Nem venném, de elfogadnám - Audi A4 Avant teszt

Nem igazán akartam ezt a tesztautót. Dízel, automata, drága, Audi - a kombiság volt egyetlen kívánatos tulajdonsága, mikor szóba került. Aztán beleültem, és körülbelül 1 másodperc kellett ahhoz, hogy belássam, én itt jól érzem magam, és a következő röpke hét alatt sem történhet semmi, ami ebből az álláspontból kibillenthet. Masszív, halk, jól szigetelt, ha nyomom - a fordulatszámot mindig szigorúan nevetségesen alacsonyan tartva - megy, remekül fogja az utat, harapósan kanyarodik. A csomagtartóban műanyag tálcába ülhetett a kiskutya, elmaradt a szokásos hogy és mit takarjak, hogy ne tapicskolja-szőrözze össze a tesztautót para.

És kényelmes, nagyon, nagyon, elképesztően kényelmes. Pontosan 10 évvel ezelőtt, egy távoli galaxisban járt nálam egy A4 kabrió tesztautó. Azzal egy időben találtam egy Audi hirdetést, melyben a Brit Ortopéd Sebészek Egyesülete gyógyhatásúként ismerte el az akkori A4 üléseit: az először kinevetett reklámot a teszt után kénytelen voltam szentírásnak venni, mert nemcsak kényelmet adott, hátfájást is mulasztott az akkori tesztgép. Azóta sem kellett csalódnom. Teljesen mindegy, hogy S3-ról, Q5-ről, A8-ról vagy TT-ről beszélünk, Audiban nem ülünk rosszul. Most is jó párszor kaptam azon magam, hogy elkényeztetett kandúrként dörgölőzöm az elektromos állítású bőrszék párnáihoz, melynek háttámlájába egész jól kalibrálható deréktámaszt is rejtettek.

[BANNER type="1"] Legalább ilyen műgonddal készítették el a hátsó traktust is. Az A4 Avant nem sima bedobálós kombi. Egy dolog, hogy a hátsó könyöklő mögött sílécalagutat nyithatunk, ehhez még négykarikás, biztonsági övvel beköthető (!) sízsák is jár. A csomagtér padlója mentén két sín, benne gombnyomással bárhova rögzíthető, szükségtelenség esetén teljesen kivehető alumínium keresztpánt fut, amivel kis kerítésként barikádozhatók el egymástól a tárgyak. Szőnyeggel bélelték az egészet, a padló viszont praktikusan is kétoldalú, ha megfordítjuk, műanyag tálcaként funkcionál, ami a szőlőből vagy kutyasétáról hazajövet, vagy számtalan más alkalommal jön jól. Kutyához érdemes valami ronggyal, takaróval kibélelni, különben szerencsétlen állat kétszer eltáncolja benne a Hattyú halálát, mire az erdőbe érünk. Korcsolyázva.
Szerintem, ha két bekezdésben ennyi jót le lehet írni egy autóról, az már nem is lehet nagyon rossz, és a továbbiakban is jót hoz az ingolstadti Mikulás. A praktikussági krixkraxot a hátsó üléseken a széles, pohártartós és fedele alatt elsősegélycsomagot rejtő könyöklő és az oldalablakok leárnyékolását szolgáló rolók folytatják. A kormány fogása, a sok húzkodást nem igényelő, mégis hihetetlen ergonómiai érzékkel megformált váltó, az alumíniumot és műanyagot kombináló kapcsolók érintése és mozgása, fedelek csukódása, tekerőkapcsolók precizitása bizony megfogják az embert.
Azután is, hogy szoftveresen állítandó dolgokkal kell foglalkozni, mert a négy orientált funkció-, egy tekerő-nyomó-, egy vissza- és egy menügombot foglalkoztató MMI-vel az esőérzékelőtől kezdve a klímán át a telefonunkig bármi behangolható pillanatok alatt. A fő menüpontok kaptak külön funkciógombokat is, a hangcuccok egy másik kis tekerős pöcköt léptetésre és hangerő-szabályzásra, azaz tanultak az annak idején mindent egybe sűríteni akaró - azóta már kijavított - iDrive gyerekbetegségeiből, könnyű az A4 agyában szörfözgetni. Elsőre lelombozott az AUX és az USB hiánya, de Bluetooth-on át bemutattam egymásnak telefont és Avantot: ezen túl minden beszállásnál régi ismerősökként üdvözölték egymást, jött a zene nyolc príma hangszóróból, és telefonáláshoz sem kellett sokat matatni.

Menet közben is képes fenntartani a tökéletesség érzetét. A TDI alig hallatszik, a Multitronic váltó folyamatosan 2000 alatt tartja a fordulatszámot, de ha haladósabbra fognánk, van dynamic mód is a drive select kapcsolón. Akkor néha fel is csap a mutató a 177 lóerős maximumot jelentő 4200-as jelzés környékére. De ilyen csak egyszer fordult elő, és akkor is utas kérésére, amúgy inkább türelmes nyomatékból hajózás folyt. Valahogy teljesen feleslegesnek érződött vagizni, elég volt a tudat, hogy ha szükséges, megtehető. A változó rásegítésű kormányzás pazar, pont ott és akkor keményedik fel, amikor arra szükség van, ha pedig azt érzi helyesnek, vajpuhának mutatkozik. És jól érzi, mikor mit szeretnénk. Ugyanilyen tökély a futómű, aminek egyetlen gyengesége, hogy a hosszanti barázdák könnyen félrevezetik, de egyenes és kanyarstabilitása, az autó egyensúlya, súlyelosztása szintén dicséretes jeles. Nagyon jó vezetni.


Tudnék még regélni puhán klattyanó ajtókról, biztonságosan körülölelő kasztniról, ügyes tárolóhelyekről, villámgyors háromzónás klímáról, ülésfűtésről és -hűtésről, finom kapcsolókról, pöpec apróságokról, és persze ekézhetném kicsit a fabetétet, de minek? Na jó, a Skyguard-örökös Celltrak berendezés a 4. napon kicsit megijesztett. Nem volt nálam a kártyája, mikor reggel kinyitottam, majd bezártam az ajtót, hogy valamit kivegyek, és erre elkezdte a régi, rettegett Skyguard-hisztit. Kód előttem, kód utánam, kód, ha kiszállt valaki, kód, ha a lámpánál újraindította a motort a stop-start. Egy riadt telefon után kiderült - a forgalmiban is volt egy eligazító kártya erre az esetre - hogy pillanatok alatt újra összepárosítható a kódkártya és a vezérlés, úgyhogy megszűnt az állandó pokoli csipogás, de ijesztő fél nap volt.

Ha valakit e pár órás horror sem tántorított el az A4 Avanttól, akkor hátha számokba öntve megretten. Első a fogyasztás: a motort mindig pihentető, adott esetben 8 előre kiosztott fokozatba kézzel is kapcsolható Multitronic - és a gyári 4,9-es kombinált átlag - ellenére 8,3 l/100 km lett a főleg városi végérték. Biztos lesznek hőbörgők, szerintem nem rossz. A másik többek torkára fogja odafagyasztani a mosolyt. A csomag ára 15,3 millió forint, ami legtöbbünknél nem esik a rendelkezésre álló kategóriába. Még azoknál sem feltétlenül autóra, akiknél egyébként igen. Pedig ez egy túlvilágian jó autó!