Ő a mai álom Dacia! Dacia Duster 1.2 TCe 4x4
Az új Duster csúcs dízelét már próbára tettük, most pedig az 1.2 turbós benzinest vettük szemügyre közelebbről. Számos területen nagyon sok versenytársat elver, egy dologban viszont elvérzett.
Az új Duster nagy hasmagasságával és jó terepszögeivel a kategória legjobbjának számít. Talán csak a Lada 4x4 veri ilyen szempontból, az viszont a mindennapokban jóval fapadosabb
Nyolc évet volt piacon az első generációs Duster. A 2009 év végén bemutatott modell erősen megosztó volt, a külső formája ugyanis eléggé egyedire sikerült. Robosztus vagy sokak szerint inkább csak bumfordi külseje miatt lehetett szeretni vagy nem szeretni. A kortársakhoz hasonlítva valóban kissé esetlen volt a külső, amit viszont terepen tudott, azt mindenki irigyelhette. Arról nem is beszélve, hogy árával magasan a legjobb vételnek számított a kompakt SUV szegmensben. Eltelt 8 év, tavaly pedig újjászületett a Duster. A második generáció egy sokkal szerethetőbb külsőt kapott, emellett pedig a belső még komolyabban megújult.
[BANNER type="1"]
A narancs színű fényezés és az ezüst díszítőelemek még hangsúlyosabbá teszik a megjelenést. A dinamikus, sportos formavilág jót tett a második generációs Duster megjelenésének
A köntös úgy alakult át, hogy az eredeti, jellegzetesen dusteres vonalait megőrizte, ugyanakkor sokkal mutatósabb, sportosabb, fiatalosabb lett a megjelenés. A beltér számos helyen frissült, amellyel egy sokkal élhetőbb és praktikusabb utasteret kapunk. Az ülések kényelmesebbek lettek, a tesztautóban pedig bőrözést is kaptak. Ennek megfelelően hosszabb távon kissé kemények, a szövet változat kényelmeseb választásnak bizonyul. Az előd modellhez képest sokkal jobb a kezelőszervek elhelyezkedése is. A kormány, a pedálok és a megújult váltókar kézre áll, vezetése ezáltal sokkal nagyobb élmény, mint az első generációs modellé.
A külső mellett jelentősen megújult a beltér is. Az üléspozíció jobb lett, a kezelőszervek még jobban kézre esnek. Az infotainment képernyő magasabbra került, amelyen a multi view kamerakép is segít minket terepen és parkoláskor
Olcsón adja a bőrkárpitot (is) a Dacia, de kényelmesebbnek tűnt a korábban próbált, puhább textilborítással, persze ez már ízlés kérdése
A nemzetközi és hazai menetpróbán már volt szerencsénk rövidebb ideig vezetni az 1.2 turbós benzinest, most a teszt során viszont kellően utána tudtunk járni az erősségeinek és gyengeségeinek. A 125 lóerős blokk bőven elegendő erőt ad, könnyedén mozgatja az autót, igaz, ebben az igen rövid fokozatokkal ellátott hathangos manulis váltó is szerepet játszik. Mivel felező nincs, ezért az egyes fokozat lényegében a felező, terepen nagyon jól jön, ám közúton nagyon hamar leforog a motor, váltani kell hamar. A helyzet ugyanez az összes többi fokozatnál, olyan hamar eléri a 3-4 ezres fordulatot az első néhány fokozatban, hogy legutóbb az MX-5-ös Mazdában kellett ilyen gyorsan felváltogatnom.
A tempomat főkapcsolója meglehetősen eldugott helyre került, de ezt már megszokhattuk a Renault háza táján, a rendszer amúgy a kormányról kezelhető, ami több mint kényelmes. Kerek módválasztóval váltogathatunk Auto, 2WD és 4WD között
A turbó szépen fütyörészik, ami még szélesebbé teszi a mosolyt az arcunkon. A kormányzás pontos és végre nem olyan nyúlós, mint elődjében volt. Az áttételezése is jó, a szervórásegítés lassú tempónál elég komoly, szinte egy ujjal lehet pörgetni a volánt. Nagyobb tempónál persze már keményebbé válik, ezáltal nagy tempónál is pontos irányíthatóságot kapunk. Valószínűleg sokan nem gondolnánk, de ez a Dacia kategóriájában az egyik legjobb vezetési élményt adja. Hiába gyorsul csak 11 másodperc alatt százra, nem a 0-100 km/órás sprintek miatt fogjuk szeretni. Futóműve kényelmes, kanyarban is kellően stabil, bár kissé dől a bódé, de nem kell félni attól, hogy határhelyzetbe kerülnénk oldalstabilitás szempontjából.
Kompakt SUV mérethéhez képest meglehetősen tágas csomagteret kapunk alapból is, ha pedig ledöntjük az üléseket, akkor méretesebb tárgyakat, nagyobb dobozt is szállíthatunk
Terepen szintén bajnoki paraméterekkel bír a Duster. Első, hátsó terepszöge és hasmagassága kellően nagy, ennyi pénzért talán csak a Lada 4x4, ami jobb képességeket hoz. Az viszont hétköznapi használatban marad el a Daciától, így ha egy mindenes autóra van szükség, akkor a Duster lesz a befutó. Már csak azért is, mert minden olyan extrát megkapunk a Prestige felszereltségi szinten, amire szükség lehet. Automata klíma, ülésfűtés, parkolókamera, lejtmenet vezérlő, kulcs nélküli nyitás és indítás, Bluetooth kihangosító, színes, érintőképernyős infotainment kijelző, első könyöklő, bőrülés, csak hogy a legfontosabbakat említsem.
Az új Duster szép, az új Duster jó. Csak ne enne 9 litert az 1.2 TCe turbós benzines. Ha valaki kedvezőbb étvágyat szeretne, válassza az 1.5 dCi-vel, azzal is nagyszerű csomagot kapunk a pénzünkért
Nehéz fogást találni az új Dusteren. Egyedül a fogyasztása lepett meg az egy hetes használat után. Igaz, hogy autópálya és terepezés is volt a használatban bőven, de a 9,1 l/100 km-es étvágy egy 1.2 literes turbós blokktól soknak mondható. Nagyobb odafigyeléssel akár 1,5-2 literrel is kedvezőbb értéket lehet elérni, és akkor már rögtön nem is olyan rossz a terepen is helytálló gép étvágya. Egy dolog van még, ami egyeseket hátrányosan érinthet, ez pedig a csomagok összeállítása. Aki 4x4-es Dustert akar, annak mindenképpen a Prestige szintet kell választania, ennél olcsóbb csomaggal nem érhető el az 1.2 TCe 4x4. Ez egyébként 1000 Ft híján 5 millióról indul, a tesztautóba pedig további extrák is kerültek, amellyel 5,7 millióra rúg az ár. Lehet, hogy egy Dacia soknak tűnik ennyiért, valójában egy igen korrekt autót kapunk a pénzünkért. Ha lemondunk néhány extráról és az összkerékhajtásról, akkor fél millióval kedvezőbb áron is hozzájuthatunk a 125 lóerős turbós benzineshez. Mindez persze már csak a múlt, az 1,2 TCe motor nem egész fél évnyi pályafutás után kikerült a Duster kínalatából, az év második felében az új, 1,3 TCe váltja.
