Ötajtósan még jobb. Suzuki Swift Sport teszt

Ilyen Swift sem volt még soha, a Suzuki korábban nem gyártott ötajtós sportmodellt. De már gyárt, mert egyesek úgy ítélték meg (állítólag vevői nyomásra): így, ezzel a praktikusabb kialakítással jobban fog fogyni. És szerintem helyesen döntöttek. A sportosságon nem esett csorba, viszont a mindennapokra élhetőbb, használhatóbb lett az izom-Swift.

[BANNER type="1"] A méretek maradtak, a súly sem nőtt. A két hatalmas oldalajtó helyett négy kisebb van, mint a mezei ötajtósoknál is. Azonban míg a polgári verziók a facelifttel új arcot kaptak, a Swift Sport még a régi, csöppet más köntösben pózol. Más a hűtőmaszk, más a lökhárító, nincs LED-es nappali menetfény vagy integrált indexes tükör, van ellenben xenon. És 17 colos alufelni 195/45-ös abroncsokkal. És vaskos küszöbspoiler. És tetőszárny. És áldiffúzor meg dupla kidörrenő. Ó, a hátsó lámpa is más. A fekete A- és B-oszlop azonos.
Szubjektív, de pöpec ez a forma. Vidám. Azzal együtt harmonikus, hogy a hasmagasság alig egyetlen cm-rel csökkent (140-ről 130 mm-re), a tengelytáv meg pöttöm, épp veri a 2,4 m-es lécet. Fontosabb, hogy az 5 ajtós Swift Sport 5 személyes, s nem csak 4 üléses, mint a 3 ajtós. Azt nem állítom, hogy imádnék hosszasan hátul-középen gubbasztani, mert nem, ahhoz szűk a bódé, de legalább megvan a lehetőség, hogy apa-anya mögött három gyerkőc gonoszkodjon a második sorban.
Gyerekek arra sem fognak panaszkodni, hogy kényelmetlen a ki/beszállás, hogy beverik a fejüket, ha nem figyelnek oda. Az ülések egyébként elég nagyok felnőtteknek is, elöl persze komolyabb formázással, combtámasztással és oldaltartással. Kár ugyanakkor, hogy a vezetőülést nem lehet kellően mélyre engedni. Kárpótlásként a biztonsági övért nem kell hátranyúlni, s a pakolás is egyszerűbb azáltal, hogy nem 3, de 5 az ajtó.
Hogy a csomagtartó aprócska, mindössze 211 literes és bővítve sem öblös: általános Swift-betegség. A gyógyír akár erre, akár másra, hogy nem kell a jeladóval matatni, az okoskulcs széria a Sportnál, mint egyebek mellett a xenon, az automata klíma, az ülésfűtés, a tempomat, a telefonkihangosító, az USB-csatlakozó is. Az ESP, a 7 légzsák szintén. Ja, LED-es a kiegészítő féklámpa, a vezető oldalán meg fölfelé is automata az ablakemelő. A tükör elektromosan behajtható, a hátsó ülés támlája osztottan dönthető (nem úgy, mint a 3 ajtósnál). Tárolórekeszből amennyi és amekkora szükséges, van. Az ergonómia megfelelő, a kormányoszlop tengelyirányban is állítható. Szépséghiba, hogy a fedélzeti számítógép lapozójához át kell nyúlni a bőrbe varrt, piros cérnás volánon. A kijelzők lehetnének divatosabbak, lehetnének, igen. Majd lesznek a modellváltáskor. A kilométeróra 30-as osztását szokni kell, idővel nem zavaró. Tőle balra a másik óra mutatóját bezzeg időről időre kötelező tiltásig űzni, hogy legyen értelme a dolognak. Mert csakis akkor van értelme a Swift Sportnak (ebből a szempontból mindegy, hogy 3 vagy 5 ajtóval), ha néha azért kellemesen szétforgatjuk a 136 lóerős és 160 Nm nyomatékú 1.6-os szívó benzinest. És igazából meggyőző ereje és lendülete is csak 4000 fölött van a motornak. Sőt, jó az 5000-nek is. Ha sietősen elváltogatja az ember a fokozatokat, amikből ugye nem 5, hanem 6 áll a rendelkezésére, úgyis elbrummog az autó, de hogy rizsrakétásosdi legyen az élmény, "bántani" kell. Taposni, tiporni, rúgni neki - természetesen kikapcsolt menetstabilizálóval. Imádja a verda a tempót, s ilyenkor a sofőr is legott jókedvre derül. Pláne, ha van hol - biztonságosan - örömautózni. Átmegy boyracerbe, s az üvöltő motor és kipufogó koncertjében annyira nem is hiányol egy kicsit közvetlenebb kormányt. Jó ez így is. A semmi extra, de valamicskét azért felkeményített futómű ugyancsak remek, a hátul is tárcsás féknek nincs nehéz feladata, nem nehéz a kocsi. A 100-at kettesben futja meg 8,7 mp alatt, a végsebessége közel 200 km/óra, s 150-ig harapós is az ötajtós esztergomi atléta (már bocsánat). Túlvállalt kanyarokban (és rossz úton, tehát Magyarországon) pattog, gázelvételnél még a fenekét is meg-megriszálja. Autópályás 130-nál 3500-et forog a motor, a kipufogó búg, a csendhez szokottaknak, a csendet kedvelőknek hangos. A Swift némi csuklással hot hatch, élményautó. Egy 1998-as és egy 2008-as swiftes kollégának tetszett is meg nem is, részletek a videóban - számomra jobb vétel 5 millióért, mint a vadiúj SX4 S-Cross, oké, tudom, hogy a túlmotorizált kisautó ma már nagyságrendekkel inkább rétegmodell, mint az egyre népszerűbb crossoverek. Az 5 ajtós felár 100 ezer forint, sajnos amúgy másfél éve alatt a 3 ajtós 300 ezer forinttal drágult, ez van. Közben meg nincs már Renault Twingo RS, a Fiat Panda 100 HP is a múlté, lassan a szívó benzinmotor is a múlté. Vajon a következő Swift már turbóval jön? Vagy például kompresszoros 3 hengeressel? Meglátjuk, addig is a vezetésért és a pörgős motorokért rajongóknak szívből ajánlott a Swift Sport. Ami 5 ajtósan a legjobb.