Nem elég luxi a Sharan a családnak? Vegyél helyette Chryslert!

A Voyager egy érdekes állatfaj, újonnan brutálisan drága volt, mára viszont nagyon olcsó lett az ezredforduló környéki két generációja. A kínálat alja legalábbis biztosan filléres, viszont ott legtöbbször azért estek a földig az árak, mert te magad is addig esel belőle, annyira porrá vannak rohadva. A kínálat 1,5-2 millió forint környékére tartott tetejének viszont ez jó hír, hiszen így legalább lesz donor az alkatrészellátáshoz a közeljövőben is. Ez a példány is a drágábbak közül való, az orrában olasz dízel röfög, akárcsak a legtöbb társában, ráadásul ez a hosszabb változat, amire a "Grand" elnevezés is utal. [BANNER type="1"] Ijesztő lehet elsőre, hogy szép állapotban legalább másfél milliót kérnek érte, amikor a hasonló korú Sharan-Alhambra-Galaxy trió az 1,9 literes TDI-vel egymillió körül már nagyon korrekt állapotban érhető el, de igenis jogos az árszakadék a kettő közt. Ez ugyanis egy meglepően modern autó: puha a fékpedálja és a kormányszervója, továbbá hihetetlenül kényelmes a futóműve, egyenesen zavart benne az érezhetően régimódi, 2,5 literes, 141 lovas turbódízel. Nem azért, mert rossz motor lenne, egyszerűen csak azért, mert az volt a kocsi egyetlen olyan része a beltér dizájnján kívül, amin érződött, hogy nem 8-10 éves a technika. Amúgy jól húzott, és nagyon extrém tiprásra tudtam csak kormot kicsikarni belőle, szóval a korához és a 260 ezer futott kilométerhez képest rendben van a dolog, de a modernebb dízeleknél érezhetően később jött meg a nyomatéka, így a turbólyukat is könnyebb volt megtalálni benne. Viszont sokkal kulturáltabban járt, mint mondjuk egy korabeli VW dízelmotor, és jóval csendesebb is volt annál. A modern élményhez modern extralista is dukál: fűthető bőrülései elektromosan állíthatók, elfogadható felbontású színes képernyők vannak benne többzónás digitklímával, a beépített filmnézési lehetőség pedig akár fejhallgatóval, akár a mai autókat simán meggyalázó hifivel is működik. A kormányról a tempomat és a rádió is vezérelhető, valamint a távirányítóról, a műszerfalról, vagy a helyszínről a kulcs melletti távirányítóról gombnyomásra, elektromosan nyílik a csomagtartó és mindkét tolóajtó, továbbá az első elektromos ablakok és a leghátsó sorban a résnyire kibukó üvegek is. [BANNER type="2"] Mindez persze szép és jó, amikor egy autó új, és ezért minden működik benne. Ez a Voyager viszont már vehet magának sört a kocsmában, így nem is hibátlan, de csak azért, mert a balra indexet nem mindig veszi vissza, és kicsit fent fog a kézifékje. És ennyi, ezen kívül miden működött benne, még a DVD olvasó is, kipróbáltam. A már említett rozsdagond alig érinti, a motorháztetőn le van pöttyözve pár kavicsfelverődés, ami már kezd megindulni, és a jobb első ajtó alja belülről hólyagos. Ezek persze cserélhető elemek, és még nem is vészesek, ami bajosabb, hogy a jobbos küszöb hátsó sarka már kezdi elveszíteni a csatát, az javítandó lesz a következő műszakira, de még éppen emelhető. Ezen kívül az összes sarka és a teljes padlólemeze ép, így aggodalomra nincs ok, csak nem szabad hagyni, hogy elterjedjen a dolog. Így tehát nyugodtan ki merem jelenteni, hogy számomra a legmeglepőbb dolog az autóban végül nem a rengeteg extra volt, hanem az állapota. A család tehát kényelemben lesz, mondjuk ebben a kocsiban csak 6 főig, hét ugyanis csak papíron fér bele. Ez sem csalás, vagy trükközés, a leghátsó két ülés helyett ugyanis kérhető volt bele pad is, ami viszont sajnos szintén inkább csak papíron három fős. Ebben az autóban is az volt gyárilag, ám a típust lehetett rendelni hatszemélyesként is, amelynek a két különálló ülése egy az egyben beleillik a gyári helyre. Mivel nem kell a hetedik ülés, ebben a kocsiban ki is cserélték, de az eredeti alkatrészt sem dobták ki, hátha jól jön még. A kényelmet a remek foteleken és a koridegen extrákon felül rengeteg kreatív tárolóhely és még több pohártartó is szolgálja, a forgalmit konkrétan 10 percig kerestük benne, mire meglett az egyik ülés alatti rejtett fiókban. Csomagtartója legkisebb állásában is elég lehet még akár 5-6 kisebb bőröndnek vagy utazótáskának is, a többit hátitáskákban kényelmesen el lehet pakolni a lábtérben, ezzel hat ember is elmehet nyaralni, ha jól tudnak pakolni. Ha viszont raktér kell, akkor az is van, csak ki kell kapni az üléseket, amelyek amúgy kerekeket is kaptak, hogy ne kelljen őket a kocsiban emelgetni, hanem kibiztosítás után kigurulhassanak a csomagtérajtóig. [BANNER type="3"] Ha ennek láttán neked is snassz lett az öreg Sharan (egy kevesebb, mint fele ennyit érő példány használttesztjét itt olvashatod), és vennél inkább egy ilyen Grand Voyagert, akkor erősen ajánlott, hogy a kínálat már említett, másfél millió forint körüli tetejéből nézelődj, mert különben nagyon sokat kell majd költened az autóra. Itt is él ugyanis a mondás, miszerint csak az nem mehet tönkre, ami nincs, ebben pedig minden van, kétmillió körül már navigáció és automataváltó is. Éppen ezért ennél az autónál kimondottan igaz a hét elején megjelent használtautós cikkünk egyik tanulsága: ezt a Chryslert fenn is kell tartani, és ha valami meghal benne, akkor bizony a zsebedbe kell, hogy nyúlj a kényelemért. Jelenleg dízelmotorral és érvényes műszakival 14 találatot dob fel a Használtautó.hu keresője az említett két generációból, de ebben a merítésben benne vannak a mindössze 9 lóerővel erősebb 2,8 literes dízel változatok is. Benzinessel nem ajánlanám, mert a bódé üresen 2,1 tonna, ráadásul aerodinamikai szempontból is egy batár tégla az egész, úgyhogy tippem szerint a hajadat is leenné. Ha viszont a fenntartási költség mellett a fogyasztás sem számít, akkor bizony várnod kell, mert alig-alig bukkan fel belőle eladó: most is csak egyetlen benzines példány árválkodik a találati listában.