Nehéz elengedni – Corolla 1.6 VVT-i

Ésszerű autó kell a legtöbb vásárlónak, ezt belátom. Kit érdekel a sportosság, ha csak közlekedésre kell? A Corolla mindig is az ő autójuk volt, a realitások talaján mozgó, hivalkodásra nem kapható autóvezetőké, akik a forgalommal hömpölyögve eljutnak oda, ahová csak akarnak. Nem véletlenül érte el a világ legtöbbet eladott modellje címet, a több mint 45 millió vásárló elég erős bizonyíték a vevőelégedettségre. A Corollából persze mindig volt ilyen-olyan megoldással valamilyen sportos megoldás, ma már viszont teljesen eltűnt a kínálatból, csak szedán van. Kilencedik generációjából még volt TS sportmodell, ám az az érdekes, hogy nem feltétlenül kell azt vadászni, ha egy hajszálnyi izgalmat keresünk. Ott az 1,6-os VVT-i, ami egyrészt nem volt jellemző választás, másrészt

meglepően élvezhetővé tesz egy minden porcikájában unalmas autót.

Amúgy sem túl jellemző példányt sikerült kifognom használttesztre, hisz a háromajtós karosszériát jóval kevesebben választották, mint a praktikus ötajtóst. Plusz itt ez a rikító piros fényezés. Nem is értem, mit keresett ez a Corolla kínálatában, mikor tudták nagyon is jól, hogy a fehér, az ezüst, a grafitszürke meg a fekete lesz a nyerő a forgalomban elvegyülni kívánó közlekedők ízlései szerint. Valaki viszont ezt beválasztotta a háromajtós csapotthátúhoz, méghozzá itthon, amit megfejelt egy kis üvegsötétítéssel,

így még a dísztárcsás lemezfelnijeivel is azt lehet rá mondani, hogy kívánatos.

A gyártás végéről, vagyis 2007-ből származó autó már a friss arcát mutatja csipás első fényszóróival és szebb belsejű hátsóival. Szegény kapott az élettől, horpadás jut minden elemre és a két fényszórója is már egy nagyobb javításnak köszönhetően, de nem néz ki rosszul, megkívánható.

Második tulajdonosához már így került, apróbb sérülések kerültek rá a használat során, ám semmi jelentős nem történt. Egy ilyen Corolla bent sem vérpezsdítő, pláne, hogy minden fekete. Utólagos kárpithuzattal próbálták meg behozni a külső hangulatát, ami előre nem került vissza a takarítás után, ám ez talán nem is nagy baj. Az állapot szép, használt, de sehol egy szakadás, vagy mélyebb karc, kopás, csupán az elmúlt 11 év apróbb nyomai.

A kormány szerintem szép, fogni sem rossz, és a mérete is pont jó, az üléspozíció már kevésbé.

Nem túl magas autó, 1,4 méterre nyújtózik fölfelé, az ülés viszont a legalsó pontján is elég magasan van, így mondjuk a kilátás jó, amit rajtam kívül vélhetően mindenki jobban értékel a sportossággal szemben. Az ülés szerkezete megmakacsolta magát a napokban, nehézkes az állítása, de vélhetően csak valami apróság lesz, hisz ez egy Toyota.
[BANNER type="1"]
Motorkínálatának benzines része az 1,4-es és 1,6-os mellett a TS 1,8-asából állt. A jelenleg kínált Corollák között, és úgy általában újkorában is jellemzőbb volt az 1,4-es, hisz helyváltoztatásra bőven elég. Az 1,6-os változó szelepvezérléses szívó benzinmotort kevesebben választották, így ma is nehezebb találni, amikor a használtautó-vásárlás szempontjai között ott szerepel a menni akarás is. Nekik lehet egy titkos tipp a 3ZZ-FE motorkódú négyhengeres, mely számomra is meglepő módon izgalmas. Korábban egy Corolla Versóban már bemutattuk, ám a nagyobb karosszériában messze nem volt ennyire feltűnő a tempó, mint itt. Alacsony fordulaton is tisztességesen húz, 110 lóerejét viszont 6000-nél adja le, valójában sehol nem érezni gyöngének.

Pörgős, igazi japán motor, légiesen könnyedén veszi a gázt, szinte azonnal reagál arra, amit a pedállal művelünk.

Különös meglepetés ez egy olyan autótól, amitől nem várnánk, ám amint megérezzük azt a fajta fürgeséget, amit ez az 1,6-os ad, hirtelen nem akarjuk elengedni. Csak úgy karikáztam vele fotózás után, mert jólesett. Nincs benne semmi gépszerű, nem érezzük azt, hogy vasat terelgetünk, egyszerűen csak halad, a vártnál sokkal jobban. Sportolásra mondjuk nem ajánlanám, a Corolla alap futóműve nem igazán díjazza. Bár lengéscsillapítói még a gyáriak és csereérettek már, nem feltétlenül lesz kevésbé billegős. Kormányzásán visszajelzést ne is keressünk, csak szokjunk hozzá ahhoz a lebegéshez, amit a karosszéria művel. Furcsa jelenség, hogy megállás után a motor fordulatszáma hirtelen leesik 600 környékére, ahol kellemetlen remegésbe kezd, olyan, mintha lefulladna, de nem, azt tartja. Hibát nem mutat haladás közben, és a hazai, illetve külföldi fórumozók tapasztalatai alapján ez jellemző az 1,4-esre és az 1,6-osra is. Hosszú távon lehet, hogy keresnék rá valami megoldást.
Szervizköltségeiről nehéz beszélni, mert elég kevés. Kopó forgó alkatrészeken túl nem kért eddig semmi különöset, most esett át egy átfogó karbantartáson, mivel mennie kell, komolyabb autó veszi át a szerepét. A jelenleg hirdetett autók közül könnyen ki fog tűnni, a szürke ötven árnyalatában pompázó kocsik között egyetlen piros sincs jelenleg, pedig kimondottan jól mutat.

Változó szelepvezérlése miatt kimondottan takarékos üzemre is képes.

A Spritmonitor több felhasználója szerint is tartható 6 liter környékén könnyű lábbal, ám a gyárilag megadott 7,8-as átlag sem tragédia, akkor viszont már van benne egy kis élvezkedős használat is, városban ennél magasabbra kell számítani. Bár több mint 10 éves, a Corollák ára a legtöbb konkurenséhez képest magasak, akárcsak a Yaris esetében. Megfelelő karbantartás mellett és a gyárilag megadott motorolaj használatával rendkívül tartós autók. Az 1,6-os VVT-i nagyjából az a motor, amit keresnék, ha csak használni szeretnék egy autót, ezzel nem lenne kellemetlen a közlekedés, az biztos.