Pillanatok alatt beleszeretsz - Alfa Romeo 159 Sportwagon

[BANNER type="1"] Igazán érdekes jármű az Alfa Romeo 159, amely már a megszületése előtt nehéz helyzetbe került. Ugyanis a gyönyörű 156-os utódjaként óriási elvárásokat támasztottak vele szemben a márkarajongók, sőt, igazából mindenki. Hiszen ki ne lett volna kíváncsi, hogy sikerül-e úgy megrajzolni az utódot, hogy ne veszítsen a varázsából. Hát sikerült! A Giugiaro nevéhez fűződő formatervet egy aprócska embléma is hirdeti az autó oldalán, ám a Centro Stile Alfa Romeo keze is benne volt a rajzokban. A végeredmény maximálisan sportos lett. A frontrész lenyűgöző a különálló fényszórótestekkel és a V-alakot formázó motorházfedéllel. A kombi pedig nem véletlenül viseli a Sportwagon nevet. Rövid fara miatt a csomagtér mérete nem vetekedhet a kategória legtöbb képviselőjével, ám nem is ennyire egyedi a formaviláguk. A lámpatestekbe hátul is körvonalakat rajzoltak és a kombi kasztni egységes egészet alkot, nem lett túl „farnehéz” a dizájn. [BANNER type="2"] További érdekessége a 159-nek, hogy a Fiat konszern a GM-mel közös platformra építette. Ugyanakkor ebből kifolyólag a márkarajongók szomorúságára sokáig nem szerepelt a motorpalettáján igazi benzines Alfa szív. A GM polcáról válogattak az olaszok, és például az Opel Vectra C-vel, valamint a megboldogult Saab modelljeivel osztozott rajtuk az Alfa Romeo. Ám a benzinmotorok most lényegtelenek számunkra, hiszen a képeken látható 159-ben gázolajos szív dobog. Méghozzá az állítólag elnyűhetetlen 1,9 literes, 150 lóerős JTDM. Amelynek erejét a nem annyira elnyűhetetlen manuális sebességváltó, vagy a kényelmesebb és megbízható automatikus egység továbbíthatja. Ezt a hatfokozatú váltót az Aisin mérnökei alkották, nem csak az Alfa és a GM kiváltsága.

Az autó tulajdonosa a kényelem mellett azért is döntött mellette, mert a manuális egységről (GM m32 kódjelű váltó) kiderült, hogy gyárilag alulméretezett csapágyazása miatt sokaknál idő előtt bemondta az unalmast.

Felújítása legalább 200 ezer forint, de a normális kopásból eredő csere is súlyos összeg. Az automata esetében viszont az olajcserére kell ügyelni 60 ezer kilométerenként. Nem olcsó mulatság az sem, mert körülbelül 10 ezer forint literje és 8-9 liter kell bele. Cserébe kényelmes és megbízható marad. [BANNER type="3"] Mindazonáltal a tulajdonos elégedett a 159-essel. Nem hibátlan persze, de igazi bosszúságot még nem okozott. A karosszérián csupán néhány horpadás okoz szépséghibát. A motorháztetőn vélhetően jégeső hagyta ott a nyomát, illetve a jobb oldalon a küszöbön már megjelent néhány rozsdafolt, de még egyáltalán nem vészesen. Mivel az autó 2007-es évjáratú, ez talán megbocsátható neki, 13 évesen csak a nagyon szerencsés autókon nem láthatók ilyen szépséghibák. A lemezek alatt is akadt már némi tennivaló. Visszatérő hiba, hogy a kormányszervo olajtartályában a szűrő elszabadul. Ezen kívül a termosztát szorult cserére, illetve elöl az alsó lengőkar szilentje. Megadta még magát a bal hátsó ajtó zárszerkezete, valamint a jobb hátsó ablakemelő. Legutóbb pedig a résolajcsőből szivárgott az üzemanyag, de ezt is gyorsan orvosolták és nem kellett mélyen a pénztárcába nyúlni ezekért a javításokért. Tekintetbe véve, hogy most jár 200 ezer kilométernél az autó, nem is tűnik olyan vészesnek ugye? Az utastér szintén szép állapotban vészelte át az idő múlását. Ráadásul a dizájnerek itt is odatették magukat. A műszerfal nem is enyhén a vezető felé fordul. A 159-ben ő a világ közepe! A kerek formák többfelé visszaköszönnek. A középkonzol három kerek szellőzőnyílása alatt három kerek kijelző izzik vörösen, mutatva az üzemanyagszintet, a vízhőfokot és a turbónyomást. Igényes a váltókar kialakítása is, kopás alig látszik rajta, de mivel automata, ezért nem is kell hozzá sokat nyúlkálni. Viszont a bőrborítású, sportos hangulatú, háromküllős kormánykerék sincs túlságosan kopott állapotban. Fényesen csillog ugyan a karimája, de ez megszokott ilyen korban. [BANNER type="4"] Szintén kifogástalan állapotúak a bőrfotelek, amelyeknek a fejtámlájába belehímezték az Alfa Romeo emblémáját. Mélyre kell ülni a 159-ben, ami szintén a sportos hatást erősíti, ám a fekete bőrülések sokkal inkább komfortosak, mint sportosak, amit pozitívumként kell elkönyvelni, hiszen a dízelmotoros kombi a hosszú utakra specializálódott, ilyenkor pedig jól jön a kényeztető kényelem. Hátul ugyanez a helyzet, sőt itt még inkább szép állapotban maradt meg a bőrkárpit. Ugyanígy az ajtók igényes anyagokból építkező burkolatán is alig látszik a kopás. A csomagtérben – lévén cipekedős autónak is használják – már viseletesebb a kárpit, bár gumitálca védi a padlót, de a műanyagokon a karcok is megszaporodtak. A sportosságot természetesen átmentették az autó viselkedésébe is. A már említett 150 ló mellé 320 Nm forgatónyomaték társul, ami már 2000-es fordulatnál rendelkezésre áll. Ugyanakkor az autó üres tömege másfél tonna, ám mégsem tűnik lomhának, bár hallani ezzel kapcsolatos kritikákat. Tisztességesen mozgatja a sportkombit a hidegen hangos, bemelegedve kellemesen dörmögő dízelmotor. Ésszerű választásnak tűnik 150 lóval, persze az öthengeres dízel jobban repíti, ám arról elég sűrűn hallani, hogy hengerfejes lesz. Ez az 1,9-es JTDM viszont még soha nem hagyta cserben a gazdáját. Bár az automataváltó kicsit növeli a fogyasztást, átlagosan így is megelégszik 6,4 liter gázolajjal 100 kilométeren. [BANNER type="5"] Ha pedig elkapja a hév a sofőrt és megkergeti a hegyen, orrnehézsége dacára nagy élményt ad. A kormány közvetlen, nincs túlszervozva, elegendő visszajelzést ad. Szinte sínautóként tapad az ívre a 159-es, a kemény futóműve ellenére pedig mégsem rázza ki a lelket az utasokból rossz úton, szóval sikerült megfelelő kompromisszumot találni a kényelem és a sportosság között. Kezdem érteni az Alfa rajongókat, akik kedves gesztusként villantással üdvözlik egymást az utakon.