Nyomd, ahogy bírod! Vagy inkább ne?

Szoktak kerékpárversenyeket nézni? Nem? Pedig érdemes. Akik szoktak, azoknak ismerős lehet a hegyről lefele jövet a kísérő motoros kilométeróráját mutató kép: a profik lejtmenetben akár 90-100 km/h-s tempót is elérnek, mindezt két, a talajjal alig pár négyzetcentiméteren érintkező gumifelületen.
Ilyen sebességet lefelé elérni inkább csak bátorság kérdése, sokkal nagyobb tiszteletet érdemel, hogy még a legkeményebb hegymászásokkal tűzdelt szakaszokon sem nagyon megy 35 km/h alá átlagsebességük, az időfutamokon pedig akár 50 km/h-s átlagot is teljesítenek a legjobbak. Az átlagos városi kerékpáros nemhogy átlagban, de még csúcsként sem nagyon éri el utóbbi értéket, de legtöbben inkább a 20-30-as sávban mennek.
Ami nagy szerencséjük, hiszen – bár ez sokakban talán fel sem merül – a KRESZ kerékpárosok számára maximum 50 km/h-s sebességet engedélyez: lakott területen kívül, abban az esetben, ha bukósisakot is visel a bringás. Ha nem félti fejét – rosszul teszi –, akkor 40 km/h a megengedett legnagyobb tempó. Kerékpárúton 30 km/h-ra csökken az elméleti maximum, gyalogos-kerékpáros zónában a bringásoknak kijelölt részen 20, de a zóna többi részén, valamint járdán már csak 10 km/h-val lehet haladni. Utóbbit viszont csak akkor vehetjük igénybe kerékpárral, ha a mellette haladó út közlekedésre alkalmatlan.
A nagy forgalom nem számít alkalmatlanná tevő tényezőnek, de Budapesten például az Alagútban tilos az úton bringázni, a Lánchídon pedig a többi közlekedő számára talán szimpatikusabb, ha mégis a járdát választjuk, vigyázva a szép számú turistára és bámészkodóra. Úgy tűnik, hogy a KRESZ alaposan leszabályozza a kerékpárral közlekedőket, de, ha más oldalról nézzük a számokat, reálisabbnak tűnnek a korlátozások. Szerencsére nem hallunk olyan esetekről, hogy 55-60-70 km/h-val haladó bringásokat traffipax-szal bemérve megbüntettek volna a városon kívül, de a városi közlekedést tekintve jobb, ha más irányból tesszük helyre a számokat. Sokkal kifejezőbb, ha a fent felsorolt sebességhatárokat átváltjuk könnyebben értelmezhető méter per szekundumra. [BANNER type="1"]
10 km/h-nál egy másodperc alatt 2,77 métert tesz meg a bringás, 20-nál 5,33-at, 30-nál 8,33-at, míg a 40 km/h már másodpercenként 11,11 megtett méternek felel meg. Bár nehéz minden emberre érvényes átlagot megállapítani, de az általános vélekedés szerint az ember átlagos reakcióideje 0,3-0,5 másodperc. Ezen a linken talál egy tesztet, amelyen leellenőrizheti sajátját. Ebből könnyen levonható, hogy egy 30 km/h-val haladó kerékpáros körülbelül 3-5 métert tesz meg, mire reagálni tud az elé kerülő akadályra, szituációra, és akkor az időjárás, gumiméret, saját tömeg, féktípus és beállítás függvényében változó féktávról még nem is beszéltünk.
A 20 km/h kerékpárral már cammogásszerű, de még úgy is bő egy autónyi távot teszünk meg minden másodpercben, abszolút megfontoltnak tűnik tehát a jogalkotók azon elképzelése, hogy a sétálókkal, kutyákkal, játszó gyerekekkel tagolt gyalogos-kerékpáros zónákban ne menjünk ennél többel. Az úton megengedett kétszer ekkora tempó kitekerése viszont már komoly fizikai igénybevételt is jelent, ami még tovább növeli az reakcióidőt: így akár már 8-10 métert is megtehetünk, mire egyáltalán elkezdünk reagálni az adódó vészhelyzetre.
Ennyiből is kiviláglik, hogy az első blikkre talán szőrösszívűnek tűnő korlátok meghatározása igen józan megfontoláson alapul, és hiába látszanak ugyanannyira betarthatatlannak, mint az autósoknak előírt maximumok, a bringások saját érdeke, hogy mégis ezek között közlekedjenek. Remélhetőleg a törvény betartatói ezután sem fognak rászokni arra, hogy a kerékpárosok sebességét méricskéljék, de ehhez az is kell, hogy a kerékpárosok is igyekezzenek mindig az út, látási és forgalmi viszonyoknak megfelelően megválasztani haladási sebességüket.