Cikk2013. 04. 14.

Nem rossz, de nem is igazán olcsó. Peugeot 301 teszt

Egy-két bosszantó hiba fölött szemet hunyva kellemes autó a Peugeot 301, viszont annyira hű, de olcsó szedánnak nem mondanánk. Dízelként és jól felszerelten próbáltuk.


Nem biztos, hogy illik ilyesmivel kezdeni egy tesztet, de a Dacia Logan kulcsát cseréltem az először tavaly novemberben látott 301-esére. Mondjuk legalább friss volt az élmény a piac messze legkedvezőbb árú szedánjáról, s kiderült, mennyiben más, mennyivel több a PSA-páros Peugeot-emblémás és a márka által olcsónak mondott négyajtósa. A 301/C-Elysée duónak persze nyilván nem a román/francia Logan, hanem az „igazán” francia Renault Fluence, no meg a szintén új, amúgy ötajtósan lépcsőshátú SEAT Toledo/Skoda Rapid kettős a vetélytársa, viszont ha az alapkoncepciót nézzük, bizony a nem elég, hogy filléres, de felszereltségével ugyancsak partiképes Dacia is rivális. [BANNER type="1"]
Kezdjük a presztízzsel és a kinézettel: a 301 mindkét versenyszámban közepest érdemel. Közepest, mert mifelénk, de világszerte is komoly értékesítési gondokkal küzd a Peugeot, ez a forma inkább csak az elmegy, mint a vonzó kategória. Nem arról van szó, hogy túlzottan aránytalan lenne a rövid első túlnyúlás, a jelentős tengelytáv és a puttony vonatkozásában, szimplán semmi extra nincs a kiállásában. Tesztautónk a legmagasabb Allure felszereltségi szinten érkezett színre fújt tükörrel és kilinccsel, szolid krómdíszítéssel és a 15 colos helyett 16 hüvelykes könnyűfém kerekekkel. Utóbbin kívül a többit a középső Active szint is megadja.
Némi krómszerű plusz fényes fekete dekor bent is dob a hangulaton, különben szövet alig jutott az ajtókra, míg a műanyagok kemények, de nem bántóan olcsó hatásúak. A dizájn voltaképp tetszetősnek is nevezhető, de hogy a szubjektív részeket ezzel át is ugorjuk: az ergonómia egyáltalán nem az igazi. A legbosszantóbb az, hogy a kormány csak le-fel, s ezen az egy tengelyen sem valami széles skálán állítható. Miért baj ez? Hiszen sok más minimálautóban is így van, vagy így se, nem? De, csakhogy ezáltal 180 centi alatt a 301-ben túl messze van a (lapított aljú) kormány. A pedálokkal együtt. Szóval kényelmetlenül közelre kell húzni az egyébiránt kényelmes ülést, a háttámlát meg extrém meredekre – bevallom, egy héten át nem találtam a helyem az autóban, s ettől nem voltam boldog. Nőttem volna nagyobbra – jöhet a javaslat, amire a hasonlóan értelmetlen válaszom az, hogy a Peugeot-nál tetszett volna nem feltétlen gibbonokra szabni az üléspozíciót…
Azt sem tudom elfogadni, hogy a spórolás miatt lett ilyen béna. A spórolás ott érhető tetten, hogy magasságban nem állítható a biztonsági öv, hogy – a kábelezésen takarékoskodva - az ablakemelők kapcsolói a középkonzolon maradtak (túl mélyen vannak, nyújtózni kell értük), s hogy csupán két hátsó fejtámlára futotta, s azok is csököttek. Legfeljebb 160 centis magasságig érnek bármit is. Ezért aztán taxinak sem ajánlanám a 301-et, hiába majd’ 4,5 méter hosszú, s hiába irdatlan a hátsó lábtere. Az EuroNCAP törésteszt-eredményére is kíváncsi lennék, mert ez a megoldás egyértelműen rossz, s jó eséllyel balesetveszélyes is.
Hogy sokkal komfortosabbak az ülések, mint a Daciában? Azok, de ezeket a hibákat a Peugeot-nak nem szabadott volna felvállalnia. Az már szinte említésre sem méltó, hogy a villanyablakok kapcsolói hátul sem az ajtókon figyelnek, hanem messze középen, s az is bagatell, hogy a csomagtérajtó viccesen lengedezik a nyitás után. Ja, és nincs is rajta kilincs – az 506 literes, szűk szájú és mély, osztott támlahajtással könnyen bővíthető poggyásztérhez a műszerfalon és a kulcson elhelyezett gombbal juthatunk. Öröm az ürömben, hogy gombnyomásra kvázi félautomatán jó 30 centire feltárul az ajtaja, és zárásánál a bal és a jobb oldalon is akad egy-egy műanyag lehúzó. A Logannál csak a pőre lemez van. A zsanérok sajnos itt is, ott is csúnyán belógnak, ez viszont az olcsó szedánság „kötelező” eleme. Cserébe van dugirekesz és csomagrendezős, kivehető gumitálca. És ha már pakolunk: utastéri tárolórekeszek frontján remekül áll a 301. Az ajtózsebben például lazán elfér egy 1,5 literes palack, s a könyöklő is fiókos.
Milyen vezetni? Igyekeztem elfeledkezni a borzasztó üléspozícióról, s meglepődtem, hogy bár semmiképp sem igényes (rossz utakra hangolt elöl MacPherson rugóstagos, hátul csatolt lengőkaros) a futómű, de egész semlegesen és gyorsan lehet vele kanyarodni. A hétköznapok forgatagában nem ráz, nem üt feltűnően, jó. A kormányzás is tűrhető, értsd nagyságrendekkel igényesebb, mint a Logané. Az egyenesfutás csöppet bizonytalan, az 5 fokozatú váltó nem hagy nyomot az emberben (lehet, hogy ez pozitív kritika). A jó öreg 1.6 HDi dízelmotor (92 LE, 230 Nm) bezzeg a 301-es emlékeket is szebbé varázsolja. Finoman jár, alacsony fordulatról húz (mondjuk hamar el is fogy, de mindegy), a könnyű kasztniban erős, csak hidegen csörög, s nem fogyaszt sokat. A tesztátlagunk 5,5 l-es étvágyról tanúskodott, a gyári érték mesés 4,1 /100 km. Sztrádatempónál zajos, de a Loganénál jobban szigetelt a 301 utastere, a motor 130-nál 2700-et forog.
A karosszéria átláthatósága jó, az extra tolatóradarra (50 ezer Ft) azért nem árt beruházni. A sebességhatárolós tempomat (60 ezer Ft) is ez a kategória. Az ülésfűtésért és az alsó felén fűthető első szélvédőért 105 ezret kér a Peugeot. Az ESP széria, légzsákból 4 van, bőrkormányért, digitális kijelzős manuális klímáért, USB-csatlakozós és Bluetooth-kihangosítós, a volán mögül vezérelhető hifiért az Allure-t kell választani. Ennek közel félmillió forint a felára a belépő Accesshez képest. Navigáció? Nincs.
A fapados és alap (1.2 VTi 72 LE) 301 ára 2 800 000, a dízelé 3 570 000. Utóbbi Allure-ként már 4 050 000, tesztautónk pedig kis híján 4,5 milliós kóstált. Olcsó? Nem. Olcsóbb, mint sok egyéb autó, de ez minden. Tessék orvosolni a hibákat, s akkor nyugodt szívvel süthetjük rá, hogy megéri az árát.