Neveletlen hercegnő - Mercedes C kabrió

Guruló árcédula. Presztízskérdés, hogy ki jár Mercedesszel. Az egyik fő indok, hogy piszkosul jól mutatja már messziről is, mennyi lóvénk van. Főleg az újak. Míg az előző generációk szögletes, élére vasalt formáikkal elég szürke jelenségek, az új S-osztály óta bevezetett formavilág talán az egyik legvillantósabb mai Mercedeseket hozta. Ahogyan az E-osztálynak is remekül áll, úgy a kisebb, C-osztáynak is, legyen szedán, vagy kupé fazon, bár kétségtelen, hogy tető nélkül sokkal mutatósabb a kétajtós, ehhez volt most szerencsénk.
Mérhetetlen stílus és elegancia. Lehet rugózni a hátulján, a kupé Mercik új fazonja elég megosztó. Hátrafelé lejt, ráadásul szűkül is, egészen old school kiállása van, átlagosnak, ötlettelennek egyáltalán nem mondható, egyedi megoldás. Az orra szinte szögre megegyezik a szedánéval, az apró gyémántokkal kirakott maszk már önmagában is egy műalkotás, ami viszont most a legérdekesebb, az a nyitható vászontető. A tesztautó kékes beütésű ezüst fényezéséhez passzoló sötétkék tető nagyon jó választás, de a forma nélküle az igazi. Az AMG-csomag kívül-belül sokat ad a megjelenéshez, nagyobb szellőzőkkel és hatalmas króm díszléccel elöl, valamint dupla kipufogóvéggel és imitált szellőzőkkel hátul.
Kényelem mindenek felett. Pont elég a króm, az utastér kerete fényezett, selyemfényű ezüst, ami végigfut a szélvédőkereten is. Egyszerűen minden szeglete érdekes, ez a Mercedes már tényleg olyan, amiről süt, hogy mennyibe került. Nem kerülgetem, közel 24 millió a tesztautó, a 2 literes benzines 245 lovas verziójával, csurig tömve extrával. Már csak az AMG csomag több mint félmillió, de a klímás, minden irányban elektromosan állítható első ülések is hasonló összeggel dobták meg az árát. Kényelmesek is, eszméletlenül, még a fejtámlából is fúj a nyakunkra meleg levegőt, hogy ne fázzunk meg túlzottan, ha éppen hűvösben, vagy éjszaka dobnánk le róla a tetőt.
Leginkább két főre szól. Néha még négy személynek is kényelmes, a hátul ülők sem fognak panaszkodni, kivéve, ha kétméteres barátunkat száműzzük a második sorba, és a csurig pakolt csomagtartóban már nincs hely a tetőnek. A fantasztikus hangzást adó Burmester hifiből hátra is jutott elég hangszóró, hogy mindenki élvezhesse a zenét az M7-es dugójában magától araszoló C 300-ban. Mert azt is tökéletesen csinálja, csak el ne higgyük, hogy önvezető, csupán a vezetéstámogató rendszereinek hadát használja. Sávtartó és radaros tempomat is volt a fedélzeten, utóbbi kezelője a kormány mögött baloldalt eléggé elrejtve található, lényegében láthatatlan, így ha előre nem memorizáltuk, mit merre kell kapcsolni vele, menet közben barkochbáztunk, ami annyira nem jó élmény. Persze csak ha a három bajuszkapcsolóból eltaláltuk, hogy melyikre van szükségünk, mert ott az ablaktörlővel kevert index és a kormány állítójának pöcke is. [BANNER type="1"]
Kicsit zavaros, de szerethető. Míg a kormányoszlop balján három kar is mered, ugyanakkor jobb oldalt csak a váltóé, igazán leoszthatták volna ügyesebben. Biztosan tanulható, de először a váltó kapcsolójának megoldásán is húztam a szemöldököm, de egész hamar reflexszé vált a mozdulat, csak utána minden autóban az első mozdulatom egy ablaktörlés volt. A középkonzolon a Mercedes elég összetett kezelőszervét tapogathatjuk, van tekerő és fölé nyúló tapipad is, éppen milyen kedvünk támad, több funkció vezérelhető mindkettővel, de vannak dedikált gombok is, például a navihoz, vagy a médiához, és még így sem tűnik úgy, hogy túl sok gomb lenne. Az egész belső mérhetetlenül ízléses, hamar szerethető, eltekintve az éktelenkedő tablettől, néha nagyon nem hiányozna, annyira szép lenne nélküle a műszerfal.
Inkább a zene szóljon. Vezetni elég semleges, nem is arról szól, ez egy csinos utazó, amiben a légrugós felfüggesztés is jó társ, de látszik, hogy nem ide tervezték, csúnya hangok jönnek a kerekektől, egészen apró úthibákon is. A C 300 245 lovas négyhengerese elégnek tűnik akkor is, ha szeretünk tempósan autózni, e fölött már csak V6-ossal, vagy V8-assal vehetünk kabrió C-osztályt. Egy valamit nagyon nem tud, szépen szólni. A hangja silány, négy hengerből nem egyszerű szépet kihozni, azért ennél talán lehetne jobb, ráadásul még alapjáraton is jön a kipufogóból valami fura cicergés, amit nem tudtam értelmezni. Sport+ állásban kicsit talán jobb, ott egyből visszavált a 9 fokozatú automata legalább egy, de inkább két fokozatot, kipörgetve pedig szépen hörög váltásnál, viszont elég szintetikus az egész. Villantásra tökéletes, élményt itt ne keressünk. Amit viszont tényleg nem tudtam hova tenni, hogy folyamatosan ad valami zajt, leginkább a belső alkatrészek, borítások mocorognak benne. Remélhetőleg merevítenek majd a karosszérián, mert nagyon lágynak tűnt az egész, és ebben a kategóriában egy kicsit ciki, hogy folyamatosan azt kell hallgatni, ahogy a napellenzők ciceregnek. Nem olyan jó vezetni, mint egy BMW-t, az Audi még nem villantotta meg az új A5 kabriót, abban viszont biztos vagyok, hogy a Mercedes mindegyiknél mutatósabb, és ez óriási előny a többiekhez képest.