Nem kamu a 12 évesen 100 ezret futott Peugeot

A „francia autó” kifejezés hallatán sokaknak ökölbe szorul a keze, mondván, a csigazabálók nem értenek a kocsikhoz: csapnivaló összeszerelési minőség, megbízhatatlan mechanika és megzavarodásra hajlamos elektronika jellemző a francia gyártmányokra. Nos, ahhoz kétség sem férhet, hogy léteznek kevésbé sikerült típusok, de ezt jóformán minden gyártó elmondhatja magáról. Anno az 1990-es években emlékszem egy cikkre, hogy az E36-os BMW 3-as sorozat megjelenése után egy-két évvel micsoda elégedetlenségi hullám söpört végig Németországon. „Egyszer BMW, soha többet BMW!” – hangoztatták az akkoriban új 3-ast vásárlók, mert a kis Bömösnek menet közben kiesett a veséje, beázott a tolótetőnél, fütyült a szél az ablaknál, és még sorolhatnánk a kritikákat, de a lényeg, hogy a nagyok is tudnak olykor bakot lőni. Visszatérve a franciákhoz, konkrétan a Peugeot-hoz, most egy több szempontból is különleges modellt választottunk használt tesztünkhöz. Az 1999. novemberi, új autóként rendelt Berline, azaz ferdehátú ötajtós karosszériás 306 1.4 Husky női tulajdonosnál szolgált egy évtizedet, és mivel ismeretségi körünkből származik, tudjuk, hogy garantált a benne lévő 103 ezer kilométer. Hihetetlen? Egy használtautós hirdetésben olvasva minden bizonnyal gyanúra adnak okot az ilyen, vagy ehhez hasonló számok, de attól még igaz a történet.

A formai megítéléseken általában kár vitatkozni, most azonban szinte kockázatmentesen kijelenthető, hogy a Peugeot kompaktját döntő többséggel jó megjelenésűnek, hovatovább szépnek tartják a szemlélők. A használói véleményekben e cikk lezárásáig 123 adatlap található a 306-ossal kapcsolatban, és zömükben ott a jellemzés, hogy a tulajdonosoknak tetszik is a kocsijuk, esztétikusnak tartják – ez nem lehet véletlen. Az általunk kipróbált változat már az 1997-es modellfrissítés utáni szériából származott, ez új frontrészt és részleteiben módosított műszerfalat kapott, amely tovább növeli vonzerejét. Messziről még ma is határozottan jól mutat, közelről viszont akadnak problémák. Aki használt autótól hibátlan külsőt vár el, az nemes egyszerűséggel álomvilágban él. A 306-ost használó hölgy nem szeretett, de ami fontosabb, sajnos nem is tudott parkolni, így a lökhárítókon körben bőven van karcolás és lehúzás – az első elemet egyszer már újra is fényezték. Az összetört jobb oldali dísztárcsákból ítélve nehezen mehetett a manőverezés, a bal hátsó ajtó alja is be van horpadva, míg a bal első kerék mögött, a küszöbön van törés – állítólag valami virágágyás betonszegélyén sikerült átesni beálláskor. Ugyancsak napi használatból erednek, de már nem saját hibás sérülések azok az apró benyomódások, meghúzások, festékhiányok, amelyeket általában nyilvános parkolókban, például a bevásárlóközpontokban gyűjt össze az ember, de a jobb oldalon, a tükör alatt valószínűleg kulccsal karcolták össze, csak úgy passzióból. Karambolban szerencsére nem vett részt a Peugeot, a karosszériaelemek - a jobb oldali visszapillantó műanyag burkolatától eltekintve - eredetiek, és rozsdának sincs még nyoma.

Az utastér sokkal jobb állapotban van, mint a külső. Az összes ülés szakadásmentes, a textillel gazdagon bevont ajtók kárpitja szintén, hibátlan a tetőborítás, repedésmentes a műszerfal, épek az üvegek – itt néhány évet bizony letagadhatna a 306-os. A rádió helyén lévő plasztik lap nem tolvajriasztó trükk: ha ezt a kocsit feltörnék, akkor hoppon maradna a rabló, mert tényleg nincs benne rádió, a vásárláskor ez nem volt mérvadó szempont. Persze, 100 ezer kilométer nem múlik el nyomtalanul, árulkodó jeleket azért találni. A kormányt minden bizonnyal a bal alsó részén szerették fogni, mert itt mutat jelentős kopást, a bőr váltógombon pedig jó eséllyel egy gyűrű hagyott maradandó nyomokat. A lámpakapcsolóról (francia autóknál az indexkaron, és a 306-os még a dudáját is innen hallatja) csak szerényen kezd kopni a jelzés, ezen kívül még az ezüstös középkonzolon fedezhető fel néhány karc, de ennyi. A mobiltelefon-tartók berobbanásakor ész nélkül fúrták szét az autók műszerfalát, ebből az őrületből ez a kocsi - hála az égnek - kimaradt. A felszerelés hozza a ma is elfogadható átlagot: ABS, két első elektromos ablak, elektromosan állítható és fűthető visszapillantó tükör, távirányítós központi zár, vezetőoldali légzsák, magasságában is állítható vezetőülés, ködfényszóró, 60:40 arányban dönthető hátsó üléstámla (felhajtható ülőlappal), és mivel ez egy Husky kivitel, nem hiányzik az első ülésfűtés sem. Sajnos, ez utóbbi tartozék, téli időszakban igencsak kellemes hatása egyik székben ülve sem élvezhető, valószínűleg a fűtőszálak szakadása lehet a hiba oka, a javítás pedig nem olcsó.

A hétköznapi életben nem vizsgázik rosszul az autó. Az ajtózsebek nem túl nagyok, de pici erőszakkal befogadják a félliteres palackot is, a középkonzolban van egy apró mélyedés alul, a váltókar mögött, és mivel nincs utas oldali légzsák, ennek helyén filccel bélelt, fedéllel zárható tárolót alakítottak ki a kesztyűtartó felett. Az első ülések háttámláján gumírozott zsebbe lehet pakolni, és nagyon könnyen variálható a csomagtartó – az ülőlap kis textilfüllel hajtható fel, a fejtámla kivétele könnyed mozdulat, és már dőlhet is a támla. Maga az utastér négy felnőttnek egészen kényelmes, hátul három személlyel viszont csak rövidtávon vállalható. A kék színű kárpitozás a Husky jellegzetessége, az ülések franciásan, puhán tömöttek, de az elsők formázása nem igazán szerencsés, a támlák nem elég magasak, és oldaltartásról legfeljebb álmodni lehet. A kormány magasságában állítható, és ez sokat segít a kényelmes vezető pozíció megtalálásában. A külső tükrök képe nagyon kicsi, ez a mai, osztott látóterű visszapillantókhoz képest megszokást igényel. Bár a legtöbb nemzetközi használtautós forrás úgy ír 306-os belsejéről, hogy rosszak az anyagok, és kifogásolható az összeszerelés, ebben a 100 ezret futott példányban nincsenek nagy galibák. Rossz minőségű úton sem rezonál kellemetlenül a bútorzat, nem kotyog, lötyög, vagy zörög semmi sem zavaró mértékben, minden elem a helyén van.

Ha valahol érezhető, hogy a 306-os már nincs igazán partiban a modern konstrukciókkal, akkor az a torziós merevség: mai autóból átülve szinte érezhetően „puhább” a karosszéria, amely például járdára felállás közben nyöszörög, csavarodik. Az 1,4 literes, 75 lóerős, SOHC vezérlésű benzinmotor az egyik legjobb választás ehhez a modellhez, mert egyrészt partner a nyugodt stílusú vezetésben (július 1-jétől amúgy sem érdemes száguldozni, mert szigorodtak a büntetések), nyomatékos, relatíve takarékos, másrészt a szervizek tapasztalatai szerint tartós szerkezet. Jellegzetessége a kissé dízelesen kopogó hang, ami nem éppen bizalomgerjesztő tulajdonság, ellenben városban is 7 liter körüli a fogyasztás átlaga – lábtól függően lehet alatta és fölötte is 2-3 deciliterrel. Ez nagymértékben köszönhető a váltó áttételezésének, amely engedi az ötödik sebesség használatát, 50 km/óránál 1500 1/min a motor fordulatszáma, és ilyenkor a 306-os rángatás nélkül halad, valamint ha szerényen, de gyorsulni is képes. A váltó azonban kritikus pont. Ez a kocsi már a harmadik kuplung szettjét és a második sebességváltóját nyúzza, amiben oroszlánrésze lehet a korábbi tulajdonos helytelen vezetési technikájának – ugye, micsoda főnyeremény egy igazi női autó? A kar most meglepően könnyedén, kisujjasan jár, a megvezetése viszont határozatlan, nem különösebb öröm vele a munka. A kuplung ismét a végét járja, új tulajdonosa 96 ezer kilométernél vette a Peugeot-t, és már akkor is gondok voltak, de még van benne néhány ezer kilométer. A kormányzás meglepően nehézkes, pedig van szervo, csupán a ’90-es években még nem vitték túlzásba a rásegítés mértékét. A rugózás kimondottan kényelmes, a 306-os a régi francia iskolára emlékeztet, átvitt értelemben mint az oroszlán a nagy tappancsain, úgy lépked a Peugeot, de a négy lengéscsillapítónak hamarosan lejár a szolgálati ideje.

A szervizlátogatások átlagosan 20 ezer kilométerenként adódtak, elsősorban olaj és szűrőcserékkel, de minden javításról megvan a számla. A kuplung- és váltócseréken kívül nem okozott különösebb fejfájást gazdájának a 306-os, a kötelezően cserélendő alkatrészek mellett a kipufogódob már négyéves korban átlyukadt, ezt pótolták, és még garanciális időszakban rakoncátlankodott az elektronikus gyújtás, amit anno orvosoltak, és a mai napig problémamentes a működés. Egyszer cserélték a féktárcsát, négyszer a fékbetéteket (ez rengeteg, de úgy tűnik, a hölgy vagy a kuplungot csúsztatta, vagy a féket taposta), és a hátsó dobféket is felújították már. Új tulajdonosánál kapásból egy vezérműszíj- és olajcserével kezdte életét az autó, és 4 000 kilométer alatt semmi extra dolog nem történt – ha nagyon muszáj, ide sorolandók a félévente kiégő izzók a fényszóróban. 100 ezernél aztán komolyabb beavatkozás történt. Új féktárcsák és betétek, új kézifékhuzal, új gyertyák, és ismét egy kipufogódob, mert a régi szó szerint elporladt. Az ablaktörlőmotor is beadta a kulcsot, ami ijesztő hibának tűnt a márkaszerviz 110-120 ezer forintos ajánlata után, de némi körültekintéssel és lelkiismeretes szerelővel ennek a negyedéből is kijött a javítás, garanciális alkatrésszel.

Összességében elmondható, a Peugeot 306-tal lehetnek ugyan problémák, de nem szerencsétlen választás. Megjelenése, kényelme, használhatósága még manapság sem kritizálható komolyabban, és ha rendszeresen karban van tartva, akkor rossz hírének nagyobb a füstje, mint a lángja. Átlagos igények kielégítésére tökéletesen megfelel, a gyári alkatrészek ugyan drágák hozzá, de tizenéves kocsit amúgy sem visz senki márkaszervizbe, és innentől nincs miről beszélni, hiszen a márkafüggetlen szervizek eleve az utángyártók készleteiből válogatnak. A váltó, az elektromos rendszer nem a típus erőssége, ezen a téren előfordulhatnak váratlan meghibásodások, de összességében nincs szakadék közte és közvetlen konkurensei között, amelyek döntően ugyanúgy elfáradnak ebben a korban. A használtpiacon nagyon széles a választék a Peugeot eme kompaktjából, nem drága autó, és akinek lépcsőshátúra vagy kombira van igénye, jó helyen keresgél, mert a 306-ost ilyen felépítményekkel is kínálták. A hosszan, 1993-től 2002-ig gyártott sorozat árszórása igen nagy, az első évjáratok működőképes példányai 100 ezer, a legtöbbre tartottak 1 millió forintos árral várnak vevőket. A cikkünkben szereplő példányhoz hasonlót ma kevéssel fél millió forint alatt lehet már találni.