Plafonig pakolva 5 felnőttel: elbírja a háromhengeres Astra?

Lássuk be, Magyarországon egy új Opel Astrát nem második autónak vesz meg valaki. Pedig sokak szerint a háromhengeres motor csak erre jó, országútra, autópályára már kell a negyedik a legendák alapján. Hát mi kipróbáltuk, hogy milyen, ha csak ez van a családnak: a rendelkezésre álló Mercedes E-osztály, Audi A4 Avant vagy Kia c'eed kombi helyett ebbe ültünk bele öten a barátaimmal, hogy átutazzuk vele az országot. Mint ahogy azt a felsorolásból is sejthető, egy extra kihívással is szembesülnie kellett az Astrának: nem elég, hogy mind a négy utasom nagyobb autóval jár ennél a hétköznapokban, hárman közülük még a prémium kategória kényelméhez is hozzá vannak szokva. Szerintem aligha árulok el nagy titkot azzal, hogy nem ugráltak örömükben a srácok, amikor jeleztem, hogy - szigorúan a tudomány és a valós szituációkban történő tesztelés nevében - ezzel szeretnék menni. A nyaralás során egyszer négy, egyszer három és háromszor egy órányi utazás várt ránk a napi szintű rövidebb, boltba és közeli érdekességekhez járós távokon túl, amelyek során mindenki kipróbált minden ülőhelyet a sofőrülésen kívül, azt ugyanis csak én bitoroltam. Természetesen készült az autóról "rendes" teszt is, azt ide kattintva olvashatod el. [BANNER type="1"] Hogy ehhez mennyire kellett megpakolni az Astrát? Nagyon. Az alapesetben 422 literes csomagtartó kalaptartóját már induláskor kivettem és felvittem a lakásba, a csomagtér-padlót pedig alsó állásba helyeztem, ezzel 42 centiről 83-ra bővítve a teljes elérhető magasságot. Mint kiderült, ez jó öltet volt, ugyanis ezzel az apró csalással is háromszor kellett kipakolni és újrakezdeni mindent ahhoz, hogy az útnak induló három férfi és két nő nyaralós cucca beférjen. De végül megoldottuk, pedig az autó mellé pakolva senki sem hitte el, hogy be fog férni: nem kellett az ölünkben vagy a lábtérben szorongatni a táskákat, így ez mindenképp komoly pluszpont az Astrának. Indulás után taktikusan megvártam, hogy mindenki kényelmesen elhelyezkedjen, majd ledobtam az atombombát. Megkértem a csapatot, hogy számoljanak be arról egy rövid videóban, hogy miként férnek el öten, hátha így még a későbbiektől nem befolyásolva is tudnak nyilatkozni, hiszen lényegében a leghosszabb úttal kezdtünk, ami könnyen elronthatja a későbbi pozitív tapasztalatokat is. Elsőre a legértelemszerűbb felállással indítottunk, a legmagasabb ült mögém, hiszen én alacsony vagyok és hátul is bőséges a fejtér, a legszélesebb utas az anyósülésen kapott helyet, a két lányt pedig hátul jobbra és középre helyeztük el, hogy elegendő legyen az ajtókárpittól ajtókárpitig mért 1,39 méteres belső szélesség hátul. Eredetileg csak alig reménykedtem benne, hogy valóban felhasználható anyag lesz, inkább saját magamnak, információ gyanánt készíttettem el a srácokkal a felvételt, ám így utólag arra jutottam, hogy inkább beteszem az anyagba. A remegés és a telefonmikrofon hangja ellenére, amolyan homemade stílusban még éppen elmegy, szerintem megéri, hogy a tesztet "elszenvedők" saját szavaival halljátok a tapasztalatokat. [BANNER type="2"] Az Astra az első fél óra során tehát kimondottan jól teljesít, rövidebb távokra így kényelmesen alkalmas akár öt felnőttnek is. Most viszont térjünk át arra, hogy mit éltem át út közben én a sofőrülésben: gyakorlatilag semmi újat. Az Astra tette a dolgát, dinamikusan lehetett vele előzni, a 9,7 másodperces százas sprintje is alig egy másodperccel nőtt meg a saját mérés szerint. Sofőrként egyáltalán nem tűnt fel, hogy terhelhetősége határáig pakolva vezettem az 1,2 literes motorral szerelt kompaktot, az 1750-es fordulatszámtól elérhető maximum 230 newtonméter és az 5500-nál megérkező 130 lóerős csúcsteljesítmény bőven elég volt a nagyjából 1,9 tonna mozgatásához. Aki hobbiból leszólja az összes háromhengerest és úgysem hisz nekem, annak be is tudom bizonyítani, hogy nem voltunk forgalmi akadály. A hétszemélyes, üresen 1,5 tonnás, jóval nagyobb homlokfelületű Peugeot 5008 SUV is 10,2 másodperc alatt éri el állórajtból a százat, esetében ugyanez a háromhengeres, 1,2 literes erőforrás akár 2,2 tonnát, plusz egy 1100 kilós utánfutót is elhúzhat papíron. Bármilyen meglepő, ennek a motornak az a sok, nem pedig egy telepakolt Astra. [BANNER type="3"] A fogyasztásán is meglátszott, hogy nem feszegetjük a motor határait, alig egy literrel evett többet az egy-két fővel megszokottnál. A 40 fokos hőségben, dinamikus előzésekkel tűzdelt országutazás és egy-két autópályás szakasz átlaga gyanánt óra szerint 6,2, míg tankolás szerint 6,5 litert evett az Astra. Futóművén sem igazán lehetett észrevenni, hogy ekkora az extra tömeg, egyedül a féktávokon érződött, hogy valami más, illetve több száz kilométer után, országúti tempónál egy kanyarban, egy váratlan kátyúnál sikerült elérni a jobb hátsó rugóút végét. Hozzátenném, ezután félreállva jött az első meglepődésem: amikor megláttam, hogy mennyire ül az autó, nem akartam hinni a szememnek. Látványra nagyjából a valaha volt összes kompakthoz hasonló mértékben csökkent a magassága hátul, ám volt már szerencsém vezetni hasonló terheléssel többek közt második generációs Kia Ceedet és Golf VI-ost is, mindkét esetben sokkalta jobban lehetett érezni az úttartáson a súlyfelesleget. És hogy milyen benne 4 órát ülni? Gondolom kitaláltátok, hogy az már annyira nem kényelmes: amikor odaértünk, már közel sem volt ennyire pozitív az utasok véleménye. Sofőrként én nem éreztem annyira súlyosnak a helyzetet, ám tény, hogy elöl jobb a helyzet, mint hátul, továbbá én a fapados, 40 éves Golfomon szocializálódtam, annál pedig gyakorlatilag bármi kényelmesebb hosszú távok megtételére. Nem lenne viszont őszinte a cikk, ha nem vágnám ide, hogy kinek és mije fájt az út végén: íme a cenzúrázatlan valóság. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy egyhuzamban legfeljebb két órás időintervallumokra teljesen megfelel az Astra még öt fővel is, bár ennyi ember csomagjainak már megéri inkább a kombit választani. Nagyjából három órányi zötykölődés után már kiderül, hogy ez azért mégis csak egy kompakt, ám én közel sem könyvelném el kudarcnak ezt a kísérletet. Aki ilyen Astrát - vagy igazából a mai kompakt választék nagy részéből bármi mást - vásárol magának, az jó eséllyel csak alkalmanként fogja ennyire megpakolni ilyen hosszú távra. Éves szinten egyszer-kétszer pedig minden gond nélkül ki lehet bírni a nyaralásra menet a szűkölködést, még a hátsó sorban is.