Cikk2013. 06. 07.
Ne kérdezd a múltját! Toyota Paseo 15 évesen
Vagánynak nevezhető, olcsó és nem csak virgonc, egész takarékos kupé is a Toyota Paseo. Ugye, hogy félmillió forintért nem számít a múltja?
Betumeret18 px
Miként azt írtuk, heti piaci körképünkben a józanságot kicsit félretéve, igazi egynyári kalandokat kerestünk, legalábbis autók vonatkozásában. Kupékat áhítottunk félmillió forintig, s így akadtunk a Toyota Paseóba is, mely itthon kevéssé ismert, s természetesen igen ritka is. Az elvárt két légzsákkal csak ]egy példány kínálkozott uszkve félmillióig - azt néztük meg.[BANNER type="1"]
Teljes mértékben körképünk címének megfelelő példányba botlottunk, igen, a Paseo sokkal inkább sportosnak tűnő, mint sportos modell. Alapját ugyanis a Starlet adja, tengelytávja miniautós 2,38 méter, hossza azonban kellő, több mint 4 méter, így a lejtőshátú kupé karosszéria rendelkezik is egy kiállással, ami adott esetben jól jöhet egy parkolóban, mondjuk egy diszkó előtt. Ezt tehát megadja a Paseo, meg persze az összes kupés jellemzőt is, amit akár nyűgnek is nevezhetünk, ám a célcsoport ezeket minden bizonnyal inkább szexepilként említené. Mélyre kell ereszkedni és ülni a passzentos helykínálatú utastérbe. Hátul csenevész a láb- és a fejtér. Az ülés ott formázatlan és széles, ennek ellenére csak kétszemélyes. Fejtámasz hátul egyáltalán nincs, az első pedig a háttámlával egybeépített.
Noha az első ülések is alig formázottak, a rövid próba alapján kényelmesek, az pedig csaknem biztos, hogy aki félmillió forintért megveszi, az nem hosszú távú ingázáshoz fogja választani. Hanem például azért, mert jóleső érzéssel lehet kikönyökölni az elektromosan mozgó, a sofőr oldalán lefelé automata (azaz egyetlen érintésre végigfutó) ablakon. Nagyon persze nem érdemes vagánykodni vagy felvágni, lámpától indulva például könnyedén szégyenben maradhat az 1,5 literes, 90 lóerős motorral hajtott Paseo.
Ez bizony nem versenyautó, 100 km/órára 10,9 másodperc alatt gyorsul. Nem lomha, de nem is kirobbanóan dinamikus. A sofőr persze mást érez, a 895 kilogrammos, azaz meglehetősen könnyű gép élénknek mutatkozik az emissziós normákkal még kevéssé sanyargatott benzinessel. És épp ez a szenzáció, nem csak formája, hanem vezetési élménye alapján is sportosnak tűnő modellt kapunk, miközben az egész illúzió.
Vezetni persze képzelgés nélkül jó a Paseót. Légzsákos, meglehetősen kifényesedett kormánykereke csak enyhén szervózott, jól kapcsolható az ötfokozatú váltó, amelynek karja végén a gomb szintén kopott, de még nem elnyűtt, s az elöl MacPherson, hátul multilink futómű is korrekt. Van némi csillapítás, az útfekvés nem hagy komoly kivetnivalót, a motor pedig egészen jó! Járása egyenletes, hangja alapjáraton szinte nincs is, forgatásra pedig a vérpezsdítésből is kapunk egy csírányit. Higgadt vezetéssel 7 literes, a Paseo szemét kitaposva 10 literes fogyasztást kaphatunk. Ez nem rossz ajánlat, ahogyan az sem, hogy a csomagtér – kupé karosszériához mérten - alapesetben is egész nagy, 277 literes, ráadásul a hátsó támla döntésével bővíthető is. Hangárt úgy sem kapunk, de szükség esetén beférhet egy vasalódeszka, vagy bármi egyéb nem túlzottan, de azért méretes cucc.
Összességében döbbenet, hogy az ismeretlen modellnek számító Paseo 15 évesen is mennyire mókás autó. Nem, nem komoly, csak játékos. Egészen virgonc, s mint egy Toyota, elnyűhetetlennek tűnő. Előéletét nem ismerjük, de a nyári kalandoknál amúgy sem szokás azt firtatni. Órájában 252 ezer kilométer látható, ami akár igaz is lehet. Ez viszont ne számítson, lényegesebb, hogy most mit tud. S ha valakinek tetszik az 550 ezer forintért kínált gép, s még egy megbízható szerelő is áment mond a kisebb-nagyobb korábbi sebekkel biztosan rendelkező autóra, érdemes lehet rá alkudni, hogy félmilliós legyen, nyári kalandnak vagy nyári kalandokhoz biztosan jó lesz.
Ahogyan azt a rendszám is jelzi, japán autó. Korrekt vezethetőséggel, elpusztíthatatlansággal és kupés, lejtős farral, hátsó szárnyba épített harmadik féklámpával
Teljes mértékben körképünk címének megfelelő példányba botlottunk, igen, a Paseo sokkal inkább sportosnak tűnő, mint sportos modell. Alapját ugyanis a Starlet adja, tengelytávja miniautós 2,38 méter, hossza azonban kellő, több mint 4 méter, így a lejtőshátú kupé karosszéria rendelkezik is egy kiállással, ami adott esetben jól jöhet egy parkolóban, mondjuk egy diszkó előtt. Ezt tehát megadja a Paseo, meg persze az összes kupés jellemzőt is, amit akár nyűgnek is nevezhetünk, ám a célcsoport ezeket minden bizonnyal inkább szexepilként említené. Mélyre kell ereszkedni és ülni a passzentos helykínálatú utastérbe. Hátul csenevész a láb- és a fejtér. Az ülés ott formázatlan és széles, ennek ellenére csak kétszemélyes. Fejtámasz hátul egyáltalán nincs, az első pedig a háttámlával egybeépített.
Az emblémát letakarva is könnyedén azonosítható lenne a Toyota jellegzetesen kilencvenes évekbeli műszerfala. Légkondi szerepelhetne, ám e példányban nincs. Nem maradhat el az ablakon kikönyöklés
Noha az első ülések is alig formázottak, a rövid próba alapján kényelmesek, az pedig csaknem biztos, hogy aki félmillió forintért megveszi, az nem hosszú távú ingázáshoz fogja választani. Hanem például azért, mert jóleső érzéssel lehet kikönyökölni az elektromosan mozgó, a sofőr oldalán lefelé automata (azaz egyetlen érintésre végigfutó) ablakon. Nagyon persze nem érdemes vagánykodni vagy felvágni, lámpától indulva például könnyedén szégyenben maradhat az 1,5 literes, 90 lóerős motorral hajtott Paseo.
Hátul széles és alacsony az utastér, elöl nincs gond a helykínálattal, s az alig formázott ülések tartására sem lehet panaszunk
Ez bizony nem versenyautó, 100 km/órára 10,9 másodperc alatt gyorsul. Nem lomha, de nem is kirobbanóan dinamikus. A sofőr persze mást érez, a 895 kilogrammos, azaz meglehetősen könnyű gép élénknek mutatkozik az emissziós normákkal még kevéssé sanyargatott benzinessel. És épp ez a szenzáció, nem csak formája, hanem vezetési élménye alapján is sportosnak tűnő modellt kapunk, miközben az egész illúzió.
Szerény, 1,5 literes, 90 lóerős motorjával és a kupék között nagy, 277 literes csomagterével is jelzi a Paseo, hogy nem igazi sportkocsi, annál józanabb választás
Vezetni persze képzelgés nélkül jó a Paseót. Légzsákos, meglehetősen kifényesedett kormánykereke csak enyhén szervózott, jól kapcsolható az ötfokozatú váltó, amelynek karja végén a gomb szintén kopott, de még nem elnyűtt, s az elöl MacPherson, hátul multilink futómű is korrekt. Van némi csillapítás, az útfekvés nem hagy komoly kivetnivalót, a motor pedig egészen jó! Járása egyenletes, hangja alapjáraton szinte nincs is, forgatásra pedig a vérpezsdítésből is kapunk egy csírányit. Higgadt vezetéssel 7 literes, a Paseo szemét kitaposva 10 literes fogyasztást kaphatunk. Ez nem rossz ajánlat, ahogyan az sem, hogy a csomagtér – kupé karosszériához mérten - alapesetben is egész nagy, 277 literes, ráadásul a hátsó támla döntésével bővíthető is. Hangárt úgy sem kapunk, de szükség esetén beférhet egy vasalódeszka, vagy bármi egyéb nem túlzottan, de azért méretes cucc.
Fényes a kormánykerék, kopott a váltógomb, ám a számlálóban látható 252 ezer kilométer akár valós is lehet
Összességében döbbenet, hogy az ismeretlen modellnek számító Paseo 15 évesen is mennyire mókás autó. Nem, nem komoly, csak játékos. Egészen virgonc, s mint egy Toyota, elnyűhetetlennek tűnő. Előéletét nem ismerjük, de a nyári kalandoknál amúgy sem szokás azt firtatni. Órájában 252 ezer kilométer látható, ami akár igaz is lehet. Ez viszont ne számítson, lényegesebb, hogy most mit tud. S ha valakinek tetszik az 550 ezer forintért kínált gép, s még egy megbízható szerelő is áment mond a kisebb-nagyobb korábbi sebekkel biztosan rendelkező autóra, érdemes lehet rá alkudni, hogy félmilliós legyen, nyári kalandnak vagy nyári kalandokhoz biztosan jó lesz.
