Skoda Octavia kéne újonnan. De milyen motorral?

Kollégánk Skoda Octaviát fog venni, újat. Újat, mert a képek és híradások alapján beleszeretett a modernkori harmadik generációba, s mert bár a második széria végének piaci kínálatából, sőt a hatalmas Superbekéből is szemezgetett, a használt(an is drága) ajánlatok nem nyerték el a tetszését. Ha már sok pénz és ha már nagy Skoda, legyen új a kocsi, s legyen ő az első gazda – nem? De. Illetve, mint az a próbakörön kiderült, nagyobbra-tágasabbra, konkrétan elképesztő superbi méretekre nincs szükség, hiszen az Octavia utas- és raktere is szédületes. [BANNER type="1"] Utóbbit, tehát a (610 literes, bővítve 1,74 köbméteres, ezerféleképp variálható) csomagtartót mondjuk nem állt még módjában tesztelni, mert kombira, azaz Combira szavazott, az viszont még nem érkezett az országba (a napokban kezdték csak gyártani Mladá Boleslavban). Az ötajtósé is lehet óriási (és az is, 590, pótkerékkel is 568 literes), ám egyrészt neki inkább a kombiforma jön be, másrészt nem kicsi kutya fog majd utazni az autó farában. Rács mögött, de szabadon és szellősen.
S ő, mármint a kétlábú vevőjelölt jól elfér az autóban? De jól ám! Elöl nyilván, de a maga 183 centijére állított vezetőülés mögé huppanva hátul is. Kényelmesen, röhögve – brutális a második sori lábtér. A belmagasság is rendben és széltében sem kevés a hely, csak a kardán vaskos, de hátra középre nem nagyon fog ülni senki. Gyerekülés lesz a jobb (vagy bal) szélen Isofix csatlakozón át biztonságosan rögzítve, s benne a gyerek, akinek lábacskája – ahogy ezt vidáman megállapítottuk – hosszú-hosszú éveken át nem fogja elérni és rugdosni az anyósülés támláját. Na, emberünk mégis műbőr huzattal kérte a veszélyeztetett területet – ki tudja, hátha égimeszelő lesz a most még pocaklakó kölök. Vagy zsiráf.
Nos, helykínálat kipipálva, a vezetőülés is szuper (bár ezt valójában majd egy hosszabb út és az idő mondja meg), de melyik motor legyen a nyerő? A fővárosi Porsche Pest tesztparkjában 1.4 TSI és 1.6 CR TDI típusok állnak rendelkezésre, mindkettő Elegance felszereltségű, s azon túl is közel azonos extrázású (legszembetűnőbb differenciaként a dízel multikormányos volt), vigyük hát elsőként a benzinest. Szóval TSI, de nem láncos, hanem szíjas. Izmos 140 lóerővel, 250 Nm nyomatékkal, a 86 lovas 1.2 TSI-t leszámítva széria GreenTec csomagos stop-start rendszerrel, s 6 fokozatú manuális váltóval. Szépen húz, kulturáltan jár a motor, a várható fogyasztásról beszélgetve meg arra jutunk, hogy nagy átlagban úgy 7 l/100 km-es étvággyal érdemes kalkulálni. Ami teljesen korrekt az erőt, a méreteket és a tömeget tekintve. A roppant készséges és jó fej értékesítő is egyetért, remek, hogy nem az a fajta, aki sületlenségeket sorolva, például a gyári 5,3-as értéket sulykolva kábítaná a kuncsaftot.
Automata váltóval sem fog nőni a fogyasztás, merthogy a kolléga kívánságkosarában DSG dupla kuplungos szerkezet szerepel. Abszolút érthető, s csak támogatni tudjuk, mert kényelmes, gyors, s megéri úgy a bekerülési (nem csekély, több mint félmilliós) összeget, mint az 50-60 ezer km-enként cserélendő, ugyancsak nem olcsó spéci olajat. Aki nem próbálta még a DSG-t, próbálja ki, nagy élmény. Jelen esetben nem volt rá lehetőség, s még a konfigurátorban sem elérhető, mert csak jövő héttől jelenik meg a rendszerben, annyira új az opció (az 1.4 TSI-hez).
Vagy mégiscsak fontos lenne az alacsonyabb, gyárilag 3,8 literes (!) fogyasztás? Nézzük az 1.6 CR TDI-t 105 lóerősen, hasonlóan 250 Nm-es nyomatékkal és stop-startosan, 5 – jó hosszú – fokozatú váltóval! Ez már ugye CR, nem PD, kevésbé darabos, halkabb. Tisztességesen húz, menet közben pedig a fedélzeti számítógép vicces adatokat, 2-3 litereket közöl. Egész nagy körre sikerül vele elkóricálni, belekóstolhatunk némi autópályás tempóba is. A zajszint alacsony, a rugózási komfort példás – a 16 colos alukerekeken.
A finomabb és leheletnyivel ügyesebben is kanyarodó benzines tetszik inkább, pláne majd DSG-vel – ez a teszt konklúziója. A TSI reálisan 2 literrel magasabb fogyasztása nem riasztó, s az sem mindegy, hogy az 1.4-es benzineshez képest 300 ezer forint az 1.6-os dízel felára. Már csak a konfigurálás van hátra a szalonban, minden egyes tételt átbeszélve, meggondolva, hogy mi az, ami tényleg kell, s mi az a töménytelen mennyiségű extra, amit kösz, de nem kér az ügyfél. Szinte végtelen a lista, szinte minden van már az Octaviához, ami azzal párhuzamosan, hogy a fene nagy méret ellenére is „csak” egy kompakt modellről beszélünk, nem semmi.
Még szó esik a garanciáról: 2 év km-korlátozás nélkül az alap, erre jön az importőr által adott +2 év, összesen hát 4 év/200 ezer km a teljes körű garancia, ami több mint ideális az emberünk esetében évi 20-25 ezres futásra vetítve. A szervizperiódus 30 ezer km (vagy egy év). Az sem mellékes, nagyon nem az, hogy a 600 ezer forintos bevezető akción kívül további igen komoly kedvezménnyel guríthatja haza az autóját – már csak az a kérdés, mikor. Rendeléstől számítva 10-14 hét, mire megjön, addig meg csak kihúzza valahogy. Mert korábbi kocsiját a minap adta el, ami – tán kitalálható – egy Octavia volt…