Németországból jött hazánk legújabb, legjobb mentőautója

Alapvetés, hogy jó dolog minél több autót, minél több modellt kipróbálni. De az igazán érdekes és hasznos (önmagunk számára) persze nem is ez, hanem az, ha egyszer-egyszer nem csak autókat, hanem egyéb járműveket is próbára tehetünk. Aki nem autózik, az biciklisként, gyalogosként sokszor nem is tudja, hogy milyen is egy autós számára a közlekedés. Ugyanez fordítva is igaz, az az autós, aki soha nem biciklizett forgalomban, soha nem sétált esőben a járdán, az talán nem is tudja, hogy milyen az élet az autón kívül. Messze nem mondom, hogy mindenkinek fel kellene írni azt, hogy egy mentőautóba is üljön be, de talán időnként nézzen meg egy-egy videót, ami egy-egy mentést, vonulást mutat, gondolja végig, hogy mennyire fontos is az, hogy időben, biztonságban, megfelelő felszereléssel a helyszínre érjenek a mentők. Utána biztosan másként fog rájuk gondolni, jobban fogja őket figyelni és segíteni őket a forgalomban, valamint a mentőautókra költött adóforintokat sem fogja sajnálni. Az Országos Mentőszolgálat járműparkja az elmúlt években szerencsére elég jelentősen frissült, erről, illetve az új mentőautókról, valamint tartósságukról még 2012 nyarán írtunk.
Most viszont az első és máig egyetlen önkéntes professzionális mentőcsapat, a Máltai Mentőszolgálat mutatta be számunkra legújabb mentőautóját, ami nem csupán az ország legmodernebb rohamkocsija, Európában is a létező legjobbnak számít - tudtuk meg Kovács Miklóstól, az "MSZ" főápolójától. A hagyományosan az MSZ-028 rendszámot viselő - nem alapvetésként - vadonatúj Mercedes-Benz Sprinter a német Ambluanzmobile Delfis felépítményével ismerős lehet. A rendszerváltás után (újra) alapított 20 éves Máltai Mentőszolgálat 2011-ben vásárolt egy szintén Delfis, azaz gyári mentőautó-felépítményes Volkswagen Craftert (róla bővebben itt), ami ugyebár a Sprinter ikermodellje. Ez az autó azonban mind alapját, mind felépítményét nézve frissített verzió. Nem mellesleg nem egy 4 éves, Németországban már több mint 200 ezer kilométert futott, hanem újonnan rendelt. Modernségét mutatja 60 ezer kilométeres (persze használatfüggő) szervizciklusa. A hazai csapat persze kellően józan: még a longlife olajat, illetve a szűrőket is le fogják cserélni 20 ezer kilométer után, hiszen tudják: nem a karbantartás a drága, hanem a komolyabb javítás, ami épp a karbantartással odázható.
Az egyetlen autót (nem adóforintokból, hanem egyéb támogatásokból) beszerző Máltai Mentőszolgálatnak nyilván nagyobb mozgástere volt autója kiválasztásakor, mint az OMSZ-nek a közbeszerzéskor (bár ebben persze sosem lehetünk biztosak). A lényeg, hogy a mintegy 100 ezer eurós profi mentőautó drágább ugyan, mint az OMSZ autói, de sokkalta többet is tud azoknál. Itt és most nem volt megkötés, hogy B kategóriás jogosítvánnyal vezethető legyen, az OMSZ autóinál viszont elvárás az, azok saját tömege nem lépheti át a 3,5 tonnát. Itt viszont maga az autó 3,8 tonnás, amihez jön még a "berendezés". A Máltai Mentőszolgálat ugyanis úgy döntött, hogy mivel önkéntes sofőrjeinek (nincs is másmilyen, náluk az összes "dolgozó" önkéntes) fele rendelkezik C-kategóriás jogosítvánnyal is, inkább nem hoznak kompromisszumot a hajtáslánc kapcsán, 3,0 literes, hathengeres motorral vásárolták a Sprintert. Ha például az OMSZ Volkswagen Craftereivel vetjük össze, 163 helyett 190 lóerős teljesítményt láthatunk. Nem tűnik vészesen komolynak a 400 helyett 440 Nm nyomaték sem, az előadásmód azonban lényegesen más. A soros biturbó 3,0 literes blokk alacsony fordulatról is nyomatékos, kevésbé kell forgatni, a kezdeti tapasztalatok szerint nem torkosabb, ugyanakkor tartósabbnak ígérkező, mint a kihegyezettebb, kisebb motor. [BANNER type="1"]
Igaz, mentési tapasztalat még nincs. A máltaiak még csak ismerkednek az autóval. Alig több mint 1300 kilométer volt benne a találkozásunkkor, ami nagyjából annyit jelent, hogy a Németországban átvett autót hazavezették, itthon pedig egyelőre a szükséges vizsgákra vitték el. Még folyik a "papírozása", néhány héten belül fog szolgálatba állni. Berendezése, kezelése ismerős, hiszen a Crafter már több mint négy éve szolgál. A cél egyébként most pontosan az, hogy az első számú autónak érkezett új mellett a korábbi Crafter teljes értékű, azonnal bevethető csereautó legyen. Ugyanis elő tud fordulni műszaki hiba (bár nem jellemző), illetve baleset is érheti a mentőautót (is). Utóbbi miatt fontos annak biztonsága is. Az Ambulanzmobile törésteszttel is vizsgálja mentőautóit, talán ennek is köszönhető, hogy bár a Crafternek volt ugyan itthon egy komolyabb balesete (Budapest XI. kerületében), abban nem sérült meg senki. Viszont a kiesést mutatja, hogy bár minden erőforrást ráállítottak, közel egy hónapba tellett, mire ismét vonulásképes lett az autó, összességében pedig közel fél évig húzódott, amíg minden (zömében elektronikai) apróságot is kijavítottak.

A mentőautónak ugyanis elképesztően komoly berendezése, elektronikai rendszere van, s bár az is egyedivé teszi a Delfis mentőautót, hogy fényhíd helyett egy teljes tetőn végighúzódó spoiler rejti a jelzőfényeit, igazi különlegessége a belseje. A meglehetősen magas autó egyébként alacsonyabb, mint a Crafter, belmagassága ugyanakkor nagyobb, még a magasabbak is gond nélkül felállhatnak benne, nem verik be a fejüket. Mivel a Crafter is befért az összes kórház portáján, így ez a sprinter is be fog. A magasság inkább az ágak miatt lehet veszélyes, ha kertvárosi címekre kell sietni, bár jó hír, hogy a tetőbe épített villogólámpák burája is meglepően masszívnak bizonyult, eddig sosem sérültek. Belülről is változtatható színű és fényerejű (LED-es lámpák világítanak a tetőben, a rádió onnan is elérhető, a mentőtérből is lehet forgalmazni, hallható minden. A masszív kapaszkodókon túl egy színes érintőkijelző van még a plafonon. Innen szabályozható, programozható az előtemperálásra is képes klíma, illetve állófűtés. Van benne óra, ami elsőre talán szinte fölöslegesnek is tűnik, ám a stopper, illetve a csipogós visszaszámláló elképesztően nagy segítség tud lenni egy-egy beavatkozás közben.
Az érintőpanelről távirányítással szabályozható a hordágy helyzete, dőlése. Annak eleje és hátulja is dönthető, a fej vagy a láb is feltámasztható. Mivel az Ambulanzmobile az összes tárolót, illetve szekrényt a mentőtér elejéhez épített, a széltében is tologatható hordágy mindkét oldalról - kényelmesen - megközelíthető. A menetirány szerinti bal oldalon két (az oldalfalra fordítható) ülés is található, így a beteg mellé egy hozzátartozó is befér. A beltér különlegessége funkcionalitásán túl tisztíthatósága. Bár most még azért is minden makulátlan, mert még sosem volt bevetésen az autó, remek tisztíthatósága miatt ez a jövőben sem várható másképp. Nincsenek koszgyűjtő zugok, a padló akár 2 bar nyomással, nagynyomású mosóval is tisztítható.
Bár kívülről mindkét oldalt látunk tolóajtót, a hátsó térbe csak a jobb oldali vezet. A bal pedig az oxigénpalack tárolójához és a vákuummatrachoz vezet. Utóbbi egy-egy töréses sérülés során a megfelelő pozícióban rögzítést, illetve szállítást szolgálja. Innen könnyedén kivehetően, de ami még fontosabb, egy kihajtható fregolira rakhatósága miatt könnyedén vissza is rakhatóan. A nem szerény tömegű oxigénpalack pedig a biztonság érdekében utazik a mentőtéren kívül: egy baleset esetén nem fog az utastérbe csapódni. Ütközéskor amúgy a mentőt gyári bukókeret is óvja. Ne legyen rá szükség! Sőt, a legjobb az lenne, ha mentőre sem lenne, de az élet sajnos nem ilyen ideális.
Felvetődött esetleg valakiben a kérdés, hogy miként lehet majd üzembeállása után az ország legmodernebb mentőautóját "élvezni"? A szerencsétlenséget szerencse kell kövesse: a Máltai Mentőszolgálatot nem lehet külön hívni, az Országos Mentőszolgálat irányítja a címekre, leginkább Budapesten, illetve agglomerációjában. Baj esetén tehát a 104-et kell hívni, van akinek ezt a Mercedest dobja a gép. Jó hír, hogy a Nysa ma már nagyon régi múlt, az elnyűhetetlen, de szűk Toyoták is kikoptak a mentésből, ma az OMSZ is leginkább Mercedes Sprinterekkel és Volkswagen Crafterekkel dolgozik. Tessék vigyázni, lehetőleg egyiket sem kipróbálni!