Örökre ott jár majd a fejedben - Lexus IS 300h teszt

Előre is elnézést kérek, gondolom sokaktól, hiszen itthon óriási a rajongótábora a három nagy német prémiumgyártónak. De a Lexus IS mindannyiuk középkategóriás modelljét lepipálja megjelenésben - legalábbis szerintem. Talán elsőre túlságosan is kaotikusnak tűnnek a Lexus vonalai és élei, azonban pont ez az egyik izgalmas tulajdonsága. Nem lehet két perc alatt felfedezni rajta minden formatervi bravúrt. Bár ez teljesen szubjektív, de szeretem az olyan autókat, amelyeket napokkal az átvétele után is hosszasan tudok sasolni az ablakból, mert egyszerűen desszert a szememnek. A hatalmas hűtőrács szinte falja az utat, a fényszórók házaiban apró gyémántokként csillognak a LED-fények, a lökhárítóba vájt légbeömlők pedig egy kis sportosságot is csempésznek az eleve karakteres formába. Hátrafelé haladva pedig, mintha a menetszél formálta volna egy acéltömbből az autót, egyszerűen lenyűgöző.
[BANNER type="1"]

Az utastér ehhez képest jóval visszafogottabb. Téglalapok adnak randit egymásnak, de a kiváló anyagminőség és a példás összeszerelés kárpótol. Na, meg az analóg óra, amely nagyot dob az utastér eleganciaindexén. A helykínálat elfogadható a kategória mércéjével, bár a magas középkonzol miatt talán passzentosabbnak érezni, mint amekkora valójában. Hátul is nagyszerűen elférnek az utasok, akiknek természetesen külön szellőzőnyílás jár. A csomagtér 450 literes mérete az átlagos használat során elegendő, viszont a négyajtós kialakítás miatt eléggé behatároltak a pakolási lehetőségek. Viszont a hátsó ülések ledöntésével tovább növelhető a tér. Pakolási lehetőségből persze elöl is megfelelő mennyiséget találni. A könyöklő alatti rekeszbe vagy az ajtózsebekbe is bőven elférnek az apróságok. A feketelevest viszont az ergonómia furcsaságai szolgáltatják.

A 10,3 colos központi kijelzőt szépen besüllyesztették a műszerfalba, így nyújtózkodás nélkül nem is éri el a vezető.

De hiába is érné el, hiszen nem érintésérzékeny. A váltókar melletti kis kontroller a kulcs a menüben való navigáláshoz. Márpedig az eléggé érzékeny, úgyhogy néha olyan érzés uralkodott el rajtam a kezelése közben, mint amikor a Super Mario játékban ezredjére is a szakadékba esel… Aztán megpróbálod még egyszer átugrani, mert most már biztosan sikerül, ám az 1001. alkalommal is a szakadékban kötsz ki. Szóval birkatürelem szükséges hozzá.

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy az IS szűk motorkínálata vajon negatívum-e a már említett német prémiummárkák bőségesebb felhozatalához képest.

A szűket úgy kell érteni, hogy egyetlen erőforrással rendelhető meg az autó.

Viszont a 2,5 literes szívó benzinmotor és a villanymotor házasságából született erőforrás igazán kellemes szerkezet.

A 223 lóerőnyi rendszerteljesítmény tökéletesen megfelel a kényelmes autózáshoz.

Vehemensen képes gyorsítani, 8,3 másodperc alatt eléri a 100 km/h tempót, aminél valljuk be, nem is kell több. Sokkal fontosabb, hogy kellően rugalmas a CVT váltóval, ami akár a kormány mögötti fülekkel kapcsolgatható. Ami ugye teljesen értelmetlen egy fokozatnélküli automatikus váltó esetén, de ha valaki mégis szeretné, hogy megmaradjon az illúzió, akkor kap 8 virtuális fokozatot.

Habár a sportos jelzőt nem merném az IS 300-ra aggatni, a futómű hangolása azért néha ezt az érzést keltette. Azért mégiscsak egy hátsókerék-hajtású autóról van szó. Élmény tempósan lekövetni vele az ideális íveket, de mégsem keményítették fel annyira, hogy az úthibákat kellemetlenül közvetítse. Persze a 2,8-at forduló kormány nem a legközvetlenebb, de a végeredmény mégis kellemes. Kivéve a motorhang imitálást. Ezt már ezerszer kifejtettem, és most sem tudom magamban tartani. Imádom a V6-os és a V8-as motorok hangját is, de egy soros négyhengeres hibrid esetében nem akarom hallani. Azért ülök egy hibridben többek között, mert jól esik a csendes suhanás. A másik ok, amiért érdemes hibridben ülni, az a hatékonyság. Az IS 300h fogyasztása ugyanis a többnyire városi használat során nem érte el a hat litert. Végső soron tehát nincs hiányérzetem az egy egységet számláló motorpaletta láttán. Csak azoknak lehet talán, akik sportosabb modellre vágynak.

Az árlistát nézegetve sem lehet ok a panaszra. A jelenleg is futó kedvezménnyel már tízmillió forint alatt hazavihető egy IS 300h, ám a gazdagabban felszerelt tesztautó is 11,7 millió forintba kerül 13,6 helyett. Ezek a számok jóval kedvezőbbek, mint a német konkurencia - azonosan felszerelt példányai - esetében, bár tény, hogy például a multimédiás rendszer területén azért a Lexus előtt járnak. Az Infiniti Q50 lehet még ellenfél, bár a 3,5 literes benzinmotorral már más teljesítményszintet képvisel. Illetve a Jaguar XE vagy az Alfa Romeo Giulia, ám egyikükhöz sem kínálnak hibrid erőforrást, viszont az Alfa Romeo szintén üde színfolt a szíveket könnyen rabul ejtő formavilágával. Viszont, ha az érzelmek mellett a józan ész is kiveszi a részét a döntéshozatalból, akkor a Lexus IS 300h-nak valójában nincs ellenfele.