Nem szégyen megkívánni a fullextrás Daciát!

Már kívülről fújjátok a Dacia Sanderót, ha gyakran jártok az oldalon, így az alapokkal most csak röviden foglalkozunk: A 4 métert azért kényelmesen átlépi, a beltérben pedig már inkább az eggyel magasabb méretosztályt közelíti. Stepway szinten 1,59 méter magas, ami teljesen más összképet ad az autónak, ez nem csak egy körbeműanyagozás. Ráadásul így meglepően hosszú a felszereltségek listája, éppen ezért erre hegyeztük ki ezt a tesztet, de természetesen az sem marad el, hogy milyen extrákért kell mindenképp valamelyik másik, drágább gyártónál keresgélned. [BANNER type="1"] A sort már kívül megkezdik a kéttónusú könnyűfém felnik, a matt ezüstre fújt, holttérfigyelővel ellátott, elektromosan állítható tükrök, a sötétszürke sárvédőív-toldatok, az ajtók dekormatricái, a tetőcsomagtartóvá alakítható tetősínek és a B-oszloptól hátrafelé sötétített üvegek. A műszerfalra pillantva vegyes az összkép, ha ugyanis egy 10-15 éves autóból ül át valaki, akkor egyértelmű a magas extrázottság, ám az új autók, illetve a legfeljebb 4-5 éves használtak mezőnyéhez hasonlítva már akadnak olyan részletek, amelyek nem éppen a luxust hirdetik. A leglátványosabban mindez a műszeregység-infotainment pároson szemléltethető. Az előbbi ugyanis manapság a magasan felszerelt modellekben teljesen digitális, itt viszont két analóg óra fogad egy aprócska, monokróm kijelzővel, míg a központi képernyő felbontása, reakcióideje és funkciói elég sokára lesznek megszokott extrák a hazai használtpiacon. [BANNER type="2"] Ilyen például az automata klíma, az ülésfűtés, a telefontükrözés, az USB-csatlakozók az utastérben, a kulcs nélküli nyitás-zárás-indítás, a négy elektromos ablak, a friss navigáció, illetve a kormányról vezérelhető tempomat, és ami a leginkább meglepett, az elektromosan nyíló és csukódó tetőablak. Pontos adatot aligha tudok mondani, de a hazai, átlagosan közel 16 éves autópark nagyjából 90 százaléka nem rendelkezik ilyen extralistával. Mindezt elfogadható hátsó lábtérrel és korrekt, 328 literes, állítható mélységű csomagtartóval kombinálva mintha egy más világban lennénk, hiszen egy Daciáról nem ez él a köztudatban. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az extrák a legtöbb esetben nem érnek fel más gyártók hasonló opcióihoz, általában dizájnban vagy a menő részfunkciók terén nyújtanak kevesebbet, netán idegesítő apróságokkal rendelkeznek. Ilyen például a klímavezérlő és a kulcs nélküli nyitás-zárás lassú reakcióideje, az infotainment szigorúan egyetlen funkciót megjeleníteni képes menürendszere, a tolatókamera éjjel pixeles és zajos képe, illetve a tetőablak logikátlanul üzemelő, a középkonzolra elhelyezett kapcsolója, amelyet előre kell billenteni, ha hátra szeretnéd nyitni az üveget, majd az autó hátulja felé kell húzni, ha visszazárnád. Tagadhatatlan azonban, hogy ettől még hibátlanul ellátja a funkcióját minden egyes felsorolt extra. [BANNER type="3"] A motortérbe is a Sandero csúcs-erőforrását kérték, amely továbbra is 999 köbcentis, 3 hengeres, de itt már 110 lóerős, és a korábban tesztelt, olcsóbb tesztautóval szemben, már nem a szívómotorhoz fejlesztett ötfokozatú váltót kapta, hanem a hatsebességest, amelyik jobban illik hozzá. Így egész komoly dinamikára tett szert, a turbó már 2000 alatt elkezd tölteni, ám a 200 newtonméteres csúcsnyomaték a 2900 és 3500 közötti fordulatszám tartományban érkezik meg, ekkor konkrétan meglepő megmozdulásokra képes az 1106 kilogrammos karosszéria. A teszthét egy pontján autópályán kellett nagymotorokkal tartanom a lépést, és bár esélyem sem volt utolérni az ennél nagyobb lökettérfogat mellé fele ennyi kerékkel rendelkező gépeket, az úticélunkat elérve mindenki meglepett kommenteket fűzött ahhoz, hogy mennyire nem akart lemaradni a Sandero. Mindezt az adatok is alátámasztják, a gyorsulási érték 10 másodperc, míg a végsebesség 180 km/óra. Kissé rontja az összképet, hogy ez a motor és váltó kombináció nem elérhető a sokkal feszesebb és pontosabb futóművel szerelt, emelés nélküli változatban. Ám ha már fullextra, akkor nem csak azt érdemes megnézni, hogy mi van az autóban, hanem azt is, hogy mi hiányzik. Ami ugyanis itt nincs, azt (jelenleg) csak más márkáknál fogod megtalálni. Az egyik legfeltűnőbb hiányosság, hogy a tempomat nem rendelkezik sem távolság- sem pedig sávtartó funkcióval. Az ülések gombok helyett karokkal mozgathatók, a puhára párnázott támlák deréktámasza nem állítható. A hátsó sorba sem szellőző, sem pedig könyöklő nem jutott, illetve felső kapaszkodók sincsenek. A tévhitekkel ellentétben akad azonban aktív biztonsági rendszer, csak épp nem olyan kifinomult, mint a legtöbb más, modern autóban. Tagadhatatlan tehát, hogy szinte minden, akár csak 5-10 éves használt autónál lehet jobban extrázott egy új Dacia, ráadásul az új autók mezőnyében sem kiemelkedően rossz a lista. Mindez teljesen más szinten értelmezendő, ha megnézzük, hogy mit kapni ennek az autónak az extrákkal növelt áráért hasonló méretben, más márkáktól. A válasz egyszerű: vagy fapadost, vagy semmit. Ezt a konkrét Sandero Stepwayt összeválogatva ugyanis mindösszesen 7 964 000 forintra jön ki a végösszeg, ami továbbra is verhetetlen, egyes konkurensekhez képest féláron kínálják.