Pöttyös labda helyett Porsche abroncs készül a Nyírségben

Bevallom, kissé értetlenül fogadtam a Michelin meghívóját, mellyel nyíregyházi üzemének 50 éves évfordulójára invitált. Volt itthon Michelin a hatvanas években? Dehogy, hiszen csak 1996-ban vásárolta meg a szóban forgó üzemet, mely azonban valóban 50 éves, s valóban 50 éve gyárt gumit. Igaz, nem abronccsal, hanem labdával, a jól ismert pöttyössel kezdte.
Természetesen tervutasítás alapján, egészen pontosan a második ötéves terv szerint született meg a nyírségi gumigyár, melynek építését az 1961. évi II. tv. írta elő. Utóbbiban rögzítették a valahai törvényhozók, hogy a gumiipar egyes gyártmányait Nyíregyházán állítsák elő. Az első, 1962-ben már - a mai Michelin gyár elődjének tekinthető - gumigyárként átadott termelőüzem nem volt más, mint egy 50-60 fős gumilabdaüzem, mely egyébként már az ötvenes évek végén létrejött, helyi kezdeményezés alapján, a kihasználatlanul álló épületek ipari célú hasznosításával. A labdagyártás nem csak munkahelyet teremtett, hanem valós szükségletet elégített ki, a korabeli újságok szerint a gyártás megkezdése előtt másfél évvel hiánycikknek számított a játéklabda, ha pedig volt külföldről behozott, az a legtöbbek számára megfizethetetlennek számított. Az üzem első legfőbb mérföldköve 1963 volt, mely év augusztusában új gyáregységgel bővült az akkor már 200-300 főt foglalkoztató, s akkoriban már centralizált irányítással, Országos Gumiipari Vállalat néven futó gyár. A növekedésnek köszönhetően palettája is bővülhetett: szigetelőszalag, gumifonal és gumiszivacs, valamint számos tömítőelem is gyártásba került. Később jött pvc, padlószőnyeg, majd a hetvenes években gumimatrac, gumicsónak, fürdősapka, strandpapucs, valamint kerékpárabroncs-gyártás is.
[BANNER type="1"]
Az abroncsgyártás ötlete először 1973-ban jött, amikor is Taurus Gumiipari Vállalatnak keresztelték át a már akkor is több mint 10 éves üzemet. Ráadásul - exportképes, gazdaságos, nagy mennyiségben gyártható és nem mellesleg nagy méretű - abroncsok gyártásába kezdtek, mezőgazdasági gépekre és teherautókra, nagyjából 20-40 col átmérővel. A technológiát az amerikai BFGoodrich adta, s az 1979-ben bemutatott, 1985-ben BNV nagydíjjal is kitüntetett Taurus Energysaver Radial talaj- és járműkímélő funkciója miatt korának hasonló termékeit előzte, így nem csak itthon, külföldön is eladható volt, a nyolcvanas évek végére termelésének 80 százalékát már külföldön értékesítette a Taurus. A kilencvenes években pedig már a gyártókat, azaz az elsőszerelői piacot is célba vette a hazai abroncsmárka, legnagyobb felvásárlója az olasz SAME volt, de vett magyar abroncsot a John Deere, a Landii, a New Holland, a Hardi és az MTZ terméke kapcsán ismert Belarus is.
Sikeres is volt a Taurus, így nem meglepő, hogy számos egyéb abroncsgyártó mellett a francia Michelin is szemet vetett rá, s 1996. október 9-én - műszaki gumicikkeket gyártó egységeinek kivételével - privatizálta azt. Kezdetben maradtak a korábbi termékek, de már nem csak ISO, hanem a Michelin saját, szigorúbb minőségbiztosítási rendszerével – melyek már eleve komoly tanulás elé állították a hazaiakat, ám ők – a franciák szerint is – jól alkalmazkodtak. Részint utóbbinak is köszönhető, hogy sor kerülhetett az új Michelin és Kleber mezőgazdasági abroncsokat gyártó üzem alapkőletételére – 1998. augusztus 1-jén. Az ezt követő 6 évben aztán megvalósult a teljes gyár Michelin Csoportba integrálása, valamennyi területen modernizáció történt, nőtt az üzem versenyképessége, de a munkahelyek értéke is, ugyanis a gyártásfolyamatok is humánusabbak lettek. Míg valaha csakis a kész termékeket ellenőrizték, már a kilencvenes években is a munka valamennyi lépését felügyelték, így egyrészt a termékek, azaz az abroncsok is jobbak lehetnek, de biztos, hogy egyik munkafázisnál sem találkoznak veszélyes anyagokkal a dolgozók.
Mire a mezőgazdasági abroncsgyártás csúcsra járt, 2004-ben a Michelin vezetése (konkrétan április 22-én) sorsfordító döntést hozott: az addigi üzemberendezés Lengyelországba, Olsztyn városába költözött, hozzánk pedig jött a nagy teljesítményű abroncsok gyártása. Akkor 60 millió euró beruházással teremtettek 217 új munkahelyet, s évi 900 ezer abroncs gyártására elegendő kapacitást. Az első abroncs 2005. augusztus 23-án készült el, de kereskedelmi forgalomba csak 2006 januárjától kerülhettek a hazai Michelin személyautó-abroncsok. Kapacitásbővítés azóta szinte folyamatosan történt, a ma 1050 főt – munkakörtől függően – három, illetve két műszakban foglalkoztató, megállás nélkül termelő nyíregyházi gyár éves kapacitása 2 millió abroncs, ráadásul nem is akármilyen, hanem 18-21 colos, kifejezetten prémiumabroncs: Primacy HP, X-ICE^NORTH, Pilot Sport3, Latitude Sport és Latitude X-ICE, utóbbi téli abroncsok akár szögelhető kivitelben is készülhetnek – északi piacok számára, a szögelést már Svédországban végzik.
Mivel az utóbbi típusú abroncsokat csakis itt készítik, belőlük gyakorlatilag a világ bármely pontjára szállítanak, a lényeg, hogy a speciális abroncsokra vevő legyen. Kis szériákról van szó, egy-egy típus, illetve méret egy-két hetet fut csak, a típusok közötti átállás napon belül is lehetséges, ha épp valamelyik méretre nagy igény mutatkozna. A gyár közvetlen vásárlói között említhető a Porsche, valamint a Ford, a Land Rover és a Volvo is. Az utóbbi márkák megbíznak a minden abroncs modellezett futáspróbájával, szemrevételezésével és a teljes gyártási folyamat felügyeletével, valamint a termelés tizedének röntgenezésével biztosított minőségben. A teljesen automatizált, csakis szabványokat, kompromisszumokat nem ismerő, akár 500 lóerős autók (például Porschék) számára abroncsokat készítő üzem láttán elképzelhetetlennek tűnik, hogy területén 50 évvel ezelőtt pöttyös labda készült, de az is, hogy 20 évvel ezelőtt a minőségbiztosítás még alig állt másból, mint a legjobb példányok nyugati (verseny) piacra válogatásából, s a (kicsit) selejtek hazai vevőkhöz irányításából. Minden szinten óriási a fejlődés, mely természetesen ezúttal sem áll meg – miként azt John Youngtól, a Michelin Hungária ügyvezetőjétől megtudtam, az eddigi 300 millió eurós beruházásnak csak egy lépcsője az évi 2 milliós gyártási kapacitás, vannak, azaz egészen biztosan lesznek – ma még nem konkretizált – újabb célok, melyek megvalósításában ugyanúgy számít dolgozóira a Michelin, mint ők a biztos munkahelyre.