Szerethető francia autóra vágyik? Van megoldás!

Kezdjük röviden a típustörténettel. A Peugeot 406 1995-ben debütált, és a belépője igen jól sikerült: megnyerte a brit What Car? magazin által kiírt Év autója díjat, míg a közismert Car of the Year szavazáson - mindösszesen 15 pont lemaradással - a második helyen végzett a Fiat Bravo/Brava mögött, megelőzve az Audi A4-est. Háromféle karosszériaváltozat létezett, a normál limuzin (Berline) mellett kombi (Break) és kupé felépítménnyel volt rendelhető, utóbbit az olasz Pininfarinánál tervezték, illetve gyártották. A műszaki alapok közösek voltak a Citroën Xantiával, ám a hidropneumatikus rugózást a Peugeot nem vette át. A letisztult, harmóniát és eleganciát sugárzó formaterv dicsérhető, a 406-ost az első pillanattól kezdve kategóriájának legszebbjei közt tartották számon, majd az 1999-ben végrehajtott korszerűsítés során sikerült még vonzóbbá tenni. Ekkor a hűtőmaszkon és a fényszórón igazítottak a gyárban, a hátsó lámpát vékony betéttel tették egyedivé, az utastérben pedig kellemesebb tapintású műanyagokat, illetve kárpitokat alkalmaztak. Átfésülték a motorokat is, de a legfontosabb, hogy a kezdeti, 2 csillagos Euro NCAP törésteszt (1997) után a 406-os biztonságosabb lett, a 2001-es vizsgálatnál már 3 csillagra futotta. A modellt 2004-ben váltotta az utód, a radikálisabb formavilágú Peugeot 407.
A közel egy évtizedes piaci jelenlét, ha nem is bőséges, de elegendőnek mondható, 88 és 210 lóerő közötti teljesítményskála közötti motorválasztékot eredményezett. A benzineseknél kezdetben az 1,6-os, hengerenként csak kétszelepes, 88 lóerős egység volt a belépő, mellette az 1,8-as 112, a 2,0 literes 132 lóerőt tudott (ezek hengerenként 4 szelepesek), míg a csúcsot a 3.0 V6 24V jelentette 190 lóerővel. A hengerűrtartalmak később sem változtak, a halvány 1,6-os eltűnt a kínálatból, az 1,8-as és a 2,0 literes picivel erősebb lett (117, illetve 136 LE), a benzinpusztító V6-os pedig 20 lóerővel izmosodott az 1999-es ráncfelvarrás után. Szintén a frissítés időpontjához köthető a vadonatúj, 2,2 literes benzines, 158 lóerővel. A dízelek nagyon népszerűek voltak, az 1.9 TD (90 LE) és a négyhengeres, 12 szelepes 2.1 TD (109 LE) alkotta a kínálatot, majd a közös nyomócsöves korszak beköszöntével érkeztek a HDi motorok: 2.0 HDi 8V (90 LE), 2.0 HDi 16V (109 LE), 2.2 HDi 16V (133 LE).

Használó véleményeink alapján a tulajdonosok zömmel szeretik az autójukat, a 11 éves átlagéletkor, valamint a 184 ezer kilométeres futásteljesítmény tükrében kedvező a 3,75-ös osztályzat, persze, akadnak tipikus hibajelenségek. Ilyen a problémás, szivárgó hűtőrendszer, a rosszul tömített ajtó az A-oszlopnál, a gyorsan kopó fékek (elöl), de az első szériánál az elektronika sem tartozott a legmegbízhatóbb egységek közé. Rozsdásodással, ha csak nem volt törve, és hanyagul javítva a karosszéria, nem kell számolni, ellenben a futóművet, a gömbfejeket alaposan vizsgáltassuk át vásárlás előtt, és legyünk tisztában azzal is, mibe kerülhet, ha baj van a dízelmotorral. A manuális váltók pontatlanok, akadoznak, az automata pedig lassú, bár finoman dolgozik. Rossz hír, hogy a használók szerint a szervizelés nem olcsó, a 406-oshoz az átlagosnál magasabb áron kaphatók alkatrészek, így kalkuláljon ezzel, aki ezen modell vételén gondolkodik.

A hazai használtautós választékban mostanra egymillió forint köré csoportosul a Peugeot 406 kínálat, a nem romos, mindennapi használatra alkalmas példányok 800-900 ezer, a gazdagon felszerelt, utolsó évjáratok tagjai 1,2-1,3 millió forint körül kaphatók. A korai példányoknál jellemző az alap, vagy ahhoz közeli ellátmány, a fiatalabbaknál, ahogy a típus öregedett, a Peugeot nagyvonalúbb lett, és extrákkal próbálta kompenzálni a múló éveket. Csodákra azonban senki ne számítson, maximum automata légkondicionálóra, ülésfűtésre, kormányoszlopról vezérelhető hifire (opcióként létezett JBL hangrendszer is), ritkábban bőrülésre bukkanhat a szerencsés kereső. Érdemes észben tartani, hogy a maga idejében a 406-os nagyon kedvelt cégautó volt, így a futásteljesítményeknél jó eséllyel előfordulhatnak „csúsztatások”, és ugyanez fokozottan elmondható a dízelmotoros kombikról is – a nagy csomagterű, erős, mégis keveset fogyasztó gázolajos autók sorsa általában nem a garázsban babusgatás. Az 1,6-os benzines gyenge ehhez a karosszériához, lehetőség szerint kerüljük! Az arany középút a 2,0 literes lehet, ám általános jellemző a benzinesek magas fogyasztása. Régebbi dízeleknél a 2.1 TD legyen a befutó, vagy az újabbaknál a 109 lóerős 2.0 HDi – ez a 250 Nm forgatónyomatékkal rendelkező erőforrás a gyártás végéig elkísérte a 406-ost, kiforrott, megbízható konstrukció.

A limuzin és a kombi mellett, 1996-től 2003-ig volt jelen az olasz szabású lemezruhát viselő 406 Pininfarina Coupe, amelynél jellemző a 2,2 literes, illetve a 3,0 literes benzinmotor – utóbbinál gyakori a Tiptronic automataváltó, amely tovább növelte az amúgy is jó étvággyal megáldott V6-os üzemanyagigényét. A modellciklus vége felé ebben is megjelent a 2.2 HDi, ez elsősorban a spórolós stílusautók kedvelőinek jó hír. Őszintén szólva, ezzel a karosszériával bizony nehéz szép példányt találni, annak ellenére is, hogy a használtautós kínálat tetején a Coupe áll, cirka 1,5-1,8 millió közötti összeggel. Sajnos sok a lestrapált, buherált autó.
[BANNER type="1"]
Összegezve az ismereteket, a Peugeot 406 elsősorban azoknak ajánlható, akik megfizethető használtautóban gondolkodnak, szeretik a franciás kényelmet, a hivalkodásmentes, elegáns megjelenést, és nem elegendő számukra a kompakt típusok nyújtotta férőhely. A nagy rakterű kombi különösen jó választás lehet családi autónak, de a limuzin 430 literes csomagtere is használható méretű. A viszonylag széles kínálatú típus hátránya azonban, hogy ötajtós karosszériával soha nem létezett, valamint, ha nem is a legmegbízhatatlanabb autó, az átlagosnál azért több hiba adódhat vele.