Olvasónk nem dőlt be, más se essen áldozatul kamu hirdetéseknek

Két felnőttnek kényelmes utazóautó a Volvo S60, nem csoda, hogy olvasónknak is tetszett, kár, hogy a konkrét példány nem volt vonzó

Tamás története jól mutatja, nem csak itthon, Szlovákiában sem egyszerű használt autót venni, s a csalóktól bizony nem csak nálunk kell óvakodni.
Nagy karácsonyi autóvásárlási lázban égünk. Miután múlt héten a jó öreg E36-os TDS BMW-nk egy fél éve kicserélt vízpumpa tengelytörésével adta fel a harcot a sokszor átnevezett Lágymányosi híd közepén. Félbeszakítva ezzel a karácsony közeli szlovákiai családlátogatást tréleren cipeltette haza magát Szekszárdra. Barátnőmmel közösen úgy döntöttünk, hogy frissítünk a gépparkon.
Láncos vezérlés csere, adagolófolyás, szíjak, görgők, feszítők - ezekből minden hétre jutott valami, és én bár szinte mindig szívesen vagyok nyakig olajos, egy idő után azért megunja az ember.
Hazaértünk, éjjel valamikor, üdvözült mosollyal kifizettem hatvanpárezret a trélerért, aztán másnap anyagrendelés, még harmincakármennyi. De akkor már cseréljünk olajat, szűrőket is. Ebből a helyzetből szép felállni, így karácsony előtt.

Első pillantásra a hazaiaknál kedvezőbbek lehetnek a nyugati országok árai, ám nem szabad megfeledkezni a honosítási költségekről

Harmadnap összeraktuk az autót, levezettem hatszázpár kilométert, kiértünk Szlovákiába, szerencsére nem volt semmi gond az autóval. De mennie kell a háztól, mert kell! Időközben beköszöntött a tél is, menet közben fagyállóztunk is egyet, nekem pedig estére forró tea és wifi kapcsolat is jutott, majd lázasan néztünk „új” autó után.
Úgy döntöttünk hogy Szlovákiában veszünk használt autót. Nem mindenki adót csalni jár át, javarészt itt használjuk, itt dolgozunk, innen járunk Németországba, és nem kell átváltani az eurót. Tehát maradt a szlovák piac és a német, a magyart pedig ismertem annyira, hogy most kivételesen nem is bántam, hogy kimaradnak az otthoni keresőoldalak. Az, hogy otthon a közeg nyaggatni fog a rendszámért, egyelőre még vállalhatónak látszik. Szokjanak hozzá kicsit Európához.
A modellválasztás gyakorlatilag egyszerűen dőlt el, legyen presztízsértéke valamennyi, hosszú utakra kell, tehát dízel, legyen 2000 utáni, és hát minél jobb és olcsóbb természetesen. Nekem extra kérésként, így karácsony előtt még a tempomat szerepelt, ahhoz hozzászoktam, abból nem engedek. Képben maradt a Volvo S60-80, a BMW E90, valamint az Audi nem PD TDI-s bármilyen verziója. Autót venni pedig hasonlóan, mint otthon, gyakorlatilag háromféle módon lehet Szlovákiában. Dílertől, magánszemélytől és sehogy.

Télen autót venni egyrészt kegyetlen, másrészt az autókat is jobban próbára tevő, ami a hidegben indul, azzal vélhetően máskor sem lesz gond, az autók átnézésére ugyanakkor kevesebb idő jut, hiszen rövidebbek a napok

Bejártuk a környező városok kereskedéseit, direkt ezeket a modelleket keresve, ahol is már a kapuban szinte kivétel nélkül ránk akartak erőltetni egy Ford Titanium felszereltséget vagy egy kintről behozott Citroënt, „fiatalt jó áron alapon ne vegyetek BMW-t, mert ott csak a névért fizettek.” Bimmeresként azért mondtam, hogy „csak easy ezekkel a kijelentésekkel, jobb a békesség”. Németországból behozott franciából van itt rengeteg, teleszórták vele a piacokat. Az Octaviák mivel talán itt népautók, elférnek a harmadik sorban, azokat nem erőltetik annyira.
A kereskedések bizony ráteszik a hasznukat és ez látszik az árakon, viszont készséggel segítenek a lízingben, ami az itteni feltételek szerint igen jó. Ez valahol az egész rendszert egálba hozza. Az első meglepetés Kassán ért, ami nem kis város. Egy neves használtautó-lánc 2000 darabos kínálatából kétszer elsétáltunk egy Volvo S60 2.4 D5 mellett, barátnőm arcán láttam, hogy ez szerelem első látásra, és már ott is termett az eladó a mínusz három fokban és hatástalanította a riasztót. Igazából nem kérdezte meg, hogy kipróbáljuk-e, bár kipróbáltuk volna. Rögtön kiállt vele, beszálltunk, és már kint is voltunk a főúton, automata váltó, bőrülés és trepnigáz. Az eladó vezetett, egy fiatal srác, én nem beszélem a nyelvet, így barátnőm fordított. „Ugye milyen jól megy?” – kérdezte az eladó. Nekem meg mintha a gerincemet tépték volna ki, ahogy hallottam azt a hideg motort szenvedni a mínusz három fokban, hatezres fordulaton, gyakorlatilag zéró járatás után. Kis idő után kérdezte a srác, hogy tudom-e vezetni? Mondom: „Tudni tudom, de nem biztos, hogy akarom”! Bár ha egyszer nyílt nap van az állatkertben, miért ne! Pár fokkal humánusabb módon visszavittem a kereskedésbe, de a turbó intenzíven falsot szívott, a pirosnál úgy járt, mint egy traktor (nem mint az új traktorok, hanem mint a régiek), és a pohártartók is ki voltak berhelve. Ekkor már sötét is volt, és párom lelkesedése ellenére tudtam, hogy ez nem lesz a miénk. Visszaérve még telefonáltam párat, hogy mi lehet a turbóhang, miegymás. Ekkor már kérdezte az eladó, hogy kell-e vagy nem. Álltam ott értetlenül, telefonnal a kezemben. Mondom oké, hogy hideg van meg siet mindenki, de kicsit talán átgondolnánk, mielőtt rohanunk a bankba, de ne élje bele magát. Bár a srác alapvetően kedves volt, nálam ezek igenis számítanak, hideg motort nem rúgunk. Pláne dízelt, meg amúgy is. Szervizkönyv nincs, és ezt természetesnek veszik. Kis dolgok ezek, pedig velük simán eladhatta volna nekünk az autót. Neki ez szimpla üzlet, 20 perccel később az autót elvitte más. Sötétben egy sötétkék autót, próbaút után rögtön. Nem értettem. Annyira azért tényleg nem volt jó vétel.

Nem érdemes kihagyni a márkaszervizes átvizsgálást, sokszorosan megtérülhet

Marad a második megoldás, „kéz alól vesszük”. Így talán többet megtudunk az autó előéletéről, és ha egy kis szerencsénk van, betekintést is nyerhetünk, hogy s mint használták, és itt jött képbe a legdurvább harmadik verzió, amikor néztük a magánhirdetéseket, avagy hogy nem jutunk hozzá sok pénzért egy autóhoz.
Vagyis jó áron árulnak nem létező autókat, még mindig. A reális ár kétharmadáért vagy feléért. Természetes, hogy az ember megnézi a hirdetést. Örül, hogy látja a szép képeket, és felcsillan a szeme az ártól is. A megadott telefonszámot természetesen nem lehet elérni, de van e-mailküldési lehetőség, egy próbát megér. Jött is rá a válasz nem sokkal később, igen, megvan még az autó, örülünk, hogy érdeklődnek utána, tényleg ennyi, külföldön vagyok, az autó pedig Angliában. Küldjetek pénzt, és költségmentesen küldjük az autót! Remek, gondoltam. Már találkoztam ilyennel, mondjuk ennyire pofátlanul még nem kértek tőlem pénzt, akkor ez is ennyi volt.
A meglepetésemre viszont a 12 szétküldött e-mailből 10-re jött hasonló válasz más címekről, melyekben részletezik az autók előnyeit, makulátlan előéletüket, valamint az előre utalás biztonságát csatolva mellé más és más hihetetlen történetet. „Az autó balkormányos, ezért Angliában nem tudom használni”. „Sajnálatos orvosi kezelés miatt sürgősen meg kell válnunk tőle.” [BANNER type="1"] Minket ezzel nem fogtak meg, bár elszomorodtam kicsit, hogy ha 10 hirdetésből 4 ilyen, akkor biztos akad olyan is, aki alászalad a csábító ajánlatoknak, és előre utal vételárat vagy akár előleget.
Természetesen tanulságos belőle, hogy csak kézzelfogható autót, szemtől szembe vegyünk rendezett papírokkal, de a mai elektronikus világban, ha valaki egy kicsit naivabb az átlagnál, akár alá is csúszhat egy ilyennek, és jelentős pénzösszeggel lesz szegényebb a családi kassza. Pláne így karácsony előtt.

Elgondolkodtató történet, amiből két dolog látszik? olvasónk még csak a vásárlás előszobájában áll, a kereskedések ajánlatai után valóban csábítónak tűnhetnek a magánszemély(nek tűnő) hirdetők, ám azt saját magunk is alá tudjuk támasztani, hogy kamu hirdetések nem csak itthon léteznek, sőt, úgy tűnik, hogy a Használtautó.hu csapata hatékonyabban szűri ki azokat, mint a külföldi szájtoké, azokon valóban nem ritka a kamu ajánlat. Ezért aztán minden esetben érdemes az autókat több körben is leinformálni. Pénzt küldeni leginkább a Western Union rendszerén, azaz a pénzt felvevő személyt nem azonosító átutalással rizikós. Ha valódi személy vagy cég adja el az autót, az pedig márkaszervizen keresztül is leinformálható, hagyományos bankszámlára, e-mailen küldött szerződés vagy számla alapján megy az átutalás, még nem kell feltétlenül megriadni tőle, persze a rizikó mindig meglesz.
Olvasónk történetéből még hiányzik a végkifejlet, azt nem tudjuk, hogy milyen autót fog tudni megvenni, azt viszont látjuk, hogy szerencsére nem dőlt be a kalózoknak. Tanulság, hogy nem csak pénzt utalni tilos az „Angliában lévő” autókért, hanem nem is nagyon érdemes a feltűnően olcsó autókra rárepülni, legtöbbször még az időt is kár rájuk pocsékolni. Összességében jobb bolt lehet egy leinformálható példány nem feltétlenül külföldről, hanem akár hazai márkaszervizből, az utazást is megspórolva. Persze megértjük azt is, aki külföldről próbál autót venni, közülünk is akadt, aki nemrég erre adta a fejét. Kockáztatott, nyert, pontosabban a honosítási költségekkel együtt épp, hogy nem veszített. Az autóvásárlás bizony sehogy sem olcsó.