Renault Laguna közel 600 ezer kilométerrel
Egykori csúcsdízelével, 21 évesen próbáltuk a Renault 21 utódját, az első Lagunát. Nem mellesleg 600 ezer (!) kilométerrel. És egyben van!
Zömében még gyári a fényezés, a kerékméret a mai kompaktokon megszokott 195/65 R15 volt, olcsó rá a gumi. A gyári alufelnin nyári gumik vannak, a fotózáskor ezért a téli lemezfelniken gurult a sok más Renault-hoz (pl. Twingo, Mégane I-II, Scénic I-II, Avantime, Vel Satis, stb.) hasonlóan Patrick Le Quément által rajzolt kombi
Kezdenek kikopni útjainkról az első generációs Renault Lagunák. Azt kell mondjam, méltatlanul. Ugyanis eltűnésének nem a típus maga az oka, sokkalta inkább a francia autók megítélése és ebből eredő átlagon felüli értékvesztése. A koros példányok filléresek, aki pedig olcsó autót vesz, az általában nem szívesen költ annak karbantartására sem. Így aztán leginkább a hanyag gazdáknak róható fel, hogy az 1994-2001 között gyártott első Lagunákból már nem sokat látunk az utakon. A legelső példányok már 23. évükbe lépnek idén, de a legfiatalabbak is több mint 15 évesek. Hogy a típus nem rossz, arra ezúttal egy még frissítés előtti, 1996-os, 2002 óta második tulajdonosánál szolgáló csúcsdízeles kombi mutatott rá.
Ma már nem számít nagynak, de azért nem is kicsi, 4,62 méter hosszú, tengelytávolsága 2,67 méter. Nem látszik, de hátul is tárcsafékes, vezethetőségével kellően mai, de azért van benne már egy kis retro-hangulat
Próbáltunk már frissített első generációs példányt 327 ezer kilométerrel, volt második generációs kombi, harmadik generációsból pedig 165 és több mint 300 ezret futott is, ez a mostani viszont nem egész 150 kilométer híján 600 ezer kilométernél járt a fotózáskor, és nagyon egyben volt. Nem titkoltan azért, mert nem rég piaci értékénél többet (mintegy 500 ezer forintot) költött rá tulajdonosa. Szerinte így is jobban járt, mintha eladta volna az autót és az érte kapott pénzt a karbantartásra szánttal kiegészítve próbált volna szerencsét a használtpiacon. Ugyanakkor nem titkoltan érzelmi szálak is fűzik a francia kombihoz, meg persze ő már tudja: egyáltalán nem rossz ez. [BANNER type="1"]
Két légzsák, elektromos első ablakok, kisajtóval eltakarható hifi a tartósnak mutatkozó beltérben, az ülések nincsenek vészesen kikopva, a sofőré viszont már mozog egy kicsit a sínjében
Pihe-puha, kellemes és szakadásmentes plüsskárpitos ülések, a sofőrnél magasság- és deréktámasz-állítás lehetőségével
Már csaknem 15 éve az övé, 2002-ben mintegy 200 ezer kilométerrel, első német tulajdonosától, vezetett szervizkönyvvel vette meg. Akkor sem volt tehát új autó, ám még úgy is 2 millió forintot kértek érte. Azóta csaknem 400 ezer kilométer került bele, ereje és étvágya változatlan, ahogyan az is, hogy a motor ma sem fogyaszt olajat, legalábbis annyit nem hogy a 10 ezer kilométeres csereciklus alatt utántölteni kelljen. Bár az RT ezzel a motorral alapnak számított, ez az példány mégis extra kivitel, tankja 80 literes, maga az autó pedig elnyűhetetlennek mutatkozik. Találkozásunkkor nem csak a mérföldkövet jelentő 600 ezer kilométeres óraállástól, a következő olajcserétől is minimális választotta el, ám elektronikus olajszint-visszajelzője még közel telit jelzett. A Lagunában ugyanis ilyen is van, ahogyan a Renault mai modelljeinél is megszokott, nem kell nyitogatni a gépháztetőt az olajszint ellenőrzéséhez, azt minden indításnál láthatjuk, itt a műszer a vízhőfok-visszajelző mutatóját használja a csakis indításkor megjelenő külön skálával.
Ennyi, sokak számára meglepetést okozhat a Laguna óraállása, ahogyan az is, hogy még egyben van a belseje, továbbá összes elektronikája működik. Pedig így van!
Indításkor mutatja az olajszintet, az idő mellett a külső hőfokot is, ha a gyári rádiót visszarakják, akkor az aktuális állomást is. Nem mállott még szét a kézifékkar, működik a központi zár
Az egy tulajdonosnál végigszolgált 400 ezer kilométer a lehető legjobban adja vissza, hogy mennyire volt problémás, karbantartást igénylő a Laguna. Kezdjük a sokak szerint a francia autók gyenge pontjának számító elektronikával: semmi, de olyan szinten semmi probléma nem adódott, hogy működik a rádiótávirányítású (infrás) központi zár, a vezető oldalán automata ablakemelő és a digitális hőmérő is. A gyári, kormányoszlopról vezérelhető rádió-fejegység sem azért került ki, mert elromlott volna, CD-s, jobb hangzásképű Sony fejegység került a helyére, meg mélynyomó a csomagtartóba, az ugyanis 520 literes alapméretével kellően nagy ahhoz, hogy elférjen ott a láda is. Még gyári és felújításmentes az önindító és a generátor is. Ez ennyi idősen, ilyen futással minden autónak becsületére válna, ahogyan a csomagtérajtó eredeti teleszkópjai is. Utóbbiból 4 is van, ugyanis üvege külön nyitható. Az üveg zárszerkezete hibátlan, az ajtóé nagy hidegben meg tud szorulni, de a WD40 azon is mindig segít, tehát még az is az eredeti.
Még az utólagos mélynyomóval is kellően nagy, ülésdöntéssel sík padlóval bővíthető a csomagtér. Benne a Renault vastag kivehető gyári szőnyege, a készletből az első üléseknél lévők persze elkoptak már, de a hátsók még egészen jó állapotúak
Külön is nyitható a csomagtérajtó ablaka, szűk helyen, például garázsban sokszor hasznos ez, a teleszkópok közül még egyik sem fáradt el
A fedőroló pöcke benyomódásra képes, nem kell precízen, a sínjébe tolva behúzni. Ezt miért nem tudja a mai autók zöme?
Amit viszont kapott a Laguna az elmúlt 15 évben, az az olajcsere tízezer kilométerenként, új vezérműszíj a gyári előírásnál picit sűrűbben, 90-95 ezer kilométerenként, görgőkkel és vízpumpával együtt. A kuplung és a kettős tömegű lendkerék pontosan 300 ezer kilométert bír, most kellett tehát másodjára cserélni, csak ez 160 ezer forintos tétel volt a legutóbbi karbantartásnál. A hengerfej 400 ezer kilométernél repedt el, egy bontott, majd rögtön szakszerűen (a Szakál-Metálnál) felújított darab került a helyére, vélhetően abban is van még legalább 200 ezer kilométer. Gyári és jól kapcsolható a váltó, hibátlan a hűtés-fűtés, de ez annak köszönhető, hogy az utastéri radiátort nemrégiben cserélték. A hűtő és klímahűtő is új már, de jegyezzük meg, egy 21 éves autónál már az is öröm, ha még csak egyszer kellett benne hűtőket cserélni. A motor hűtőjét a felverődő kavicsok, a klímáét egy kilazuló csavar dörzsölése „ette meg”.
Több mint 20 éves beltér, olyan ajtókárpitokkal és ajtóbehúzókkal, hogy sok 10 éves autó is megirigyelhetné
Mindkét első ajtóba átvezették a szellőzést, az utaslégzsák nem kikapcsolható, de viszonylag könnyen kiszerelhető, ha mégis ott szeretnénk hordozós gyereket szállítani. Az irányítható térképolvasó lámpa a sok kedves részlet egyike
Ami viszont gyenge pontnak mondható, az a futómű. Legalábbis a mi útjainkon. Rugótörés már többször is adódott az első gólyalábaknál, azokat párban cserélték mindig. Hátsó lengéscsillapítót viszont érdekes módon csak egyszer, mostanában kellett váltani. Gömbfejeket a még komoly használatot jelentő időkben szinte évente (értsd: 50-70 ezer kilométerenként) kellett cserélni, féltengelycsuklóból mindössze egy ment tönkre a maratoni futás alatt, a legutóbbi nagyszervizkor természetesen a toronycsapágyakat is cserélték. Az időnkénti karbantartással a futómű csendes és kellemesen ringató, igazi franciás.
Olajat nem fogyaszt, nem szivárogtat a 2,2 literes turbódízel, a hidraulikus kuplung folyadékát ennek ellenére pótolni kell néhány évente
Még üvegburásak a lámpák, így 21 évesen sincsenek vészesen bemattulva. Renault-hagyomány, hogy az ajtóléceken látható a motorjelölés
Nem csak a technika, a karosszéria és az utastér is meglepően jól viselte a sok kilométert és az elmúlt több mint 2 évtizedet. Komoly törése a Lagunának nem volt, de hátulról kétszer is belementek, az első még a német tulajnál történhetett, amire a gyáritól hajszálnyit elütő fényezésű, nem is egészben fényezett csomagtérajtó utal. Itthon csak a vonóhorog bánta a hátulról érkezőt. Parkolási sérülés időnként adódott, például a nemrégiben lakatolt és újrafújt jobb hátsó sárvédőívet rögtön megtalálta egy ügyetlenül manőverező, a lökhárítók fényezetlen betétei sok apróbb horzsolást elnyeltek már. Rozsdásodás az előbbin túl egyedül a bal oldali küszöb hátuljánál, egy korabeli sérülésből indult csupán ki, nemrégiben az is javításra került. Komoly hiba, szakadás az utastéri kárpitokon sem található, a sofőr ülésén már megnyúlt, redőződik a kárpit, a műanyagok viszont még egyben vannak, még a váltógomb is egészen. A kormánykerék viszont szinte elfogyott, a karimából már egy bontóból szerzett, egészen jó állapotú, az autó kellemes patináját sem megtörő van bent.
A kormány karimája már a második az autóban, a középső, légzsákot is tartalmazó része a gyári, hibajelzés nincs. A váltókar meglepően tartós, a gyári magnós rádió sem romlott még el, a jobb hangzás érdekében került CD-s, MP3-as fejegység a helyére
E Lagunában is benne van, hogy lényegtelen a műszerfalán látható óraállás, az a fontosabb, hogy most milyen állapotban van, hogy milyen karbantartás és használat mellett tartották. Megfelelő törődéssel a sokak által lenézett koros francia is lehet egy nagyon jó autó, az RT felszereltségű még nem felesel, nincs benne a beszélős fedélzeti rendszer, de olajszintjére és fékbetéteinek kopottságára már ez is figyelmeztet. Nem mondom, hogy vegyen mindenki első Lagunát, azt viszont igen, hogy 10-20 éves autóknál a „Milyen autót vegyek?” kérdésre nem adható márka/modell válasz, olyat kell venni, ami karbantartott, lehetőleg bizonyított, ismert előélettel, a legjobb talán ismerőstől, a magas futás pedig nem feltétlenül probléma. Nehéz persze ilyet találni, ezt a Lagunát is sokan meg kívánták már venni tulajdonosától, ám ez nem eladó. Egy esetben lenne az talán: ha a Renault kínálná ugyanezt újonnan, akkor venne egyet a következő 20 évre.
