Öregebb vagy kisebb lesz, de legalább Toyota

Vegyél Toyotát, azzal sosem lesz baj - mondja a hozzáértő kibic, akinek semmi sem drága. Persze, a szomszéd bácsi Corollája - aki nyugdíjas orvos és bár évente csak 6-7 ezer kilométert megy, de lecserélteti az olajat, amúgy garázsban tartja a kocsiját - elég jó vételnek tűnik. Ehhez viszont nem kell Toyotát venni. Az álmodozó használtautó-vásárló hajlamos összekötni álomképeit egy adott márkához társított sztereotip képpel. A Toyotáknak márpedig máig elég jó a híre. A legendás megbízhatósághoz viszont nem elég a márkajel, az autónak meg kell kapnia az elengedhetetlen karbantartást is.[BANNER type="1"]

Egy kocsi állapota jó tízéves korára meg nem attól függ, hogy milyen anyagból és milyen minőségben rakták anno össze, hanem, hogy a gazdája hogyan tartotta karban. Egy Toyotát, vagy más japán autót sem kell feltétlenül pátyolgatni, de sok ezer kilométer ridegtartás bármin meglátszik, még a német prémiumautókon is. (Sőt, pláne azokon.) Mire kéne akkor rámozdulni? Egyrészt bármire, ami a fentebb vázolt bácsi tulajos kondíciókkal eladó. Egy ismert előéletű használtautó - akárki mondhatja az ellenkezőjét, de - kincs. Másrészt meg sajnos egy kicsivel lejjebb kell adjuk az igényeinket. Toyotából 2000 utániakat is bőven találni ennyiért, de ezek még a korábbi évtized ízlése szerint lettek megtervezve. Gázul néznek ki, vagy miért gond ez?



Nekünk a családi autónk még mindig egy 1996-os Peugeot 106, mert az éves fenntartási költségei konvergálnak a nullához. Írtam a róla szóló cikkben, hogy vagy négy éve majdnem lecseréltük egy akkor ötéves, mélyen áron alul kínált, de végül nem eladott 1.4-es Corollára. Jelen piaci körkép megírása előtt úgy matekoztam, hogy azok az autók ma már 1,2 millió körül megkaphatóak, így 1 millióig meg lehet kaparintani a kilencedik generáció ráncfelvarrás előtti, tehát 2002 és 2004 között gyártott példányait. A gyakorlat persze nem ezt mutatja, hanem rá kellett döbbenjek, alábecsültem a valós piaci árakat. Az a helyzet, hogy a Toyoták, pláne a Corollák nagyon jól tartják az árukat, ebből adódóan a jó kis kettővel ezelőtti Corollából csak a kínálat legaljából válogathatunk, ami nem a legjobb ómen.

Mit kapunk egymillió forintért? Ha kisautó kell, akkor ott a Yaris. Az alapmotorként adott 1,0 literes négyhengeressel nem fogjuk tudni felgyűrni az aszfaltot: 68 lóerő és 90 Nm nem világcsúcs, de városban elég lesz. A tulajdonosok viszont szeretik, mert akár 5 liter körüli fogyasztással is lehet vele közlekedni. Az 1.3-as is VVT-i, azaz változó szelepvezérlésű, de az már 87 lóerős, megy úgy, mint például egy gombóc Swift, sőt. Ami viszont ennél fontosabb, hogy a 2003-as modellfrissítés utáni példányoknak lényegesen szebb a belseje. A halványszürke plasztikokat minőségibbnek ható feketékre cserélték. Én emiatt inkább ezeket keresném. Az árba beleférhet a Yaris Verso is - családosoknak még kis gyerekekkel az is megoldás lehet.

A megbízhatóság szobrát megformázó Corollából a békalámpásként elhíresült nyolcadik generációnak már a 2000-ben történt átdolgozása utáni példányai is bőven beleférnek a keretbe. A lámpa már nem béka, hanem dupla optikás, sima burájú, a motorok meg vagy VVT-i benzinesek, vagy D4-D common rail turbódízelek. Árban jóval a kilencedik generáció első darabjai alatt vannak, pedig ezekben is van már két légzsák, légkondicionáló és elektromos ablak is. A különbség a beltérben érhető tetten, a régebbi évjárat mintás plüss kárpitjai ma már nagyon viccesnek hatnak, pedig nem rosszak és tartósak is. Az utód masszívabb, három helyett már négy csillagos törésteszttel, amit főleg a javított oldalsó védelemnek köszönhet. Motorjaik ugyanazok, a 4ZZ-FE kódú 87 lovas 1.4-es, a 3ZZ-FE kódú 1.6-os 110 lóerővel és a korai D4-D dízel, az 1CD-FTV is. Mégis inkább a régi bódéra szavaznék, mert ezért az árért a ma kínált példányok között több a megkíméltnek tűnő, nem széthajtott példány.

Az első generációs, T22 gyári kód alatt futó Avensis a ma újonnan kapható harmadik szériánál sokkal kisebb, pedig az sem a középkategória méretkirálya. Az 1997 és 2003 közötti évjárat 2,63 méteres tengelytávjával a mai kompaktok között sem lenne a legnagyobbak között. Ez persze nem vesz el semmit az értékeiből. A nagyon jónak tartott Carina E utódját bár olyan sportosféle autónak reklámozták, de nagyon nem az. Egy kiegyensúlyozott, ha úgy tetszik, szürke és átlagos darab. A kínálat belőle elég vegyes. Az egymillió forintos értékhatárig talált dízel kombiktól én futva menekülnék, viszont a legkevésbé praktikus, csak négyajtós lépcsúcshátúak között több a barátságos - benzines - darab.