Cikk2012. 01. 20.

Nem kell több: Ford Mondeo dízelkombi használtteszt

Négyéves, órája szerint 103 ezer kilométert futott Ford Mondeo dízelkombit próbáltunk jól felszerelve, és tetszett.


Pazar összehasonlítási lehetőségünk adódott az elmúlt napokban, hiszen egymásután próbálhattuk ki az aktuális, faceliftes Ford Mondeót csúcsdízellel, gigafelszereltséggel és automataként, illetve a harmadik generáció átlagképviselőjét, családfők és cégek kedvencét kétliteres gázolajossal, szintén komoly ellátmánnyal és kézi kapcsolású váltóval. Higgyék el, amennyiben akár csak egy-két hét is eltelik két kocsi vezetése közben, közel nem alkothatunk olyan tökéletes képet, mint rögtön egyikből a másikba ülve. Most így volt. Az új, vagy 13 millió forintos, steril tesztautóból öröm volt áthuppanni a valóságba, s egy elérhető árú, közkedvelt kombival keresni a választ a kérdésre: kell-e ennél több?
Nem kell több! Tulajdonosa így summázta kapcsolatát a kocsival, gondolván méretére, szolgáltatásaira, komfortjára és erejére. Negyedik Mondeóját gyűri, ezt a 2008 januárit szűk két esztendeje vásárolta egy kereskedőtől, aki külföldről, Franciaországból hozta be a gépet. Addig elvileg 70 ezer, mostanra meg elvileg 103 ezer kilométert futott, de gyakorlatilag - sejthetően - többet... Törve is volt, de nem vészesen, legfeljebb koccolva, s utána egyes elemeit fújták - a rétegvastagság-mérő nem mindenhol mutat gyári értékeket. Már Magyarországon érte még egy kis parkolási bibi a jobb hátsó kereke előtt és fölött, szóval ez a példány kiválóan reprezentálja az életszerű, ténylegesen használt, ám nem lelakott, gondosan szervizelt, műszakilag tökéletes középkategóriás átlagot.
Amivel több az átlagnál, az a fekete lemezfelnis, standard 16 colos, komfortos rugózást biztosító télikerék által ügyesen titkolt magas, már-már luxusfelszereltségi szint: ez egy Titanium csomagos Mondeo elöl-hátul parkradarral, ezüstös tetősínnel, a B-oszloptól sötétített üvegezéssel, a tükörházba integrált kilépőfénnyel, orrán sok, ablakkeretét illetően csak alul krómmal. Nyári abroncsa amúgy 17-es alufelnire szerelt, vonóhorga nem csupán dísz, hiszen van, hogy mögé akasztanak egy utánfutót. A már említett horpadáson kívül pár apró karc, kavicsfelverődés látható a karosszérián, de összességében szép, "egyben van" az autó.
Bent is ez a helyzet. Az alcantara/bőr kárpitozású ülések lapjai és támlái jó állapotban vannak, csupán a peremükön érhető tetten a fáradás, a kopás, holmi repedés, míg a vezető oldali kis szakadást egy óvatlan ki/beszálláskor beakadó kulcs vagy egyéb éles tárgy okozhatta. A kormány, a pedálok, a kapcsolók, az első ülés visszafogott nyöszörgése mind 100+ ezer km-ről mesélnek, ugyanakkor semmi nincs megereszkedve, a középkonzol műanyagjai is köszönik, jól vannak. Elegáns az utastér, no meg hatalmas, hátul is. Akárcsak a csomagtartó, amiben egy praktikus, sínen kihúzható és betolható "tálca" segíti a kényelmes pakolást. Alaphelyzetében 200, kihúzva 120 kg a teherbírása, tényleg baromi okos szerkezet minden szempontból. [BANNER type="1"] Bár a nyitás/zárás kulcsos, a motorindítás kulcs nélkül, gombbal történik. Nem elég egyszer megbökni, mint a facelifteseknél, nyomva kell tartani egy másodpercig. A 140 lóerős és 320 Nm-es kétliteres dízel hidegen is alig csörögve kel életre, legalábbis bent nem zavaró a zaja az igényes szigetelésnek köszönhetően. A tulajdonos elmondása szerint régebben 2000-es fordulatszám környékén valami folyton zizegett a műszerfal felől, majd kiderült, hogy a motortérben hozzáért egy fémcső a tűzfalhoz, de egy kis gyurma és műanyag gyorsszorító orvosolta a problémát.
A 6 fokozatú, pontosan kapcsolható manuális váltó és az egyáltalán nem kemény kuplung kezelése istenes volt az új tesztautó szoruló automatája után, míg a kormány szervorásegítése eltalált mértékű - a Mondeót óriási méreteivel együtt is könnyű - és élmény - vezetni. Utóbbiban szerepet játszik a változtatható karakterisztikájú lengéscsillapító, amelynek szabályzóját városban komfort-, pályán normál-, szerpentinen sportmódra állítva kiváló rugózási kényelem vagy úttartás választható, ahogy tetszik. A modernebb Mondeo hasonló rendszerének, felfüggesztésének - érzésre - mintha hangyányival távolabb lennének a végpontjai, nyilván a több mint 100 ezer km azért a futómű elemeiben is megtette a hatását.
A motorerő abszolút elég, a 2.0 TDCi blokk harapós és nyomatékos, étvágya 6,5-7 l/100 km. Százra 11 mp körül gyorsítja fel a másfél tonnás bódét, a 320 Nm 1750-as fordulattól van meg, a végsebesség 200 km/h feletti. Sztrádán lehetne halkabb - ismeri be tulaja, nos, valamivel tényleg hangosabbnak tűnik a 2.2-es, új tesztautónál. Viszont ebben is fedélzeten van a remek adaptív tempomat, de a Titanium felszereltség - a már kiemelteken túl - xenon lámpával, kétzónás automata klímával, ülésfűtéssel, jó hifivel, Bluetooth-kihangosítással is jár. Kellemes, nagyautós az élet a harmadik generációs Mondeóval közlekedve, indokolt a modell népszerűsége.
Hogy a kocsit rendelkezésünkre bocsátó gazda következő autója is Mondeo lesz-e? Meglehet. A faceliftes újat vezetve tetszett neki az ereje, s főleg a komfortülése. Azt mondja, közben szemez a Honda Accorddal is... A Ford mellett szól, hogy a kötelező szervizeken kívül hozzá nem kell nyúlni, strapabíró, megbízható, s még egyszer: óriási. A használói vélemények pozitívak, hát az ára/értéktartása? A hasznaltauto.hu oldalon elképesztő mennyiségű harmadik generációs Mondeót találni, a szórás persze jelentős: hajtástól, felszereltségtől és állapottól függően 2,6-4,2 millió forintos árakat láttunk a 2008-as dízelkombik népes találati listáján. Ha az arany középutat vesszük, úgy 3,5 millió forintért jó eséllyel szerezhető egy gazdagon felszerelt, erős és hatalmas Ford Mondeo 2.0 TDCi, csak a cégesen széthajtott, óratekert darabokat kell elkerülni - mint mindig.