Ne temesd még a luxusszedánokat! - Volvo S60 B3 teszt

Emlékszem, úgy körülbelül 10 éve olvastam egy tanulmányt arról, hogy Nyugat-Európában a kisgyerekek már nem a szokásos szedánformát rajzolják, amikor megkérik őket, hogy vessenek papírra egy autót. Jóval többen rajzoltak ferdehátú kasztnit, amiből nagyon leegyszerűsítve arra következtettek a tanulmány szerzői, hogy ez vált az uralkodó autóformává, ezt hozzák magukkal otthonról. A keletebbi Európáról nem szólt a fáma, de valahol akkoriban kezdték temetni a szedánokat, és lám, még mindig velünk élnek. Miközben az USA-ból érkező hírekben is kongatják a vészharangot a limuzinok feje felett, addig a Volvo szépen, nyugodtan elkezdte gyártani az S60-ast az óceán túlpartján. Ennek pedig nagyon örülök, hiszen a kategóriájának egyik legstílusosabb darabja lett szerintem. Itthon belefulladunk a német prémiumjárgányokba, szóval tagadhatatlan, hogy azok képezik a vágyak netovábbját nagyon sok embernél. Pedig érdemes körülnézni a Volvo háza táján is. Igaz, csak két limuzinjuk maradt, az S90 és az S60, ám mindketten üde színfoltjai a piacnak. Az S60 lényegében az S90 kicsit megkurtított változata, de figyeltek rá, hogy az arányokhoz igazítsák a formai megoldásokat. És még így is nagyobb egyébként több konkurensnél. [BANNER type="1"] Tehát nem maradt az S60 sem Thor kalapácsai nélkül, a fényszórókban ott a jellegzetes motívum. Hátul pedig tényleg az S90 köszön vissza, csak épp kicsiben. De valahogy ettől emberibb az egész autó, nem érezni benne nagyzolást, csak a szinte tökéletes harmóniát. Persze ehhez a harmóniához szükséges a megfelelő felszereltség és a hozzá passzoló szín is. Ami ebben az esetben a sportosnak szánt R-Design külsőt jelenti a „Fusion” piros színnel, na meg a 19 colos könnyűfém felnikkel. De nem véletlenül írom, hogy ezt csak sportosnak szánták. Dögösen néz ki, de azért így is inkább egy elegáns limuzin. A sportosság kimerül a fekete, „négyzetrácsos” hűtőmaszkban, a fekete díszbetétekben és többek között a fekete visszapillantó tükörházakban. Hátul pedig a két kipufogóvégben, amiket az autó fenekének két szélére helyeztek, persze csalókán, mert a kipufogóvégek csak díszbetétek, a valódi csövek mögöttük bújnak meg. Az utastérben sem a sportosság dominál, bár elöl sportülések járnak az R-Design csomaghoz. Ezek a bőr/textil ülések szürke színben is kérhetők, érdemes is őket választani, hiszen az egész utastér hangulatát megváltoztatják, kevésbé lesz komor. Amúgy sok szó nem érheti a ház elejét. Az anyagok igényesek, a műszerfalra jutott fémhatású dísz is az infotainment képernyőjét körbeölelő zongoralakkot kiegészítendő. És itt kell sajnos panaszkodnom kicsit, mert külön klímakonzol nincs, az érintőképernyőn kell matatni a hőmérséklet állításához, az ülésfűtés kezeléséhez, ami szerintem még mindig túl sok figyelmet igényel, ha ezt épp menet közben tennénk. Hátul természetesen fejedelmi a helykínálat, viszont a szedánságból adódóan az alaphelyzetben 391 literes csomagtér használhatóságának határt szab a nyílás mérete. [BANNER type="2"] Viszont a teszt igazi apropója a motorháztető alatt rejlik. Ez pedig a B3-as jelölésű motor. Hátul már hirdeti a felirat, hogy ez dolgozik az autóban, de pontosan mi is ez? Három, azaz három henger volna egy ekkora autóban? Nem-nem, ne tévesszen meg senkit az, hogy az XC40-es T3 jelölése háromhengeres motort takar. Az S60 esetében a B3 egy négyhengeres benzinmotort jelent, kétliteres lökettérfogattal, 163 lóerővel. Továbbá a napjainkban szinte már elmaradhatatlan lágy hibridséggel. A 48 voltos rendszer 40 newtonméterrel támogatja a benzinmotor 265 Nm forgatónyomatékát. Szükség is van rá, hogy a fogyasztás csökkenthető legyen. Az S60 ugyanis 1,7 tonnát nyom, ennek lendületes mozgatásához pedig szereti pörgetni a motort a 8 fokozatú automata váltó. Pedig papíron 1680-as fordulattól rendelkezésre áll a 265 Nm, de a teljesítmény maximum csak 4800-tól. Persze van üzemmódválasztó, amivel lehet válogatni a gazdaságos, a kényelmes és a sportos stílus között, de még az Eco módban is pörögnie kell a motornak a megfelelő gyorsuláshoz.

Ha kell, 9 másodperc alatt eléri a 100 km/h tempót, szóval nem lassú, nem is tűnik annak, sőt kifejezetten élvezetes terelgetni még a kanyarokban is a nagy tömeg ellenére. A kormány nagyon közvetlen, az autó egész viselkedése rendkívül barátságos, avagy könnyen uralható.

Ilyenkor érezni igazán, hogy mennyivel jobb érzés vezetni egy szedánt, mint egy szabadidő-autót! Persze megvan a hátulütője annak, hogy sokat használtam a „dinamikus” üzemmódban az S60-at, ugyanis az átlagfogyasztása 9,1 liter lett 100 kilométeren, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ebben a városi használat dominált. Ha így nézem, akkor ez egy egészen megbocsátható érték egy kétliteres motortól. Mindemellett olyan kényelmet, olyan élményt nyújt, amitől érezni, hogy megéri a pénzét. Márpedig nem olcsó mulatság, de hát prémium termékről van szó, úgyhogy nem illik meglepődni. Az S60-as az R-Desing felszereltséggel és a B3 motorral 13 640 000 forintról rajtol. Ám ez máris súlyos százezrekkel megugrik, amint izgalmasabb színeket és a 18 colosnál nagyobb felniket választunk. Ezek után a biztonsági rendszerek kimaxolásával növelhető tovább a végösszeg, de ezekkel tényleg olyan lesz az S60, mint egy guruló „széf”. A parkolássegítő rendszereket sem érdemes kihagyni az extrák közül, hiszen nagyban megkönnyítik a manőverezést a termetes limuzinnal. A Harman Kardon prémium hangrendszeren talán lehet spórolni, de a kényesebb fülűek nehezen fognak lemondani róla, de száz szónak is egy a vége. Rendesen belenyúlva az extrákba, a tesztautó ára felment egészen 16 millió forint fölé. De látva manapság az árlistákat, bennük azt, hogy teljesen megkergült a világ, ez egy egészen józan ajánlat a Volvótól, hiszen egy tényleg stílusos, végtelenül kényelmes, modern és nagyon is kedvelhető autó az S60.