Rúgnivaló rozsdakupac – Subaru Impreza Wagon

Egész jól kiadta az idei első nagy havazás, már a tesztautók és a betervezett programok szemszögéből. Összejött egy kisebb gumiteszt valós téli körülmények között (az ízelítőt már lehoztuk, további eredmények hamarosan!) és két pickupot teszteltünk, amikhez szintén jól jött a bokáig érő hó. Úgy hempergőzött a két teherautó a hóban, mint egy pár betépett vaddisznó, mókának az se rossz, sőt, csak finoman szólva is drága mulatság.

Az összkerekes hóban csapatásnál kevés jobb móka akad az autósok számára,

így aki ilyenben gondolkodik, annak most mutatok egy tippet, de előre szólok, senkinek sem ajánlom. Ez a Subaru már hónapok óta kacsintgat rám a Tanpálya épületének tövéből, egy ideje már várja a sorsát, ami nagy valószínűséggel nem lesz egyszerű. Ha még emlékeztek a Crazyfleetre, akkor most szabadjára engedem a fantáziátokat, ez a Subaru ugyanis ötödikként fog csatlakozni a flottához, amint körvonalazódik, hogy miként is alakuljon át. Addig is éppen 20 évesen, érintetlenül várja az átalakítást, de tudjátok mit? Így is orbitálisan jó buli egy ilyen, egy évben egyszer biztosan.
Kevés legendásabb autót találhatunk egy Imprezánál, legalábbis aki a ’90-es évek végén csak egy kicsit is rá volt kattanva az autósportra, annak rengeteget jelenthet. Kicsit talán mindenki szeretné magát Colin McRae-nek, vagy Richard Burnsnek érezni, és ehhez egy Impreza kell. Persze, egy GC8-as kupé, egy 2.0 GT turbó, vagy egy STi az igazi, de mint tudjuk, nem halandónak valók.

Egy Subaru viszont a legótvarabb állapotban is Subaru, ott van benne a boxermotor, az állandó összkerékhajtás és a felező.

Ez egy 1999-es példány, a családi Wagon kivitel és majdnem a legkisebb, az 1,6-os EJ16 motoros verzió, vagyis a legkevésbé megkívánható. Persze a kombi karosszéria még elmegy, azt is tudom, hogy van, akinek ez jobban tetszik, mint a Lexus IS esetében, nekem mindkettőből a szedán izgatja a fantáziámat. Ebben az esetben viszont pont teljesen mindegy, hogy van-e rajta puttony, az a lényeg, ami alatta van.
Nincs rajta rendszám és nem csak a fotózás kedvéért vettük le, nem is lesz rajta, mert nincs az az összeg, amiért ezt bármelyik vizsgaközpontban átengednék. Veszettül rozsdás, és nem csak a kerékjárati ívekről van szó, az összes nyúlvány, a padlólemez, a futóműalkatrészek mindegyike porlad, a teherviselő elemek is papírként roppanthatóak össze. Közúti használatra alkalmassá tenni konkrétan többször annyiba kerülne, mint amennyit fizettek érte, plusz hazatrélerezték,

az egész nem volt több 200 ezer forintnál.

Mire a Crazyfleet tagja lesz, ezek nagyrészét kijavítják annyira, hogy üzembiztos legyen, de csak zárt pályán lesz használva mostantól. Ugyanis a karosszéria bármennyire is haldoklik, a motor és a hajtás szinte hibátlan, könyörög azért, hogy rúgják, úgy megy keresztbe, mint az álom, és igen, ez az egyhatos is bubog, ahogy azt szeretjük. [BANNER type="1"]

A kipufogórendszer hónapokkal ezelőtt feladta a harcot, a dobot levágták, a többi magától szakadt le,

így meg olyan a hangja, mint a raliautóknak, még durrog is! A motor maga annak ellenére, hogy csak 1,6-os, viszonylag nagy, legalábbis benézve az egyébként egészen apró autó motorterébe teljes egészében kitölti azt. Porszáraz, sehol egy olajcsöpp, vagy szivárgás, annyira érintetlen, hogy a blokk tetején még találunk abból az osztrák szénából, amit még előző tulajánál kapott, ugyanis egy farmról vásárolták a japán csodát, mára éppen kiszállt belőle az istállószag. 100 lóerőre egy bármilyen hasonló korú és méretű autóban már azt mondjuk, hogy sportos modell, de az összkerékhajtás miatt itt ez nagyon máshogy érződik. Bár a karosszéria nem túl nehéz, egy ekkora szívómotornak már nem egyszerű megküzdenie vele, közúton ezzel is épp olyan vehemenciával lehet közlekedni, mint egy 1,2-es B Corsával. Hóban viszont nagyon más a helyzet.
Ebben az esetben úgy mozog, mint bármelyik kétliteres, könnyedén rajzolja a fánkokat, összekeni hóval mind a két oldalát, az állandó összkerékhajtás miatt gyönyörű ívet rajzol. Gyerekjáték, ebben a helyzetben könnyed ujjgyakorlat a nyolcasok rajzolgatása, rövid gázelvételre azonnal és kiszámíthatóan lehet egyik oldalról a másikra löttyinteni a farát,

olyan buli ez, amiben nem csak hajnalig, de másnap délig tombolnánk.

Megunhatatlan a hangja, a mozgása, az elképesztően könnyed kezelhetősége és az, hogy nem hegyomlásnyi erő tombol benne, ebben a helyzetben ez egy felhőtlen és kiszámítható játékszer, minden más esetben csak egy lomha rozsdakupac.
Megéri-e ilyenbe önteni a pénzt? Nem, egy forintot sem, ha utcán akarsz vele közlekedni, a játék részét viszont érdemes átgondolni. Ez egy speciális eset, hiszen soha többé nem fogja elhagyni a Hungaroring területét közúton, itt meg van hol szórakozni vele, játszós autónak csak így éri meg.

Ha csak egy évben egyszer, vagy kétszer szakad le így a hó, akkor az egész éves gőzt le lehet vezetni egy ilyen Subaruval.

Egy ilyennek hely kell, szóval, ha közel van a mező, akkor bátran, rendszámra viszont ne nagyon számíts ennyi pénzért, a hazaikon még egy darabig van forgalmi, de ezeknek a napjai már meg vannak számlálva. Kicsit lehangoló, mert a motor és a hajtás, érzésre és a tapasztalatokat olvasva a világból is kimenne. Mondhatjuk, hogy egy megkímélt példányról van szó, olyan téren, hogy sosem nyúltak hozzá, belül is egészen korrekt, viszont gondját sem viselték túlzottan jól, de ez most már nem is érdekes. Ebből még komolyabb játékautó is lesz, de így is elég örömteli.