Örök élet meg egy nap? –Hyundai i30 1.5 DPi

Vannak dolgok az autóiparban, amiket bár szeretünk, vagy szerettünk, le kellett, vagy le fog kelleni mondanunk róla. Hogy a legfájóbb pontot említsem a történelemben, a bukólámpákat, egyszer csak eltűntek, a gyalogosvédelmi szabályok beszántották az egyik legvagányabb fejlesztést. Aztán ott vannak a szívómotorok, amiket nem a vagánysága, sokkal inkább az örökkévalóság és az olcsó fenntarthatósága miatt fogunk hiányolni. A károsanyag-kibocsátási szabályok kinyírják a megfizethető árú technikát, mégis van még egy maroknyi gyártó, akiknél fellelhető új modell is ilyen motorral. Például a Hyundai, akiknél ráadásul új fejlesztésű 1,5-ös benzinmotor jelent meg a korábbi 100 lóerős 1,4-es helyett. Négyhengeres, teljesen hagyományos, lökettérfogatra sem irritálóan kicsi, ez már valami olyasmi, amit érdemes kipróbálni, pláne, hogy a következő szint az 1,0 literes háromhengeres turbómotor az i30-hoz. Érdekes vállalás ma szívómotort tartani a piacon, de az i30 meglepő minősége és használhatósága mellett ez egy újabb olyan selling pointja lehet, ami célkeresztben tarthatja a potenciális vevőknél. Azoknál, akik a dízelt nem pártolják, mert vagy városban használják az autót rendszeresen, vagy csak egyszerűen benzinmotoros autót szeretnének. A turbómotorokkal szembeni félelem sok esetben megkerülhetetlen, de az i30 esetén éppen megvan az esély arra, hogy ne egy háromhengeres kávédaráló dolgozzon a családi kombiban, hanem egy négyhengeres 1,5-ös, igaz szívómotor. 110 lóerős az új 1,5-ös, éppen 10 lóerővel gyengébb, mint az 1,0 literes turbó, de pont ugyanott, 6000-es fordulatszámnál adja le a teljesítményét. Nyomatékban persze szegényebb, és magasabb fordulatszám is kell hozzá, de van valami, amit a kis turbómotorok sosem fognak tudni elérni, az pedig az érzet. Nem mindegy, hogy padon teljesíti-e a nyomatékot, vagy közúton is tudja hozni olyan felhasználási-érzet mellett, amitől nem megy el a kedvünk a vezetéstől.

A turbómotorok alsó fordulatszámtartományban ügyesebben mozgatják az adott karosszériát, de van az a pont, ahol megéri inkább forgatni egy szívómotort a menésért.

Érdemes pontosan tudni, hogyan fog működni az adott motor az autóban.

Ez az 1,5-ös ritka halványnak tűnhet az első métereken, ha azt várjuk tőle, amit egy kis turbóstól, és 2000-2500-nál elváltogatunk. A magas fordulatszám üzemszerű ezeknél a motoroknál, nem kell sajnálni a tűt, nyugodtan felszaladhat a piros mező szélére kigyorsításkor, vagy autópályára felhajtáskor. A Hyundai új motorjának alapjárata szinte nem is érzékelhető, selymesen jár, és forgatva is megvan benne ez a kiegyensúlyozottság. Nem tol nagyot, viszont nincsenek is lépcsők a teljesítményében, lineárisan erősödik egészen 6000-ig. A fordulatszám nem szalad gyorsan, sokkal inkább biztosan húz. Hosszúak a fokozatok, és érdemes is kihasználni őket. A 110 lóerő nem tűnhet soknak, nagy félelmem volt, mire lehet képes nagyobb terhelésnél, de egészen meglepő, hogy négy felnőttel és egy 1,5 évessel a gyomrában pont ugyanolyan, nem változik semmit, ebben nagyon jó egy ilyen szívómotor. Autópályán gyorsítani ekkora terheléssel is bőven képes, a 130-as utazót kényelmesen eléri és tartja is, innen még értelmezhető előzésre is képes. Fogyasztása városban első körben nem tűnt éppen ideálisnak, de a szívómotor sem szereti a folyamatos megállásokat és elindulásokat, 9 literes értékekkel riogatott. Autópályás és országutas használattal pont elérte a vegyes értéket, ami 6 liter/100 kilométer, erre szerintem érdemes elismerően bólintani, pláne teljes terhelés mellett. Hatfokozatú kézi váltójának kapcsolási érzete teljesen vállalható, feszes és pontos, a fokozatok kiosztása, ahogy már említettem, elég hosszú, de ez is csak a kényelmes utazásra ösztönöz. Akárcsak a futómű és a kormányzás is, mindene lágy és egyben jólesően feszes is, valahogy ezt az egészet ügyesen eltalálták. Futóműve terhelve sem változik sokat, éppen csak érezhető, hogy minimálisan nagyobbakat rugózik a hátulja, de jólesően stabil marad. Kormányzása pont eléggé közvetlen és könnyed, igazság szerint messze nem várnánk el tőle semmit, aztán mégis elég jó vele közlekedni. [BANNER type="1"] Jól beállítható a vezetési pozíció, hosszú lábúak is megtalálják a megfelelő helyüket. Hátsó lábtérből ebben az esetben már nem marad túl sok, alig 180 centis magasságommal is passzosan ült mögém hasonló méretű utas. Családinak teljesen jó lehet, gyerekek vígan ellesznek a hátsó padon, és nem is utaznak kényelmetlenül. Elöl bőséges a helykínálat, és az anyaghasználat is tökéletesen megfelel az árkategóriának, legalábbis magasabb árú autókban is láttunk már rosszabbat. Ez a szürke összeállítás nálam alapból is nyerő, legalább nem teljesen fekete. A tesztautó szerencsére megkapta a frissítés legfontosabb elemeit, többek között a 10,25 colos, új multimédiás fejegységet is. Android Auto és Apple CarPlay kompatibilis, utóbbinál nekem vélhetően a kábel miatt folyamatosan ledobálta a telefont, ezzel a problémával már találkoztunk, szóval ilyen esetben érdemes előbb ezt felderíteni. A felhasználói felület nem a legjobb megoldás, minden ikon kék, és szinte pont ugyanúgy néz ki, a menükben olvasnivalóval is el vagyunk látva, vezetés közben nem ajánlott belemélyedni. Nem is engedi sok esetben, mint például telefonpárosításnál, ez visszatérő jelenség a koreaiaknál. Ellenben vannak érdekes részletei, mint a telepített hangulatzajok, mint a kandalló pattogó tüze, hóesés, vagy erdei neszek, amiket vezetés közben még véletlenül se kapcsoljunk be, garantált az álmosodás. Ledes fényszórói újak, de nem járnak alapból a Comfort szinthez, 250 000 forint az áruk, és annyira első körben nem tűntek hatékonynak, mint arra számítanánk. Ehhez még 75 000 forint pluszban a hátsó ledes lámpapár, már ha ragaszkodunk a szívómotorhoz, mert eggyel feljebbi felszereltség esetén már széria mind a négy ledes lámpa, de ott az 1,5 szívó már nem opció.

Az i30 kombi még mindig ugyanazt tudja, amit korábban, meglepően minőségi összeszerelést, vezethetőséget és komfortot.

az új 1,5-ös motor nemcsak méltó utódja a korábbi 1,4-esnek, de egy hangyányit kellemesebb jelenség, és továbbra sem rossz vele közlekedni, sőt. Ha értjük a szívómotor lényegét és tudjuk az üzemét, akkor semmiféle hátrány nem származik abból, hogy alacsony fordulaton gyengének érződik. Aki szívómotoron szocializálódott, az érteni fogja, aki turbómotoron, annak érdemes megtanulni és hozzászokni a magas fordulathoz és nem elváltani 2000-nél, ahogy az oktató tanította. Ezzel az i30 kombival meglepően kényelmesen és sokat autóztam, ezt tudja elég jól a Hyundai kompaktja, észrevétlenül kiszolgálni és ha valami nem zavar, az rossz nem lehet.