Cikk2017. 07. 07.

Örökifjú - Volvo S40 1.6 használtteszt

11 évesen, 36 ezer kilométerrel néztük meg, hogy milyen a svédek második generációs S40-ese. Használt helyett inkább kuriózumnak számító autó következik!


1995-ben komoly változások jöttek a Volvo háza táján. A márkára jellemző kockaformát elsőként törte meg az S40. A modell az alsó-középkategóriát képviselte, eredetileg S4 néven jött volna, de mivel ez a név már az Audié volt, így S40 lett belőle. A Mitsubishi Carismával közös padlólemezre épülő modellt Hollandiában gyártották, az első generáció közel 10 évig volt forgalomban. 2004-ben jött az új kiadás, amely még gömbölyűbb külsővel bírt. Ebből a szériából került ki mai tesztalanyunk is, egy 2006-os 1.6-os benzines, ami igazán ritkaságnak számít olyan szempontból, hogy csupán 36 ezer (valós) km van az órájában.
[BANNER type="1"]

2006 májusában Magyarországon lett forgalomba helyezve, tavaly december végéig az első tulajdonos hajtotta. Nem sokat, volt olyan év, hogy 1000 km-t sem autóztak vele, ami egészen hihetetlenül hangzik. Pedig van ilyen. Sőt, a kevés futás szépsége, hogy ennek ellenére nem volt elhanyagolva. Az évente márkaszervizben elvégzett olajcseréket és a kétévenként cserélt fékfolyadékot vezetett szervizkönyv igazolja. Még a rendelési papírja, a számla is megvan a mai napig az autóról, igazán gondos gazdi kezei között töltötte az első 10 évet.

A fékbetétek még gyáriak, akárcsak a Michelin nyári gumiabroncsok. Téli gumi soha nem volt rajta, mivel a hideg évszakokban végig a garázsban pihent. Természetesen nyáron is zárt helyen parkolt többnyire, ez meglátszik a fényezés újszerűségén és a lámpaburák állapotán is. A jelenlegi tulajdonos, aki a szomszédban lakott, elsők között értesült arról, hogy eladó az S40, így le is csapott rá. Az átvételkor 31 ezer km-t mutatott az óra. A vásárlást követően két alkatrészt kellett cserélni. A gyári, 10 évet bírt akkumulátort és a szintén gyári ablaktörlőlapátokat. Természetesen eredeti akkumulátor került bele és a törlőlapátok is a minőségi kategóriát képviselik.

Az első tulajdonos szerette volna, ha gondos kezekbe kerül az autó és legalább annyira odafigyelnek rá, mint azt ő tette. Innen jelentem, hogy átlagon felüli autótulajdonosnak sikerült eladni a korábbi kedvencet, ritkán látni ilyet, aki ennyire megbecsüli és törődik a technikával. Felszereltség szempontjából egyébként nem estek túlzásba a rendeléskor, az alap Base szint található benne. Metálfényezés, automata klíma, négy elektromos ablak, CD-s rádió, ami kiemelhető az extrák közül. A kormány is műanyag, ülésfűtés sincs. Egyedüli extraként a hátsó ülésekből kihajtható gyerekülések kerültek bele.

Technikailag is a belépő szintet képviseli tesztalanyunk. 1,6-os szívó benzines, 100 lóerővel, 150 Nm forgatónyomatékkal, ötsebességes kézi váltóval. Nem egy erőgép, de a mindennapi városi használatra nem is kell több. Fogyasztása télen 8,5 liter körül alakult, ami tavasszal 8-ra apadt. Most nyáron a kánikulában légkondival alulról nyaldossa a 9 litert. A gyári adat városban 8,5 liter, ami abszolút megfelel a valóságnak, nem úgy mint manapság egyes gyártóknál.

Igazi ritkaságnak számítanak a 10 év környéki és bőven 50 ezer km alatti futással bíró autók. A múltkori Renault Clio után ismét sikerült egy ilyennel találkozni. Az apróhirdetésekben persze egyből arra gondolna egy ilyet meglátva az ember, hogy vissza van tekerve, a helyzet viszont az, hogy ezeket az autókat nem hirdetik. Kapcsolati úton, ismerősi körbe kerülnek, mert közel új autót kaphat az új tulajdonos. Mindennapi használatra ez a Volvo tökéletesen megfelel, nem kényeztet mindennel, viszont nyugodt lehet a vezető, hogy utasaival, családjával az egyik legnagyobb biztonságot adó aló-közép kategóriás autóban utazik.