Részegen ki visz majd haza?

Stohl András esete minden bizonnyal sokakban megmaradt: ittas állapotban vezetésért nem csak pénzbírság, illetve a jogosítvány 1-10 évig terjedő bevonása járhat, személyi sérülés okozása esetén is börtönbüntetés is társulhat a szankcióhoz. Bármelyikre is kerüljön sor, a delikvens jóval többet veszít, mintha a szórakozásról és az italfogyasztásról nem lemondva gyalog vagy taxival ment volna, esetleg a szórakozóhelyre saját autójával érkezve sofőrszolgálatot hívott volna. Nem éri meg kockáztatni, baleset esetén, ittasan halált okozva ugyanis a sofőr életét is agyonvágó börtönbüntetés jár. Gyakorlatilag minden sofőrszolgálat alapvető üzleti modelljének tekinthető, hogy olcsóbb legyen a fizetett, helyszínre hívott autóvezetővel hazajutni, mint oda-vissza taxival menni. Sok esetben pedig egyszerűsítést is jelent, hogy az esti buli vagy üzleti vacsora, esetleg céges party előtt nem kell hazavinni az autót, vagy nem kell a ki tudja, milyen helyen hagyni, majd másnap érte visszazarándokolni. Bár leginkább az ittas vezetés kiváltásához köti a köztudat a sofőrszolgálatot, számos egyéb esetben jól jöhet: például egy kisebb sérülésnél, ami után gipszelt karral vagy lábbal nem tudja autóját vezetni annak tulajdonosa. De nem csak az ilyen esetekre érdemes gondolni: akár egy komolyabb fogászati műtét után, esetleg egy zaklatott nap után vagy fontos, még néhány irat átolvasását igénylő tárgyalás előtt is javallott lehet hivatásos, kisegítő autóvezető hívása, ahogyan akár az autó szervizbe, gumishoz vitetéséhez is praktikus lehet nem saját időt pazarolni.[BANNER type="1"] [kepallobal=406904]Egy tárgyaláson megjelenéshez is jól jöhet a hivatásos sofőr[/kepallobal]
Nem mindegy azonban, hogy kire bízzuk rá autónkat - nem ritkán legféltettebb kincsünket, amit sokan még családtagjainknak is csak összeszorított fogakkal adunk át. Törvényi szabályzás sajnos nincs, sofőrszolgálatot jószerivel bárki alapíthat – mutat rá a veszélyre az egyik első hazai cég, az Arthur sofőrszolgálat ügyvezetője, Lehoczki Anita. Nem elvárás, hogy legyen felelősségbiztosításuk a cégeknek, és nincs elvárás a sofőrök vezetési tudásával, engedélyével kapcsolatban sem. Nyilván kötelezően kell rendelkeznie a sofőrnek jogosítvánnyal, s nyilván az autót vezető delikvens felel mindenért, ha probléma van. Nem mindegy azonban, hogy ha tényleg galiba van, akkor automatikusan fizet-e a biztosító, vagy következik egy évekig elhúzódó pereskedés. A legolcsóbb, csakis ésszerűtlen költségminimalizálással, nem bejelentett, nem kellően tapasztalt munkaerővel dolgozó, és nyilván biztosítással sem rendelkező „olcsójános” sofőrszolgálatok és a profik díjszabása között egyébként legtöbbször egy italnyi árkülönbség sincs, ezért árverseny helyett inkább a cégek múltja alapján érdemes választani, továbbá csakis olyan számát érdemes feljegyezni, amely valóban rendelkezik felelősségbiztosítással. Erről az Arthur sofőrszolgálat esetében a weboldalukról letölthető kötvény tanúskodik.
A biztosításnál is fontosabb persze, hogy lehetőleg ne is legyen arra szükség. Ezért elsődleges a sofőrök kiválasztása. Mivel törvényi előírás, például PÁV kötelezettség nincs, a cégek saját feltételrendszere dönt. Míg egy névtelen, friss cégnél nincs arra sem garancia, hogy a sofőr jogosítványa idősebb a vállalkozásnál, a piacon 1999 óta folyamatosan jelenlévő Arthur esetében van. A cég vezetői saját tesztelés alapján, vezetési és városismereti vizsga után választják ki alkalmazottaikat, rendszerint személyes ajánlás szerint. A felvett dolgozók is folyamatos kontroll alatt állnak, sokszor nem is tudnak róla, de időnként inkognitóteszten vizsgáznak, hogy valóban olyanok-e, mint azt elvárják tőlük: ha kell, hallgatnak, ha kell, kulturáltan társalognak, és persze koszos Trabanttól Suzukitól kezdve Ferrariig, Porschéig bezárólag minden autót gond nélkül elvezetnek.
A komoly múlttal rendelkező cég olyan extrákkal is tudja finomítani szolgáltatását, amihez tényleg rutin, és persze a tökéletességre való törekvés szükséges. Például a folyamatosan vezetett statisztika általi létszámfeltöltés garantálja azt, hogy mindig tartani tudják a hívástól számított 20-25 perces kiállási időt. Ez azt jelenti, hogy vacsora után, de a számla kikérése előtt telefonáló kuncsaftot gyakorlatilag már autója mellett várhatja kirendelt sofőrje, az pedig magától értetődő, hogy fix időpontra is lehet hívni a járművezetőket. Ha valaki komolyabb italozásra készül, érdemes előre telefonálnia, sofőrje előre nyomtatott lap alapján tudni fogja, hogy hova kell majd hazavinni, azt ugyanis már a hívás beérkezésekor rögzítik, ahogyan azt is, hogy pontosan hova, hányra, milyen rendszámú autóért kell menni, s az előre megírt autó-kölcsönadási és sofőrszolgálati szerződés a fix, amúgy a cég weboldalán előre kalkulálható tarifát is tartalmazza. Így minden automatikus, mindössze a fuvar előtt és utáni aláírás szükséges az autó átadásáról, visszavételéről - a sofőr, illetve a tulajdonos részéről.
Az Arthur adatbázisa természetesen nem csak a flottabb működést szolgálja, a kuncsaftoknak is ad extrákat, például tudja, hogy ki, milyen sofőrt kedvel, ki áhít hölgy vezetőt, ki dinamikusan hajtót, ki higgadt nyugdíjast – mindegyik megtalálható ugyanis az Arthur állományában. Kedvezmény egyébként konkrétan is éri a törzsutasokat, a bárki által, ingyenesen igényelhető törzsvásárlói kártya alapból ad 10 százaléknyit, minden hatodik fuvar pedig ingyenes az Arthurnál. Így – bár továbbra is igaz a törvény, mely szerint minél messzebbre viteti magát a budapesti, illetve a főváros környéki agglomeráció településeibe szállítandó kuncsaft, annál többet spórol az oda-vissza taxizáshoz képest – még kedvezőbbek a tarifák. Például a budai XI. kerületből a pesti nyolcadikba kedvezménnyel 3240 forintért, ugyanonnan Szentendrére 7000 forintért haza lehet jutni. Taxival oda-vissza valóban több lenne, az ittas vezetést pedig tényleg nem éri meg kockáztatni!