Spúr igényesség - Lexus IS 300h teszt

Ne akard hasonlítgatni. Már római menetpróbája alatt megtapasztalhattam, hogy miben változott ráncfelvarrása által a mindössze két hajtással elérhető Lexus IS. Akkor is, és a facelift előtti teszthetek során is megállapítottuk, hogy a japán prémiumlimuzinnak hibrid hajtással van igazán értelme. Most újra a 300h vallott, hazai körülmények között, hosszabb ideig. Gyönyörű szaténezüst fényezésben, 18 colos sűrűküllős könnyűfém felnikkel és Luxury csúcsfelszereltséggel kaptuk, azt is a nagyszerű Safety csomaggal megfejelve.

Meglepően könnyen elérte célját: megszerettem, pedig soha nem gondoltam volna.

A Lexus IS más, mint bármelyik prémium kategóriás szedán, nem hasonlítható egyetlen némethez sem. Az elején persze azt akarjuk, hogy jól menjen, mert olyan sportos a kiállása, de később rádöbbenünk, hogy ez egy sokkal finomabb autó annál, különleges lelkivilággal. Érdemes időt szánni a megértésére, hiszen minimális fogyasztással hálálja meg törekvéseinket.
Vadító köntös. Autósportot kedvelő szívemnek is sokkal befogadhatóbb az új külső, kevesebb az indokolatlan törés és ív, amitől olyan kusza volt számomra a facelift előtt. Eleve széleset terpeszt a Lexus IS, ezt fentről látni igazán, ám az új, hangsúlyosabb légbeömlőktől lett igazán vad az orr. Szerencsére egyszerűsítettek az osztott fényszórók vonalain, bár szerintem a középső csipák nélkül is épp elég mutatósak lennének. Az alsó villámok a menetfények, míg felette megkockáztatom, hogy az autóipar legjobb LED-es fényszórói dolgoznak. Merész vonással nyújtották meg a kerékívek felé az új rajzolatú, szintén diódás hátsó lámpákat, amiket a lökhárító illesztési vonalával kötöttek össze a gyönyörűen ívelt szoknyákkal. Meghökkentő ez a pazar részletesség, odafigyelés, a külsőt órákig lehet elemezgetni, amit képek formájában meg is próbálok átadni. A fart egy apró kacsapopóval is tovább sportosították és bár jól titkolja, duplakipufogós.
A legfinomabb. Hogy mennyire finom autó a Lexus IS? Még az ablakokat is lelassítja mielőtt teljesen le- vagy felérnének. Már a menetpróbán is lenyűgöztek az utastér konkurensverő, elképesztő minőségű anyagai és most sem hittem az érzékeimnek. A legtöbb helyen végtelenül puhára habosított műanyagot találunk, az ezüst külsőhöz jól illik a bézs, Lexus-nyelven homokkő bőrkárpit. Új díszítőelemként csatlakoztak a lézermetszésű fabetétek, amiket állítólag egy apró japán manufaktúra készít, a tetőt pedig egyszerűen jó érzés végigsimítani – nem egyszer meg is tettem. Elmaradhatatlan prémium részlet a kvarcóra, felette szélesen terül el az immáron 10,3 colos, akár osztott képernyőt adó infotainment. Ha ma már a képernyő-átmérő határozza meg egy autó besorolását, akkor a Lexus IS nagyon is prémium. A multimédia kezelőszervét sok kritika éri, pedig ügyesen tereli az ujjunkat. Mindig érezni, hogy hová ugrik a kurzor, a joystick kezelése egy idő után olyan könnyű, mint egy játékkonzol kontrolleré.

Szokatlanul kemény. A beszállás mindig kényelmes, hiszen csak a lila – hiszen hibrid - indítógomb megnyomására tol minket üléssel együtt a volánhoz és teszi ölünkbe a szintén motorosan állítható kormányt. Teljesen magunkra szabhatjuk a ritka kényelmes üléspozíciót, ami egyébként sportosan alacsony tud lenni, az pedig hab a tortán, hogy minden a kezünk alatt van. Az egész autó a sofőr köré építkezik, így kissé talán szűkösebb a hely elől. Hátsó helykínálatával, puha üléseivel, pohártartós könyöklőjével viszont sofőrös autónak is elmenne. Sajnos a sok finom részlettel szembe megy a keményre hangolt futómű. Az úttartása természetesen elképesztő, viszont nagyobb kátyúknál képes váratlanul hangosan felütni. A lábas kézifék is szokatlan a szegmensben. Szedánosan nagy a csomagtér, sajnos szűkebb résen át bővíthető és többek között az ajtózsanérok is elvesznek a hasznos raktérből. [BANNER type="1"]
Igényesen spúr. A Lexus, filozófiájához hűen, nem a teljesítmény felé ment el, hanem a takarékos hibrid felé. Ebből is látszik, hogy mennyire más a japánok elképzelése a prémiumságról és nem biztos, hogy rosszul gondolkoznak. Az igényes szedánhoz meglepően jól passzolt a hangtalan suhanás. 2,5 literes, 4 hengeres, Atkinson ciklusú, 181 lóerős benzinmotor és egy 143 lóerős villanymotor dolgozik az IS 300h-ban. Összteljesítményük 223 lóerő, amit - ahogy a Toyotától megszokhattuk - egy változó áttételű e-CVT váltó továbbít. A robogós bégetéstől viszont nem kell tartani, hiszen a Lexus IS-ben szinte semmit sem hallani a motorhangból, ahogy a külvilágból sem. Ha akarjuk, síri csendben utazunk. Ennek az autónak a béke a lényege, pedig az elődökből kiindulva nem biztos, hogy ezt várjuk először.
Tekintély. Aki egyszer megértette a Toyota hibridjeit, az a Lexust is ismeri. Óvatos gázzal indulva elég sokáig gyorsíthatunk a benzinmotor beköszönése nélkül, Combino hangon, sajnos a forgalom tempójánál pont egy fokkal lassabban, ám az IS nem az az autó, amire bárki haragszik, vagy bárki rádudálna. Megvan a tekintélye az utakon. Van EV mód is, ezzel fokozottabban adagolhatjuk a gázt, ám csak 50 km/h-ig aktív. Ha később is villanyra váltanánk, teljes gázelvétel, majd finom gázadás a módszer, így nagyobb tempót is tartani tudunk az elektromos motorral, egészen 80 km/h-ig. Ha alacsony lenne a csomagtartó alá épített NiMH akkumulátor töltöttsége, akkor automatikusan beindítja a benzinest, hogy azzal is töltést kapjunk, de ügyes lábúak motorfékkel és sima fékezéssel is megoldhatják a rekuperációt, azaz az energia-visszanyerést.
Steril vezethetőség. Sportosnak nem nevezhető, pedig jó szedánhoz hűen hátul hajt. Igen, a hátsó kereket tekeri, ettől sokakban felvillanhat a szikra, de elkeserítő hírt kell közöljek: csak Sport módban, a menetstabilizátort teljesen kilőve lehet meglöttyinteni a farát, csak esőben lehet hosszabban is fűzni, de ez az autó nem driftre készült. Arra is törekedtek, hogy a tempóból az ég világon semmit se érezzük az utastérben. Mindez annyira furcsa, hogy egy idő után inkább abbahagyjuk az erőpróbálgatást. A kormányból szintén kimaradt az élet, ráadásul szokatlanul sokat kell fordítani. Itt nincs vége, mert fogták és beleraktak egy magas frekvencián, mű hangon megszólaló hanggenerátort is, hogy biztosan elmenjen a kedvünk a huligánkodástól. Már Normal módban megszólal, hogy motorhangot imitáljon, de az egyébként jobb gázreakciót biztosító Sportban lesz igazán fülbántó.
Vicces, majd ijesztő. Szintén vicces, hogy Lexusék sebességi fokozatok imitálásával próbálják szélesebb körben is elfogadtatni a fokozatmentes osztást adó bolygóművet. Ha manuálba toljuk a váltót, 8 sebességi fokozatot kapcsolhatunk, akár a kormány mögötti váltófülekről és egyébként tényleg úgy reagál, mintha váltana. Kiemelném egy ijesztő tulajdonságát is; Sport módban használva, a gázadásra legalább 2 másodpercnél is később reagál. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy a gázelvételekről is lemarad, tehát mi már rég elengedtük a gázt, amikor ő még gyorsít. Nem vicces játék, ekkora késés már nagyobb bajt is okozhat. Érdemes tehát jóval előre gondolkodni. A félelmetes élmények után talán érthető, hogy inkább Eco módban hagytam.
Mennyire jó ez az irány? A Lexus eladások 98,5%-a hibrid. Nem véletlenül. Baromi jó érzés kb. 5 liter/100 km-es fogyasztással átkelni a bedugult városon, miközben egy prémiumszedánban pihenünk. Márpedig ezt az adatot gond nélkül hozza az IS 300h és ezzel a tulajdonságával adhatja el magát leginkább. Az általunk tesztelt Luxury csúcsfelszereltség már 15 500 000 Ft listaáron. Ehhez csak a metálfényezés és a napfénytető tehet hozzá, további 390 000 Ft felár a Safety pakk, adaptív tempomattal, ráfutássegéddel és táblafelismerővel. Jókora kedvezménnyel is számolni kell, úgy már egyáltalán nincs elveszve a hasonló teljesítményű hibridekkel szemben, amilyen például a BMW 330i, bár az is „csak” konnektoros.