Olcsón jó. Opel Astra F 13 évesen

Egy Opel sosem kop(ik) el. Az Opel kicsit magyar, kicsit a miénk is. Szengotthárd. Az F az első az Astra-sorban. A legnagyobb példányszámban elkelt, a Kadettet 1991-ben váltó villámos kompakt annak (is) köszönhetően, hogy a G széria 1998-as érkezte után is gyártották még 2002-ig, már Astra Classic néven, Lengyelországban. Megannyi G, H és J generációst megelőzően F Astrát utoljára kupás versenyautóként vezettem sok-sok évvel ezelőtt. Ritka már, nem szerves része az utcaképnek. [BANNER type="1"] Fejemben ezekkel a panelekkel/gondolatokkal közelítettem a megbeszélt helyre, és arra lettem figyelmes, hogy tele a város (Budapest) F Astrával. Majd a sarkon befordulva azt láttam, hogy három F Astra parkol szépen egymás mögött, közülük kell legyen valamelyik a használttesztre megkaparintott 2000-es évjáratú, tehát már Classic utónevű járgány. Igen, a kék az 5 ajtóval, 1,6 literes, 75 lóerős benzinmotorral, megkímélten, törésmentesen, harmadik gazdáját szolgálva, órájában 158 ezer kilométerrel.
Később, már a próbát követően nézem a Használtautó.hu kínálatát, s döbbenet, mennyi F Astra van eladósorban. Ezernél is több. Szóval egy frászt ritka már, csupán én nem veszem őket észre, ami nem is csoda annak tükrében, hogy egy tizenéves modell már minden, csak nem feltűnő. Ha nincs tuningolva, de legalábbis átfestve vagy Koppány-kipufogóval pótolva a lóerőket.
Az F még a célszerűség jegyében fogant. Mondjuk a G is, csak a H és főleg az aktuális J generáció szól inkább a dizájnról, mint a praktikus helyváltoztatásról. Persze azért az F-ből is készült látványos kivitel (1993-tól a kabrió), azonban az ötajtósok, kombik és szedánok ezreit már a 90-es években sem a formájuk miatt vette a kapitalizmust tanuló magyar nép. Hanem, mert „nyugati” autóra vágyott, mert az Astra részben hazai terméknek számított, s mert meg bírta fizetni. Golf III, Toyota Corolla, Ford Focus, miegymás? Ugyan már! Lada Samara volt meg Skoda Favorit, stb., no és a Suzuki Swift, az esztergomi, csőstül.
Még egyszer: F Astrát irdatlan rég, ha vénségemre jól emlékszem, 2005-ben vezettem, és akkor is kupásat, pályázásra átalakítottat, bukócsöves, kőkemény futóműves 1.6 Si-t. Szerettem, de nem az astrasága, hanem a versenyautósága miatt. És most itt ez a 13 éves példány sötétkékben, mai szemmel nevetségesen kicsi 13 colos és /70-es kerekeken, s bár az égvilágon semmi érzelmet nem kelt bennem, tulajdonosa észhez térít. „Négy éve vettük 690 ezerért 110 ezer km-rel egy kereskedőtől, az A Corsánkat 70 ezerért számolta be. Sokat megnéztünk, ez tűnt a legjobbnak. Azért választottuk ezt a típust, mert olcsó és olcsón fenntartható autóra volt szükség. Hogy bevált-e? Abszolút, csak az a baj, hogy nincs klíma, így nyári melegben a sötét szín miatt is nagyon felmelegszik az utastér.”
Negatívumként még annyit tudok kiszedni belőle, hogy alkalmasint az elektromos ablakemelő is jól jönne, továbbá két éve vett rá egy kipufogódobot, de mellényúlt vele, mert már ki is lyukadt. És ennyi. Amúgy elég nagy és kényelmes, hátul is elférni, a csomagtartó alakja, nyílása, mérete (360 liter) és (osztott ülőlap- és támlahajtással) bővíthetősége szintén rendben van, és tényleg. Extraként hátul is állítható a biztonsági övek magassága, s az sem mindegy, hogy a kárpitok nem szakadtak, nincsenek kiégetve, se összekenve-lerúgva. Az első üléseket külön huzat óvja, ahogy a kormányra is került egy őrző-védő burkolat. Kopás a kézifékkaron és a váltószoknyán látható, s ami még szúrhatja a szemet, az az itt-ott (hogy is mondják szépen?) elnagyolt illesztés. Felszereltség? Szervokormány, magasságában állítható vezetőülés, két légzsák, távirányítós központi zár, ködlámpa, rádió, külsőhőmérséklet-kijelző, hogy lehessen szörnyülködni és számszerűsítve is indokolni az izzadást. Pluszban egy-két hagszóró és egy telefonkihangosító. Motor? Olajat nem zabáló 1.6-os benzines 75 lóval, a jellemzően lusta felpörgéssel és morajjal, de azért kellően nyomatékosan. Fent, azaz 3000-es percenkénti fordulaton túl amúgy rendesen meg is indítja az alig 1 tonnás bódét (most közel másfélszer súlyosabb egy Astra, elképesztő), gondtalanul tartja a 130-at - mi kell még? Visszafogott fogyasztás. A tulajdonos szerint a téli nagy átlag 7,5, a nyári 6,5-7 l/100 km általában rövideket autózva, olykor-olykor messzebbre is utazva. Teljesen korrekt.
A kormányzás ha nem is hiperközvetlen, de ugyancsak korrekt (a kormányoszlop fix), a futómű lágy hangolású, komfortos, a hátsó merev híddal sem zajos és pattogós. ABS esetünkben nincs, a fék csak elöl tárcsás. A váltó jó közepes, nagyon astrás. Amiben sokkal jobb a modern Astráknál, az a kilátás, az átláthatóság, illetve, mint adu, az egyszerűség, az olcsó alkatrészekből olcsón javíthatóság. Ez a példány a vételkor megkapta a maga friss vezérműszíj-készletét, tán hátsó lengéscsillapítót kellett még cserélni, és csókolom. Rozsdakezelés gyári javítóval, pár karc és horzsolás, ennyi.
Ilyen korú, állapotú, futásteljesítményű és felszereltségű Astra Classicért 400-450 ezer forintot kérnek, félmillió forintos plafonnal vélhetően a legracionálisabb választás. A próbált autó nem eladó, sőt elképzelhető, hogy testvért kap egy F vagy G kombi képében, de mindenképp klímásan...