Ringatásból hibátlan - új Citroën C4 teszt

Egyszer egy neves fényképezőgép-márka fejlesztőivel beszélgetve balga módon feltettem a „Most épp milyen modellen dolgoztok?” kérdést. Csak nevettek, majd mosolyogva válaszolták, hogy manapság a típusaikat leginkább a marketingeseik határozzák meg az igazi fejlesztők által folyamatosan készített újdonságok összegyúrásával. Bizonyára így lehet a Citroënnél is, hiszen az új C4 valóban temérdek újdonságot hoz, miközben alapjai az első C4-ből valók – azaz vélhetően tényleg a marketingesek válogathatták össze, hogy milyen újdonságok legyenek benne, a műszaki alapokra pedig egyszerűen azt mondták, jó lesz a régi is. A C4 friss funkcióinak jelentős része olyan ráadásul, ami igazi péntek délutáni torzszüleménynek tűnik. Ilyen például a személyre szabható indexhang. Az egy érintésre hármat villanó irányjelző visszajelző hangja emiatt némi késéssel érkezik, eleinte mindig sasoltam, hogy sikerült-e kanyarodási szándékom jelzése, hiszen a késő hang arra utalt. Aztán elfogadtam, ennek a funkciónak ez az ára. Már a relé hangja is hangszóróból jön, aki pedig valami egyebet hallgatna, válogathat a menüben vagy várhatja modellfrissítést, talán addigra beprogramozzák a zeneszámok USB-ről tölthetőségét a visszajelzőkhöz is.
Nézzük azonban guruló játékszoba helyett autóként a C4-est. Ha a vadonatúj, kétségtelenül modern, gusztusos karosszéria alatti műszaki tartalmat kell elemezni, megállapítható, hogy megmaradt az előző C4 padlólemeze, elöl MacPherson, hátul ma már kissé maradinak számító, csatolt lengőkaros futóműve. Fölösleges lenne azonban azért kárhoztatni a franciákat, hogy a korábbi C4 padlólemezére, lényegi méretváltoztatás nélkül építették fel új alsó-középkategóriásukat, hiszen lényegében ugyanazt tették, mint a Volkswagen a Golffal vagy a Ford a Focussal. Sőt, ilyen merész arculatváltást alig követnek el gyártók, mint most a Citroën. Hiába önálló egyéniség ugyanis a második generációs C4, messze nem olyan eretnek, mint az első. A márka fanatikusainak mindez fájó lehet, hiszen például én is nagyon kedveltem az első C4 filigrán tetőoszlopait, áttetsző, középre tett műszerblokkját. Nem voltam különösebben oda a mozdulatlan közepű kormánykerékért, de gond nélkül elfogadtam a márka érvelését, azaz, hogy így biztonságosabban helyezhető el a légzsák.
Most viszont új szelek fújnak, forog a kormány közepe is, állítólag ma már legalább olyan jól elhelyezhető a sofőr lufija forgó egységként, mint fixen beépítve, és a régi/friss megoldással 3,5 kilót spórolhattak is a fejlesztők. A volán egyébként ma sem sablon: gombokkal, forgó-kapcsolókkal telített, lehet barangolni a rádióadók között, a Bluetooth-szal kapcsolt telefon menüjében és persze innen kapcsolható a francia modellektől megszokott sebességszabályzó/korlátozó elektronika is. A tempomat által rögzített érték is jól látszik, a sebességszabályozó egyedi funkciója, hogy három fix sebességérték menüjébe programozható, így aztán semmi figyelmet sem igényel a városi 50, az országúti 90 és az autópályás 130 beállítása, és ha valaki épp más tempókat, például 55/100/140 beállítást szeretne, azt is könnyedén menteni tudja. Noha a műszerpult sem olyan különlegesség már, mint ez előző C4 áttetsző, jó időben a napsugarakkal átvilágított folyadékkristályos kijelzője, de azért messze nem is sablon. Átlagon felül átlátható, sebességmérőből például (az alapverzió kivételével) hagyományos mutatósat kombinál óriási számokat kijelző digitálissal. Hogy legyen benne még egy csavar a középső digitális kör-blokk körgyűrűjén láthatók a számok, melyekre külső mutató jelez.
Noha az extravagancia kissé hiányolható is a C4-ből, a korrekt összerakottság nem. Egyrészt minden beltéri anyag finom, minőségi másrészt rossz úton is abszolút zörgésmentes az utastér. Látványból, tapintási érzetből nagyon erős a C4, ám sajnos ülései is csak szemre jók. Formásak, de tartásuk hosszú távú utazások során kevés. Az ülőlapok hossza már 180 centis magassággal is picit rövid, városi távokon persze nincs gond az első székekkel és átlagos termettel a hátsó sorban a szélső helyek szintén jók, ám a középső ülőhely meglehetősen csenevész. A beltér helykínálata alapvetően elöl-hátul elegendő, felnőttek is jól elférnek egymás mögött, sem a fej, sem a lábtérre nem lehet panasz – leszámítva persze az ötödik utasét, ahol a hátranyúló kardánboksz és a padlómerevítő is csorbítja a lábteret. Szintén nem kicsi, 380 literes a csomagtér, ám küszöbe nagyon magas, tehát alaposan súlyzózni kell a csomagokkal beemelésükhöz. A poggyásztér bővíthetősége több sebből vérzik: egyrészt a hátsó ülésnek csakis a támlái dönthetők előre osztottan, így utóbbi jelentős lépcsőt jelent a bővített térben, másrészt a kalaptartó kiemelésekor, annak alját fogdosva apró műanyag szálkák mehetnek kezünkbe – ezt többször, többen is tapasztaltuk – óvatosan vagy kesztyűben kell tehát a C4 kalaptartóját pakolászni.
A C4 legerősebb benzinesével az 1,6 literes, 155 lóerős, turbós THP-val már a Citroënnél is jelen van a downsizing, azaz a motorokat érintő méretcsökkentés, a paletta középső benzinesének számító 1,6 literes, 120 lóerős viszont viszonylag klasszikusnak tekinthető, bár ez, a BMW-vel közösen fejlesztett, változó szelepvezérlésű gép is kellően modern. Teljesítmény-leadása csaknem egyenletes, nyugodtan terhelhető 1500/perc környékén is, 2000-től kicsit rákapcsol és még a 6000 1/perces csúcsteljesítményi fordulat felett is jól húz. Alapjárata teljesen néma és rezzenéstelen, sokszor azt hittem a lámpákhoz érve meg is áll, de nem, azt csak a tesztre később érkező, de a C4 bemutatóján nagyon is meggyőzőnek tűnt e-HDi teszi. Városban dinamikusan lehet autózni a C4-gyel, jól gyorsul, 100 km/órára 10,8 másodperc a szintideje, ami 193 km/órás végsebességéhez hasonlóan szép érték. Erőből autópályán sem szenved hiányt az 1,6 VTi, a 130 km/órás tempó nem kunszt és még onnan is jól húz, a 150-160 km/órás utazótempó is jól tartható, de ez a verzió mégsem autópályára való és ennek oka a váltó. Utóbbi ugyanis csak öt fokozatú, így 130 km/óránál már közel négyezret fordul percenként a főtengely. A motor ilyenkor ha nem is üvölt, érezhetően zajos és 8 liter/100 km körül kortyol. A tempót emelve sem tűnik rosszabbnak a motorhang, ugyanis a szél zaja csak 130 felett jelentkezik, és inkább csak tompítja a motorét. Összességében tehát elmondható, a zajszigetelés nem rossz, de egy hatfokozatú váltó az autópályás menetkomfortnak és a fogyasztásnak is jót tenne. Utóbbi egyébként városban sem nagyon vihető 8 l alá, nálunk egészen kíméletes vezetéssel is 7,9 l/100 km tesztátlag adódott, ez a hasonló teljesítményű konkurensekénél kevéssel magasabb érték. A városi fogyasztást egyébként a gyártó is magasnak, 8,8 l/100 km-nek ígéri, ami az országúti 4,7-hez, vagy a vegyes 6,2-es értékhez mérten is húzós.

Igazi Citroënként a C4 legfőbb ütőkártyája lehetne rugózási kényelme. Elsőre valóban kényelmesen ringatónak tűnik a sablonos futómű hangolása, ám a jól megszokott teszt-szakaszaimon, futómű-vallató macskaköves szakaszaimon többször végigfutva azt éreztem, a C4 csillapítása csak a mai, amúgy már valóban igen magas színvonalúnak számító átlag. Ugyanakkor a karosszéria kanyarodási oldaldőlése és főként elindulási, fékezési bólintása óriási és a hibák csillapítása közben is nagyokat hintázik a karosszéria. Ez picit fölösleges vakításnak tűnik, ugyanis hasonló úthiba elnyelést sokkal feszesebb útfogással is tudnak a konkurensek. A C4 futóműve tempós kanyarokban is elvérzik, a nagyot dőlő karosszéria könnyedén elemeli az ívbelső hátsó kerekét – menet közben ez sokszor alig érezhető, ám a tesztautó fotózása közben külön forszírozás nélkül is sikerült elkapnunk a mutatványt.

Aki sportos kompaktot keres, az vélhetően nem a C4-est fogja választani. Akinek viszont tetszik a francia modell karakteres megjelenésének és hangsúlyozott lágyságának ügyes ötvözete, annak ajánlható e típus. Hétköznapi, zömében városi használatra még az 1,6-os motor is megfelel, a sokat autópályázókat azonban az ehhez párosított, egyébként kapcsolhatóságával sem túl jó váltó miatt más verzió felé terelném. Az 1.6 VTi Collection gazdag ellátmányához (sok egyéb mellett 6 légzsák, ESP, 4 elektromos ablak, emelhető első ülések, légkondicionáló, tempomat, kanyarfényként is szolgáló ködfényszórók, bőrbe varrt multifunkciós, 4 irányban állítható kormánykerék, MP3-olvasós CD-rádió) mérten még az 5 069 000 forintos listaár sem rossz, de természetesen van akciós is: 4,2 millióért kifejezetten jutányos a C4. Ellátmánya sok tétellel, kedvező árú csomagokkal is bővíthető, a kétzónás légkondicionáló fényre sötétedő belső tükörrel, automata fényszóró- és ablaktörlő-kapcsolással, állítható, programozható visszajelző hangokkal és programozható tempomattal, sebességkorlátozóval, valamint két távirányítós kulccsal együtt például 125 ezer forint.