Ő hozta el az új időszámítást - a Volkswagen Golf I GTI

Vannak autótípusok, amiket nemhogy a teljes piac elemzéséhez, de már egy kis filozofálgatáshoz is egyszerűen ismerni kell. A Volkswagen Golf krónikáját tavaly írtuk meg, amikor 40 éves volt a sorozat. Tavaly lelkes tulajdonosok és a Volkswagen jóvoltából kipróbálhattam egy csodálatosan restaurált, automata egyest és egy eredetinek megőrzött kettest. Szeptember 19-én pedig ismét Volkswagen találkozó a Hungaroringen. Ezt az eseményt beharangozandó pár VW tulaj megmutatta nekünk újságíróknak, hogy mivel szöszölt a garázsban hosszú órákon át. Így pipálhattam ki egy régóta szereplő tételt a saját bakancslistámról, a Golf I GTI-t.[BANNER type="1"]

Az újságíró kollégák betámadtak egy csodaszép Bogarat, meg nagy keletje volt az idei 40. évforduló okán ünnepelt Polo egyes szériájának is. Én mégis egy szerénynek tűnő fehér Golf felé vettem az irányt. Mivel nemhogy a GTI-t, de a sima Golfot is előszeretettel tuningolják, alakítgatják, csak egy óvatos kérdéssel mertem a tulaj felé lépni. Annyit én is tudok, hogy először volt a krómlökhárító, aztán a műanyag, majd végül ugyanaz, de nagy hátsó lámpákkal. Az 1.8-as motort az utolsó években rakták csak be a GTI-be, addig az Audi 80 GTE 110 lóerőre felhúzott injektoros, 1.6-os blokkja volt benne. Bár ez 1980-as, mégis 1.8-as, viszont ha nem is króm, de kis lökhárítós és több elsőre szokatlan részlet is van rajta. Ettől is különleges.
Hogy az elején mindenki tudja, hogy ki kivel van, le kell írjam, hogy az autó gazdája, Péter egyrészt gépészmérnök, másrészt nem ma kezdte a Golfozást. Amellett, hogy ő is benne van a Typ 17, azaz az I-es széria tagjainak hazai összefogásában, már 2009 óta gyűjtötte az alkatrészeket épülő GTI-jéhez. Egy másik garnitúra ülést, vagy kasztni elemeket előrántani nem lenne neki gond. Saját és szülei padlása is tele van a bontásból származó és innen-onnan összevadászott Golf és GTI alkatrészekkel. A fehér autó, amit a képeken láthatnak, két év alatt készült el, úgy, hogy amit lehetett maga csinált meg. Ez egy 1980-as évjáratú gyári GTI, amit nagyon kevés pénzért kapott meg, hiszen akkora lyukak voltak rajta, hogy tetszőleges helyeken átfért az ember ökle.

Akkor miért kellett épp ezt elhozni? - Tenné fel a kérdést az az olvasó, aki már tudja, hogy nem érdemes minden példányt megmenteni, főleg, ha viszonylag gyakori típusról van szó. Péter viszont nem épen megmaradt autót keresett, azaz mégis. Igaz, hogy ahol tudott elrozsdált, de a tipikus hazai tákolást az elmúlt évtizedekből nem szenvedte el. Javítható volt, és a korábbi átlapolásokat sem kellett eltávolítani, mert ilyenek nem voltak rajta. A teljes felújításkor szinterezve lett a futómű, minden alkatrész egyedileg le lett kezelve. A csingilingik összeválogatása következett. Lett eredeti, piros keretes hűtőmaszk, a kockás helyett csíkos ülések egy picit újabbak a kocsinál, de belevalók. A lökhárító a pici fajta, de króm helyett fekete, így optikailag a korai szériát idézi a GTI.

Az igazi extrák, amiket csak a nagyon vájt típusrajongók szúrnak ki, az avatatlan szemnek már szinte észrevehetetlenek. A hátsó ajtón nincs ablaktörlő és fekete a kéder melletti sáv, ilyen volt ugyanis a legelső, 1976-os GTI-é is. Bent folytatódik az eklektika. A kardánbox a három órával és a spéci térdtámasz sem valami kókány megoldás. Ez is eredeti VW cikkszámos, csak épp az amerikai piacra szánt hot hatch Golfoké. A legviccesebb, de a kultosításhoz elengedhetetlen elem a pillangóablak. Európában nem ismert, szintén egy USA Golf adta és nem csak praktikus, jól is néz ki. Ez gyárilag fúrt, nem lehet leolvasztani, mint a kereklámpás Ladáét.

És akkor jöjjön az 1.8-as motor. Ebben is van ám trükk, katalógushuszárok már mondhatnák, hogy 112 lóerős, de nem az. A blokk stimmel, de a hengerfej a kabrióé, így csak 98 lóerős, viszont cserébe alacsonyabban adja le a nyomtékát. És valóban. Péter érthetően félti autóját, de azért használja is. Persze nem ezekkel a felnikkel, de volt vele már hegyi felfutó versenyen is. Az autót fotózó kollégámmal nem kell kérleljük, hogy átengedje a vezetést. A futómű nagyon komoly, hat centiméteres ültetést kapott, de a beépített alkatrészek mind VW cikkszámosak - erre nagyon ügyelt a tulaj. Nem betonkemény, de a hegynyi fekvőrendőrt csak úgy tudja átlépni, ha az utasok kiszállnak. Ennyit be lehet vállalni a stílusért és a hangulatért is.

A gyári sportkormány a felújításkor kapta ezt a karbonfóliát. A három küllő között két kukkerműszer, balra a fordulatszámmérő táncol. A hang a gyári kipufogóval is nagyon menő, érces, de nem túl mély. A váltó is fel lett újítva, így atom precíz és régi autóhoz mérten nem is jár hosszan. A fokozatok hamar lepörögnek, a motor simán elforog hatezerig és 4500-nál még érezhetően tol egyet, ahogy a régi nagyok. Kollégámmal váltunk, átülhetek a főhelyre, hamar nekem is fülig ér a szám. A legális sebességhatárokat nem is kell feszegetni, úgy is érzelemdús és élményszerű a GTI terelgetése. Minden kezelőszerv régies, de könnyen jár, csak a rükverc nincs meg elsőre, de a tulaj a jobb egyről simán betolja. A rutin, ugye.

Ismét egy olyan autót próbálhattam, ami után nemcsak köszönettel tartozom, hanem egy kis vallomással is. A GTI újabb lökést adott, hogy végre szert tegyek valami saját, reszelgethető és persze valódi vasra. A napi rutinra ott a remek családi 106-os, tőle nem kell jobb. Kényelem, biztonság? Lehetek még igénytelen, hiszen még fiatal vagyok. Pontosabban le tudok mondani a szervokormányról, a légkondicionálóról és társaikról. Na de a hobbiautó, az legyen olyan, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mint ez a fehér GTI. Nem OT-s veteránnak készült, nem is úgy használják, viszont tényleg használják, és ez benne a szép. Egyedi, ugyanakkor történetileg mindent tud, ami megmutatja, mitől lehetett a GTI vallásalapító. Nem ő volt az első hot hatch, de sokáig biztosan a legjobb, így nem hiába hozzá hasonlítottak minden népi sportkocsit.