Négyévesen is drága, de joggal. Honda Jazz használtteszt

Legutóbbi piaci körképünkben annak néztünk utána, hogy mit, milyen egyterűeket kapni 2,5 millió forint környékén, maximum 3 milliós árplafonnal. Lehetőleg minél fiatalabban, minél kevesebb kilométerrel és a "kívül kicsi, belül nagy" jeligére. És nem meglepő mód arra jutottunk, hogy képzeletbeli dobogónkon a Honda Jazzt, a Nissan Note-ot és a Kia Vengát látjuk ár/értékben, vezethetőségben és helykínálatban. A legmodernebb, 2010-től gyártott Vengát még csak újonnan teszteltük, a nemsokára gyökeresen megújuló Note egy 2006-os példányával viszont nem is olyan rég randevúztunk, így eljött az idő, hogy a korábbi, az első generációs után az "új" Jazzt is kipróbáljuk. 2009-es évjárattal, órájában kb. 73 ezer km-rel, azaz átlagos futásteljesítménnyel. És nem titkoltan azzal a prekoncepcióval, hogy a Honda kisegyterűje drága ugyan, de szinte tökéletes. [BANNER type="1"] Bizony drága a japánul Fit ötajtós, 5 fokozatú manuális vagy CVT-váltóval kínált, 1,2 vagy 1,4 literes, 90-100 lóerős benzinmotorokkal elérhető Jazz, mert úgy 3,5 milliós volt újkorában, s most 4 évesen is drága egy ilyen második szériásat venni, hiszen 2,3 millió forinttól látni 2009-eseket. A modellváltás különben 2008-ban volt, az aktuális nemzedék elődjénél minimálisan hosszabb és gazdagabban felszerelt.
A próbált autó Trend Plus ellátmányú - ködlámpával, 15 colos alufelnivel, állítható magasságú vezetőüléssel, mélységében is állítható kormánnyal, elöl elektromos, sofőroldalon automata ablakemelővel, elektromos tükörrel, fedélzeti számítógéppel, első és oldallégzsákokkal, a volánról vezérelhető, CD-t és MP3-at is játszó hifivel, manuális klímával, távirányítású központi zárral. Ami kell, van, de persze létezik automata légkondis, kipörgésgátlós-menetstabilizálós, bőrkormányos, függönylégzsákos, panorámatetős kivitel is.
A lényeg mondjuk nem ez, hanem a 3,9 méteres hosszhoz képest hihetetlen helykínálat – a Jazz tágas elöl, tágas hátul és 375 literes, eléggé nagyszájú és alacsony peremű csomagtartójával is. Az ülések kiemelkedő tartást ugyan nem adnak, de legalább nem rövidke a lapjuk. A második sorban hárman is megférnek, a hátsó-középső utas lábait nem zavarja holmi kardánalagút. Dönthető az anyósülés, egy mozdulattal 60:40 arányban osztottan és síkba dönthetőek a hátsó ülések is. Ugyanakkor fel is hajthatóak kvázi kempingszékesen – az üzemanyagtartály az első ülések alatt bújik, ezért is ilyen pazarul variálható a kabin. Az ajtók szélesre nyílnak, a ki/beszállás-rámolás kényelmes.
A karosszériáján is csupán egy-két apró karcot hordó (és pont a típusmegjelölésnél horpadt) piros, valóban női tulajos kocsi 4 évesen még kopásmentes belseje nem pusztán a helybősége és alakíthatósága, hanem számos pohártartója, rekesze, dupla kesztyűtartója és anyag-, valamint kidolgozási minősége okán is etalon. Zéróközeli zörgéssel és nyöszörgéssel, műanyagosan is kellemes fogású kormánnyal, kézre eső váltókarral, könnyen olvasható műszerfallal.
Amibe bele lehet kötni, az a kis oldalablakostul is zavaróan vaskos A-oszlop, és az, hogy a szellőzés állítólag nehezen bír el a párával. Ó, és lehetne kicsit erősebb a (90 lovas és 114 Nm nyomatékú), pörgetve azért nem gyenge, az üresen 1,1 tonnás autót 100 km/órás sebességre 12,5 mp alatt gyorsító 1198 cm³-es, változó szelepvezérléses, egy gyújtógyertyás, de hengerenként 4 szelepes motor, cserébe a nagy-nagy átlag 6 l/100 km. Négy személlyel-csomagokkal-autópályán-klímázva 7-7,5 litert eszik (és persze felhangosodik, akárcsak a szélzaj), országúton 5 körül elketyeg.
Érdekes amúgy, de tulajdonosa eddig nem tudta, hogy az ülése magasságában, a kormány meg mélységében is állítható, sőt, a felhajtható hátsó sor előnyeivel sem élt az idők során. Joggal szereti ellenben könnyű vezethetőségéért, fordulékonyságáért és parkolhatóságáért – azt pedig mi tesszük hozzá, hogy a kormány nincs túlszervózva, de sok visszajelzést akkor sem ad az útról, váltója pontosan kapcsolható, egészen kiváló, kuplungja nem fárasztó, pedálrendje remek, hátul is tárcsás féke jól adagolható, példás. Rugózási komfortja kisautós, kanyarban az oldaldőlése és az alulkormányzottsága is átlagos, viselkedése abszolút kiszámítható.
A használói véleményekben is dicsért Honda Jazz értéktartónak klassz, vevői szemszögből egyeseknek riasztóan drága lehet. De használtautó-vásárlásnál - pláne ebben a magasságban - alap, hogy igazán jó autót drágán "kell" venni (lehetőleg kifogástalan állapotban), s akkor a befektetés jó eséllyel megbízhatóságban, hibátlan és gazdaságos, előre nem látott problémáktól mentes üzemben fog megtérülni.