Nyerő páros - Suzuki SX4 S-Cross Hybrid teszt

Még mindig hallani hébe-hóba lesajnáló trollkodást a Suzukikról, ám a lágy hibrid SX4 S-Cross ismét bizonyította, hogy alaptalanul áskálódik a kommentszekció némely tagja. Szerencsére az eladási statisztikák megmutatják, hogy nincsenek túl nagy hatással a negatív hangok az észszerű vásárlókra, szépen fogynak a Suzukik, igaz a Vitara volt az éllovas az elmúlt években. Talán pont tavaly történt, hogy gyors egymásutánban érkezett hozzám egy Vitara és egy SX4 SX-Cross. Eleinte engem is elkapott a valamiféle SUV-láz, hiszen a Vitara nem tolakodó méretű, városban is könnyű vele az élet, és minden megvan benne, amire szükség van az átlagos hétköznapok során. Azonban az utána következő SX4 S-Cross még mélyebb benyomást tett rám, pedig formailag kevésbé tűnt harmonikusnak… Papíron, illetve távolról. Megismerkedve vele azonban gyorsan kiderült, hogy sokkal maszkulinabb, férfiasabb, nem mellesleg tágasabb is, és könnyebb terepen ugyanolyan jól használható. Nincs ez másként a lágy hibrid változat esetén sem. A fehér fényezés mondjuk nem a legizgalmasabb hozzá, viszont jól kiemeli a műanyag kerékjárati íveket, amelyek a terepjárós hangulatot erősítik. Az új, 48 voltos hibrid hajtásláncról viszont nem árulkodik semmi, a hátsó feliratot kivéve. Ez pont az AllGrip szavacska felett kapott helyet, amelyből az is kiderül, hogy összkerékhajtású változattal van dolgunk. Az utastér igazából nem hagy kívánnivalót maga után. A kategóriában átlagos műanyagokkal, príma szövetkárpitos ülésekkel és felhasználóbarát műszerfallal várja az utasokat.

Az első ülések a GLX, tehát a legmagasabb felszereltség esetén fűthetőek is, ami hasznos extra még így tavasz elején is, a hűvös reggeleken, vagy a még mindig gyorsan sötétedő délutánokon.

A multimédiás rendszer kezelőfelülete egyszerű, logikus, kicsit talán reagálhatna gyorsabban is a kéréseinkre, de ez már csak szőrszálhasogatás. Bár gyári navigációt is tartalmaz a felszereltség, az okostelefonok is csatlakoztathatóak hozzá, legyenek akár iOS vagy Android alapúak. Az apróbetűs részben persze felhívják a figyelmet, hogy a MirrorLink funkció azért nem minden készülékkel kompatibilis. Már pedzegettem, hogy a csomagtere is ideális, alaphelyzetben 430 literes, a padlója változtatható magasságú, így a hátsó ülések lehajtásával majdnem sík, 1269 literes tér jön létre a gyári adatok szerint. Hátul utazni pedig felnőtteknek sem kín. Na, de nézzük azt, ami még nem volt eddig az SX4-ben! A manapság oly jól csengő hibridséget. Amit a Suzuki egyelőre lágyan old meg, hiszen mint minden gyártó, szeretné elkerülni az ejnye-bejnyét és az azzal járó zsebmetszést a politika részéről. Ám, míg az Ignisben, meg a Swiftben igazából nem tesz sokat hozzá az autóhoz ez a rendszer, az SX4-ben már jobban érezhetőek a pozitív hatásai. A kisebb Suzukik eleve könnyebb tömegét még az apróbb motorok is szépen mozgatják, tehát az indítógenerátor áldásos munkája leginkább a stop/start rendszer selymesebb működésében nyilvánul meg.

Az SX4 esetében is igaz ugyanez, de a nagyobb tömeget érezhetően lendületesebben tudja mozgatni ez a hajtáslánc (pedig gyengébb) és a fogyasztása valóban csökkent.

A sors kegyelméből tavaly pontosan ugyanekkor, március elején járt nálam az SX4 S-Cross, ugyanúgy az 1.4 Boosterjet motorral, igaz automatikus váltóval. A fogyasztásbeli különbség több mint egy liter, ráadásul most többnyire városban használtam az autót egy kevés autópályázással. Szóval a 7,5 literes átlagfogyasztás igazi vegyes használatban még kevesebb lehet, főleg egy bejáratott motorral, mert most még csak 400 kilométer volt az autóban. Ó, de várjunk csak – gondolhatták az előző bekezdésnél többen is – mi az, hogy gyengébb? Bizony, 140 lóerő helyett már csak 130 lóerővel lehet gazdálkodni, de ez bőven elég az üresen 1265 grammos SX4 mozgatásához. Főleg, hogy Sport üzemmód is a rendelkezésre áll. Ezt választva nagyobb nyomaték jut a hátsó kerekekre, illetve élénkebben reagál a motor a gázadásra. Persze a spórolósabbaknak az Autó mód az ideális, amikor a fogyasztás minimalizálására törekszik az autó és csak akkor kapcsol összkerékhajtásra, ha megcsúszást érzékel. Választható még Snow mód a csúszós útfelületekhez, valamint letérve a földutakra, vagy kalandvágytól vezérelve a sárba gurulva a Lock mód segíthet onnan kijutni. Kipróbáltam és kellemes meglepetésként igencsak mély sárból is kihozott. [BANNER type="1"] Szilárd burkolaton is kellemes egyébként a futómű, nem túl feszes, a 17 colos alukerekek sem rontanak túlzottan a komforton. Szépen átlibegünk az úthibákon, miközben a kormány közvetlensége egy kis élményt is próbál csempészni a vezetésbe, de azért jól jönne még több visszajelzés is. Nehéz igazi negatívumot találni, ami nem csak csomó keresése a kákán, és ez igazi erénye ennek az autónak. Aki egy kedvelhető, észszerű autót keres, nem az érzelmektől vezérelve, mindenképp kezdje el böngészni az árlistát. A GLX „luxusa” persze drágább, bár most kedvezményesen, 6,6 millió forinttól elvihető, és gazdagon felszerelt. Többek között olyan tételek találhatók a felszereltségi listáján, mint az adaptív tempomat, a parkolóradarok elöl és hátul, a tolatókamera, a kétzónás automata klíma, a kulcsnélküli motorindítás, a radaros vészfékasszisztens, illetve a visszagurulásgátló. Kell ennél több?