosra hangolt futómű - pláne a /65-ös, ballonos kerekekkel - ideális a magyar útviszonyokra, de annyira nem hajós, nem billegős, nem bólogatós, hogy belebetegedjünk vagy bosszantónak találjuk.
És pihentetően csendes, átlagfogyasztásával meg a gyári értéket (7,2 l/100 km) igazoló, sőt azt akár alul is múló (a tulaj legjobbja 6,9 l/100 km), ami az erőhöz, a mérethez, a 1,5 tonnás súlyhoz képest és a sok munkába járás, valamint családos kirándulás tükrében abszolút korrekt. 2007-ben 1 350 000 forintba került, jelenleg úgy a felét érheti a Használtautó.hu vonatkozó találati listája szerint. Használói véleményeinkben is jókat olvasni a típusról - lehet és kell is költeni egy 406-osra, ám félni nem kell tőle, legyinteni rá meg botorság. Nem sokkal több mint félmillió forintért kevés ilyen tágas, kényelmes, praktikus középkategóriás autó létezik, az pedig nem más, mint humbug, hogy bizonyos nációk bizonyos modelljeibe csak üzemanyagot meg olajat kell tölteni. Hát igen, mind jól tudjuk, hogy csak a francia autók romlanak el, de azok mindig.