Nem kell több: Ford Mondeo dízelkombi használtteszt

Pazar összehasonlítási lehetőségünk adódott az elmúlt napokban, hiszen egymásután próbálhattuk ki az aktuális, faceliftes Ford Mondeót csúcsdízellel, gigafelszereltséggel és automataként, illetve a harmadik generáció átlagképviselőjét, családfők és cégek kedvencét kétliteres gázolajossal, szintén komoly ellátmánnyal és kézi kapcsolású váltóval. Higgyék el, amennyiben akár csak egy-két hét is eltelik két kocsi vezetése közben, közel nem alkothatunk olyan tökéletes képet, mint rögtön egyikből a másikba ülve. Most így volt. Az új, vagy 13 millió forintos, steril tesztautóból öröm volt áthuppanni a valóságba, s egy elérhető árú, közkedvelt kombival keresni a választ a kérdésre: kell-e ennél több? Nem kell több! Tulajdonosa így summázta kapcsolatát a kocsival, gondolván méretére, szolgáltatásaira, komfortjára és erejére. Negyedik Mondeóját gyűri, ezt a 2008 januárit szűk két esztendeje vásárolta egy kereskedőtől, aki külföldről, Franciaországból hozta be a gépet. Addig elvileg 70 ezer, mostanra meg elvileg 103 ezer kilométert futott, de gyakorlatilag - sejthetően - többet... Törve is volt, de nem vészesen, legfeljebb koccolva, s utána egyes elemeit fújták - a rétegvastagság-mérő nem mindenhol mutat gyári értékeket. Már Magyarországon érte még egy kis parkolási bibi a jobb hátsó kereke előtt és fölött, szóval ez a példány kiválóan reprezentálja az életszerű, ténylegesen használt, ám nem lelakott, gondosan szervizelt, műszakilag tökéletes középkategóriás átlagot.
Amivel több az átlagnál, az a fekete lemezfelnis, standard 16 colos, komfortos rugózást biztosító télikerék által ügyesen titkolt magas, már-már luxusfelszereltségi szint: ez egy Titanium csomagos Mondeo elöl-hátul parkradarral, ezüstös tetősínnel, a B-oszloptól sötétített üvegezéssel, a tükörházba integrált kilépőfénnyel, orrán sok, ablakkeretét illetően csak alul krómmal. Nyári abroncsa amúgy 17-es alufelnire szerelt, vonóhorga nem csupán dísz, hiszen van, hogy mögé akasztanak egy utánfutót. A már említett horpadáson kívül pár apró karc, kavicsfelverődés látható a karosszérián, de összességében szép, "egyben van" az autó.
Bent is ez a helyzet. Az alcantara/bőr kárpitozású ülések lapjai és támlái jó állapotban vannak, csupán a peremükön érhető tetten a fáradás, a kopás, holmi repedés, míg a vezető oldali kis szakadást egy óvatlan ki/beszálláskor beakadó kulcs vagy egyéb éles tárgy okozhatta. A kormány, a pedálok, a kapcsolók, az első ülés visszafogott nyöszörgése mind 100+ ezer km-ről mesélnek, ugyanakkor semmi nincs megereszkedve, a középkonzol műanyagjai is köszönik, jól vannak. Elegáns az utastér, no meg hatalmas, hátul is. Akárcsak a csomagtartó, amiben egy praktikus, sínen kihúzható és betolható "tálca" segíti a kényelmes pakolást. Alaphelyzetében 200, kihúzva 120 kg a teherbírása, tényleg baromi okos szerkezet minden szempontból. [BANNER type="1"] Bár a nyitás/zárás kulcsos, a motorindítás kulcs nélkül, gombbal történik. Nem elég egyszer megbökni, mint a facelifteseknél, nyomva kell tartani egy másodpercig. A 140 lóerős és 320 Nm-es kétliteres dízel hidegen is alig csörögve kel életre, legalábbis bent nem zavaró a zaja az igényes szigetelésnek köszönhetően. A tulajdonos elmondása szerint régebben 2000-es fordulatszám környékén valami folyton zizegett a műszerfal felől, majd kiderült, hogy a motortérben hozzáért egy fémcső a tűzfalhoz, de egy kis gyurma és műanyag gyorsszorító orvosolta a problémát.
A 6 fokozatú, pontosan kapcsolható manuális váltó és az egyáltalán nem kemény kuplung kezelése istenes volt az új tesztautó szoruló automatája után, míg a kormány szervorásegítése eltalált mértékű - a Mondeót óriási méreteivel együtt is könnyű - és élmény - vezetni. Utóbbiban szerepet játszik a változtatható karakterisztikájú lengéscsillapító, amelynek szabályzóját városban komfort-, pályán normál-, szerpentinen sportmódra állítva kiváló rugózási kényelem vagy úttartás választható, ahogy tetszik. A modernebb Mondeo hasonló rendszerének, felfüggesztésének - érzésre - mintha hangyányival távolabb lennének a végpontjai, nyilván a több mint 100 ezer km azért a futómű elemeiben is megtette a hatását.
A motorerő abszolút elég, a 2.0 TDCi blokk harapós és nyomatékos, étvágya 6,5-7 l/100 km. Százra 11 mp körül gyorsítja fel a másfél tonnás bódét, a 320 Nm 1750-as fordulattól van meg, a végsebesség 200 km/h feletti. Sztrádán lehetne halkabb - ismeri be tulaja, nos, valamivel tényleg hangosabbnak tűnik a 2.2-es, új tesztautónál. Viszont ebben is fedélzeten van a remek adaptív tempomat, de a Titanium felszereltség - a már kiemelteken túl - xenon lámpával, kétzónás automata klímával, ülésfűtéssel, jó hifivel, Bluetooth-kihangosítással is jár. Kellemes, nagyautós az élet a harmadik generációs Mondeóval közlekedve, indokolt a modell népszerűsége.
Hogy a kocsit rendelkezésünkre bocsátó gazda következő autója is Mondeo lesz-e? Meglehet. A faceliftes újat vezetve tetszett neki az ereje, s főleg a komfortülése. Azt mondja, közben szemez a Honda Accorddal is... A Ford mellett szól, hogy a kötelező szervizeken kívül hozzá nem kell nyúlni, strapabíró, megbízható, s még egyszer: óriási. A használói vélemények pozitívak, hát az ára/értéktartása? A hasznaltauto.hu oldalon elképesztő mennyiségű harmadik generációs Mondeót találni, a szórás persze jelentős: hajtástól, felszereltségtől és állapottól függően 2,6-4,2 millió forintos árakat láttunk a 2008-as dízelkombik népes találati listáján. Ha az arany középutat vesszük, úgy 3,5 millió forintért jó eséllyel szerezhető egy gazdagon felszerelt, erős és hatalmas Ford Mondeo 2.0 TDCi, csak a cégesen széthajtott, óratekert darabokat kell elkerülni - mint mindig.