Nem fáj annyira, mint a fogorvos, de futóműveshez is járni kell!

Vannak karbantartások, amelyeket mindenki tud, hogy el kell végeztetni az autón, ilyen például az olaj vagy az egyes szűrők cseréje, melyek fixen, kilométerhez kötöttek. Vannak továbbá alkatrészek, amelyek valamilyen módon jelzik, ha elkoptak, a fékbetétről például műszerfali lámpa is tudósíthat, vagy egyszerűen a betét hangja lehet árulkodó. Vannak továbbá olyan rendszerek is, amelyeket akkor is át kell nézetni, „szűrővizsgálatra” kell vinni, ha semmi rendellenességet nem érzünk. Ilyen például a futómű, mely az autózástól, a sok-sok úthibától folyamatosan állítódhat el, s mivel nem egyik pillanatról a másikra lesz rossz, az autós hajlamos észre sem venni, hogy járgánya nem úgy megy egyenesen, nem úgy kanyarodik, ahogyan kellene.

Már utóbbi sem jó, sem az abroncsoknak, sem a futómű egyes alkatrészeinek, mert azok túlzottan, rendellenesen kophatnak, s még komolyabb a baj, ha valamelyik elem, akár csak egy gumiharang megsérül, a gömbcsuklókba került szennyeződés ugyanis extrém módon lerövidítheti az alkatrészek hátralévő idejét. Bár a gumisok jellemzően tavasszal szokták ajánlani a futómű szakemberrel való átnézetését, aki most új abroncsgarnitúrát vásárol (a választásban segíthet téligumitesztünk), annak feltétlenül érdemes a futómű átnézetésére és beállítására is figyelmet, időt és pénzt fordítania. Mintegy 1 órás, a cikkünkhöz segítséget nyújtó nonstopguminál 5500 forintos művelettel kell számolni - nem nehéz belátni, hogy egy akár 100 ezer forintos abroncsgarnitúra optimális élettartamáért érdemes ennyit áldozni, s akkor még nem is beszéltünk a futómű rendellenes kopásának kiszűrésével megspórolható egyéb alkatrészekről. Igen, a futóműves hasonló a fogorvoshoz: akkor is érdemes elmenni, ha nem érzünk bajt, egyszerre bölcs és spórolós ugyanis azt megelőzni.
A jó futóműves szerencsére nem csak olcsóbb a megfelelő fogorvosnál, munkája elronthatatlan és mindenképp fájdalommentes, az infrás kamerákkal dolgozó, legfrissebb futóműállító gépek „fejből” ismerik az egyes autók futóműadatait, s gyakorlatilag bolond-biztosnak tekinthetők. Lépésről lépésre mutatják az állítást végző szakembernek, hogy a gép mely egységét hova kell illeszteni, az autót miként kell beállítani, s a monitoron azonnal látható, hogy a gyári értékektől mennyivel tér el a kerékdőlés, a teljes, illetve az egyéni összetartás. Ha az autóval minden rendben van, akkor utóbbiak tűréshatáron belüliek és lehetőleg azonos irányban eltérőek. Ha nem korrigálhatók, akkor valamivel gond van. Nem minden esetben kell azonban kétségbe esni, s alkatrészcserékbe fogni. Cikkünk készítésének apropójából például a használttesztben már kitaglalt, 21 éves, most 386 ezer kilométert futott, lengéscsillapítóin, néhány gömbfején kívül még gyári futóműalkatrészekkel szerelt Mitsubishi Coltot vittük beállíttatni, ennek kerékdőlése – vélhetően rugóinak megereszkedése miatt – például már hibahatáron túli, de oldalanként párhuzamos, így a még belefér kategória, az összetartások pedig rendben lévők. [BANNER type="1"]
A vizit persze nem volt hiábavaló, a futóműállításhoz is társuló 33 pontos átvizsgálásból kiderült, hogy az egyik kormányösszekötő gömbfej már csereérett volt, meg is történt a csere, majd a futóműállítás. Még a koros autón is érződik, hogy picivel jobb lett az egyenesfutása, s az sem mindegy, hogy a tavaly újként felkerült abroncsgarnitúra nem kopik félre. Fontos megjegyezni, hogy bár a rendszeres, legalább évente ajánlott futóműállítás után sem dőlhet nyugodtan hátra az autós. Ha valóban kedvező futási jellemzőket szeretne, akkor rendszeresen, legalább havonta ellenőriztesse abroncsainak keréknyomását. Ne hallgasson másra, csakis a gyári, a tanksapka fedelébe, vagy a sofőr ajtajának takarásában a tetőoszlopra ragasztott gyári matrica adatait nézze, az állításhoz pedig hitelesített műszert használjon, a jobb gumisoknál ilyen van, rendszerint ingyenesen mérnek és fújnak, hogy ne kelljen a garnitúrát időt előtt fújni.