Szarvasra vadászni nem lesz jó – Volvo V60 CC

Ki ne emlékezne a ’97-ben bemutatott V70 XC terepkombira, ami favágó stílusával különleges sármot vitt az amúgy túlzottan is elegáns Volvo kínálatba. Ma azért nem vagányok már annyira, hogy a teljes első lökhárítót fényezetlenül hagyják, mint a második generációnál, de a szisztéma nagyjából hasonló. A Volvo kisebbik kombija ma alaposan hasonlít a nagyobb V90 modellre, messziről autóbuzi legyen a talpán, aki elsőre megmondja, mit lát. Valójában közelről sem annyira egyszerű a helyzet, mert a V60 sem kis darab. Hosszabb, mint egy 3-as Touring és csomagtere is nagyobb a kategóriatársaknál – 529 liter, már amennyiben a prémium szegmensben versenyeztetjük a Volvo középkategóriás kombiját. Méretben ugyanis kicsit többet, minőségben és kidolgozottságban kicsit kevesebbet ad. Utóbbi leginkább persze igények kérdése, hiszen a minőség e téren igencsak sokrétű. Ha beleszámítjuk a márkához köthető biztonsági jellemzőket, már nem olyan egyszerű eldönteni, hogy kellőképpen minőségi-e a kategóriához, vagy sem. Külsőre ma a Volvók nagyon megegyeznek, de vannak azért kapaszkodóink, amikből meg lehet mondani, mi közeledik felénk. Ha az első fényszórók menetfénye túlnyúlik a lámpatesten a maszk felé, akkor az V60. Ha az oldalvonal, mármint a volvós határozott övvonal az elejétől a végéig szinte egyenesen végignyúlik, akkor az már V90. A V60 csinos, rendkívül elegáns, és annak ellenére visszafogott, hogy közben mutatós is.

Jó ez a vonal, egy Volvóról nem a fölényeskedő magamutogatás jut eszünkbe,

ami egyáltalán nem hátrány, ha valaki nem szeretné magát egy kerekeken guruló sztereotípiának érezni. A V60 CC is olyan, mintha már régóta ismernénk, a klasszikus vonalakat pedig 7,5 centivel magasabban találjuk, ennyit emeltek ugyanis a futóművén. A körbeműanyagozásos stílus valahogy itt olyan eredeti, nem tűnik annyira piperkőcnek egy ilyen V60, mint a divatos crossoverek többsége. Ráadásul itt megvan az állandó összkerékhajtás is alapáras felszereltségként, vagyis komolyan gondolják, hogy ezzel bárki is terepre megy? Valójában itt inkább a havas, jeges, zordabb vidékre optimalizált autóról van szó. Ha nem is CC, de új V60 viccen kívül minden sarkon szembejött velünk Stockholm környékén a Transit bemutatója alatt. Már első megközelítésre is az az érzésünk, hogy ez a tökéletes méret. A V90 már túl nagy, hogy azzal minden nap kényelmesen mozogjunk akár a városban, de a V60 még mesze nem annyira kicsi, hogy kevésnek érezzük. A 18 colos felnik és az egyébként rajtuk lévő sportos abroncsok messze nem ígérik azt, hogy jó lesz terepen a V60 CC. Megoldja, ha földútra tévedünk, és tény, hogy nem ért le nálam sehol, de a viszonylag hosszú első túlnyúlása miatt folyton aggódtam, hogy lebólintja az utat, ilyen helyen csak lépésben ajánlott vele járni. A motor ereje elég lenne bőven arra, hogy sáros helyen se akadjon el, a D4-es jelölésű négyhengeres dízel 190 lóerőt és 400 Nm nyomatékot teljesít, ahogy a kategóriatársak is. A Volvo saját fejlesztésű négyhengerese franciásan erős hangú, ami mindaddig nem lenne probléma, amíg csak kívülről hallanánk, de sajnos az utastérben is jól hallató a kerregése. Épp hangja miatt nem érezni átütően erősnek, mire kellőképpen felpöröghetne, elmegy a kedvünk attól, hogy lejjebb nyomjuk a gázpedált, nálam itt kicsit elcsúszik a minőség.

Hozzá kell tenni, hogy a motor erejében nincs hiány, jelentős dinamikával mozgatja a V60 CC-t, még így is jóval gyorsabb, mint arra bárkinek is szüksége volna.

[BANNER type="1"] Futása masszív, ebben mindig is jók voltak a Volvók, az első mozdulatától kezdve sugallja, hogy biztonságban vagyunk. A bunkerszerűen szűknek tűnő fejtér és a szűkös ajtónyílások is csak azért vannak, mert vastagok az oszlopok. Így sincs baj a kilátással, amit látnunk kell, azt látjuk menet közben, a holtérre meg figyelmeztetnek a kis ledes kukacok a tükrökben, Parkoláskor 360 fokos kamerarendszer adja az egyébként megfelelő, éles és gyors képet az állított középkonzolra.

Hamar rá lehet érezni arra a nyugalomra, amit egy Volvónak adnia kell.

A kellemes belső formák még úgy is megfogják az embert, ha esetünkben minden fekete, leszámítva a tetőkárpitot. A CC-hez nyílt pórusú fabetétek és selyem fénnyel csillanó króm szegélyek járnak, de mindből épp csak annyi van, hogy még jól érezzük magunkat. A középkonzol rolói is a szép fából készültek, egyedül a zongoralakktól búcsúzhatnának el a svédek is minél hamarabb. Fájdalmasan sok az ujjlenyomat- és látványosan porgyűjtő felület, pár nap alatt azon kaptam magam, hogy egy ronggyal tisztogatom percenként a kezelőszerveket, hogy ne érezzem magam úgy, mintha egy hónapja taperolnám a felületeket. Érdekes és számomra kedvesebb a CC durva felületű bőrkárpitja, nem csak látványra, érzésre is strapabíróbb, mint a márka által használt finomabb tapintású bőrök. Ez olyan, mint a 2000-es évek elején volt, de azokban az autókban még ma is hibátlan, sőt, a legtöbbnek még az eredeti illata is megmaradt.

Ezt az időtállást érzem ezen az autón is, hogy 10-15 év múlva hasonló állapotot fog mutatni mostoha körülmények között is.

Ugye mondanom sem kell, hogy a mai autók nagy részén ezt nem érezni. Egy valamiben nagyon bízom, hogy a műanyag elemekről azért nem kezd majd el lekopni a bevonat olyan csúnyán, mint az első S60-akéról. Kezelése egyszerű, a pont jó méretű kormánnyal egy pillanatig sem nevezném sportosnak, de az üléspozíció akár olyan is lehet, az érzet valahogy messze áll tőle. Az indítás még mindig furcsa a fordítókapcsolóval, de mindenképp kulcs nélküli és főleg egyedi, ahogy a váltó kapcsolója is, amit R és D között kétszer kell meglöknünk, ez mondjuk szokható. Súlyos, masszív érzettel mozognak a kapcsolók, már ami maradt, mert ugye, itt már mindent is a középső kijelzőn kell kezelnünk. Ez az állított tablet dolog még mindig furcsa, de több tesztautó után már tudjuk, hová nyúljunk. Ennek ellenére a klíma kezelése továbbra is szokatlan, az viszont kimondottan tetszik, hogy jobbra húzva az összes vezetéstámogató aktiváló gombját egy lapon kapjuk meg, nem kell értük külön menükben turkálni. Ezeket oda rakosgatjuk, ahová szeretnénk, és előttem már valaki gondosan felrakta a lap tetejére a stop-start gombját, ezt a csúnya újraindítás miatt folyton kikapcsoltam, rossz volt hallgatni. Vezetéstámogatókkal egyébként alaposan beerősített a Volvo.

Radarjai nem csak az autókat, gyalogosokat és bicikliseket ismerik fel, de a nagytestű állatokat is.

Vagyis például egy az út szélén ácsorgó rénszarvasra is ugyanúgy be fog jelezni és felkészíti a fékrendszert, menetstabilizálót az intenzív fékezésre és kikerülésre, mint egy autó esetében tenné, így kisebb az esélye, hogy elcsapjuk. Emellett már működik a kikerülés asszisztens is, ami kormánymozdulattal segít, szóval szarvashúsért már mindenképp vadászni kell mennünk a CC-vel. Nagy újítás érte most az okostelefon integrációt, ami engem először a V60 CC-ben ért. Frissült az Apple CarPlay a telefonokon és egy rakás eddig zavaró dolgot kiirtottak. Ilyen például az, hogy mostantól működik a multitasking, vagyis, ha épp fut a navigáció az autó kijelzőjén, a telefonon úgy csinálhatunk mást, hogy a kijelzőn közben tovább fut az alkalmazás. Ezzel együtt a CarPlay már osztott kijelzőt is tud, vagyis több alkalmazást is mutat, így látjuk, milyen zene szól éppen, volt-e nem fogadott hívásunk, ezek mellett pedig megy a navigáció is, igaz, csak az Apple saját térképe, egyelőre. A Volvóban ez annyival van még megokosítva, hogy a függőleges elrendezésű kijelzőnek csak az alsó hasábjában jelenik meg az Apple CarPlay, a többi gyári menü marad és bármikor átléphetünk akár a fedélzeti naviba, a rádió menüjébe és persze a jobbra-balra húzható beállítások menükbe is. Igényes és főleg gyors a rendszer, vakon nyilván kezelhetetlen, de most annyival többet adott, főleg stabilitásával, mint korábban, hogy ez a gond már nem igazán merült fel. Remek az összeszereltség, nagyon masszív autó hatását kelti, de a zajok miatt én a minőséget egyelőre nem érzem a prémium kategóriában megfelelőnek, pláne, hogy már a 3-as BMW-ből is kiirtották a zavaró hangokat. Pilot Assist funkciója határozottan tartja sávban és a rossz felfestéseket is felismeri, a kormányon tartott kézzel sokáig intézi helyettünk, amit kell. Ezen a téren nagyon is kielégítő, amit a V60 CC most nyújtott, persze, mindent nem lehet egyszerre.