Színkirály - Opel Insignia Exclusive

Őszinte leszek, néhány modellbe már alaposan bele tudunk fásulni. Új Dusterből például minimum hét járt már nálunk, és még mindig nem láttuk az összes variációt. Az Insigniával is ez a helyzet, ahogy az első szériából, úgy ebből is szinte minden hónapra jut egy, miután már csukott szemmel is felismerjük, ha csak beleültetnek. Itt viszont nagyon is nyitva kell lennie a szemnek, esküszöm, tesztautón még ennyire nem lepődtem meg, mint ezen. Lendületből bepattantam, aztán egyből ki is szálltam, mert átfutott az agyamon, hogy valamit nem jól láttam a fényezésén.

Csak álltam előtte hosszú percekig és próbáltam kitalálni, mi ez a szín, ilyen biztos nincsen az alap kínálatban, ez ahhoz túl funky.

Hátrasétáltam, hiányzik az összes modellmegjelölés, volt fejvakarás, csak az feszít rajta, ráadásul fényes feketén, hogy Exclusive. Ez egy amolyan személyre szabhatósági csomag az Insignia kínálatában, és ott van benne az igazi trükk, hogy nem kamu. Hallottuk már ezt jópárszor, hogy mindenki megtalálhatja az egyedi ízlésvilágát, de igazából még egy Mininél is véges számú kombinációkban válogathatjuk össze a színeket és a dekorelemeket és passz, lehet olyan véletlen, hogy pont szembejön egy ugyanolyan. Ezzel az Insigniával viszont ez garantáltan nem történhet meg, ha csak nem szándékosan rendel valaki többet az általa kiválasztott konfigurációból. A szabadon választható szín itt nem csak humbug, vannak előre kikevert árnyalatok az Exclusive színek kínálatában, de

megvan az a lehetőség is, hogy egy végtelen színskálán saját magunk keverjük ki a nekünk tetsző árnyalatot.

Ehhez készült egy nagyon klassz applikáció is, amiben háromdimenziós modellként meg is jeleníti az autót a saját színünkkel. Szóval ez az inkább zöldes türkiz árnyalat is egy, szerintem legalábbis rendkívül jó ízlésű Opel alkalmazott fantáziája. Egy dolog viszont a szín, a fényezés több rétegből áll, és még azt is a megrendelő mondja meg, hányból álljon és milyen rétegekből. Szimpla fényezés is lehet, de kerülhet rá alumínium szemcséket is tartalmazó metál réteg, esetleg gyöngyház, vagy speciális háromrétegű lakkozás, de még a lakkréteg színét is kiválaszthatjuk. Észbontó, olyan ez, mint egy drága fényezőnél utólag játszani a fantáziánkkal, de erre nem kell pazarolnunk az időt, mert az új autó már így gurulhat le a futószalagról. A tesztautó árnyalata szédítőre sikerült, nagyon látványos, és tökéletesen passzol az Insignia alapvetően is csinos vonalaihoz. Imádtam, be kell valljam, nem csak a külső, hanem belső színéért is, ugyanis kék belű Opelt még nem láttam.

Ezzel az Insignia teljesen új, vagány, merész és főleg fiatalos, de mindenképp stílusos oldalát mutatta meg.

[BANNER type="1"] Az Exclusive csomaghoz kérhetőek lakkfekete kiegészítők is, jól áll neki a fekete hűtőmaszk és ablakkeret, de a tükörházakat is figyeljük, ezek egyébként karbon, vagy szálcsiszolt alumínium textúrájúak is lehetnek. OPC Line csomagot is kapott, valamint 20 colos felniket nagyon peres Continental sportabroncsokkal. Jó gumik gyenge autóból is ki tudnak hozni jó élményt, az Insigniát pedig jól ismerjük már, sportosabb oldalát is megmutatta már. Viszont a 260 lóerős motornak búcsút inthettünk a WLTP beköszöntével, maradt a 200 lóerős 1,6-os csúcsbenzinesként. Erre azért nem mondanánk, hogy hatalmas teljesítmény, de már papíron sem kevés, nevezzük korrektnek. Az szín tisztán érződik rajta, hogyan maradhatott még köztünk, a ráakasztott részecskeszűrőtől benyugtatózva ugyan, de nyomatékosságát nem felejtve hajtja az igát a hatalmas testben. Hangja nem rossz, alapjárati ciripelése is szokható, karaktere az, ami kicsit elveszi a kedvünket a sportolástól.

Érzésre 2000-től húz igazán, de odáig nagyon lomhán jut el a fordulatszám, mintha nem hinné el, hogy tényleg gázt akarunk adni.

Rövid az a tartomány, ahol igazán menne, valójában azt mondanám, hogy a mindennapi közlekedéshez egészségesen mozgatja az Insigniát. A hatfokozatú, még GM automata váltó biztosan teszi a dolgát, még mindig jobbnak tűnik, mint az újabb 8-fokozatú, vagy duplakuplungos szerkezetek a piacon. Egy hátránya azért akad, a 200 lóerős motor fogyasztását 10 liter környékén alakítja városban, így messze nem ez a játszótere. Kényelmes nagy autó, olyan igazi utazós az Insignia, de a nagy felniket csak akkor vállaljuk be, ha bírjuk a keménységet. Egyébként nagyon jó vele kanyarodni, ezekkel a gumikkal jól tapad az úton, a kormányzás is közvetlen, és remek az üléspozíció; valahogy vezetési élményből egész jól teljesít, ez már az első tesztautó óta tudható. A motorból hiányzik az az erőtöbblet, amit a kétliteres 260 lóerős le tudott tenni az asztalra, pláne összkerékhajtással, így ez semmiképp nem pótolja, cserébe persze a fogyasztása sem akkora.

Masszív, remek összeszerelésű autó, jól esik vele a közlekedés,

még ekkora kerekekkel is jól viseli az úthibákat a karosszéria. Óriási a tér, nagyon jó tartásúak az AGR tanúsítványos ülések, szépen szól a Bose hifi és jól dolgozik az új multimédiás rendszer. Logikus a menü felépítése, gyors is, ami talán a legfontosabb, és okostelefon tükrözési lehetősége is van. Kicsit furcsán hat, hogy hasonló szintű fényezés-variálhatóságot nyújt az Opel, mint akár egy Rolls-Royce, vagy Bentley. Nagy kérdés, hogy az Insignia vevőköre mit tud kezdeni ezzel a lehetőséggel, vagy egyáltalán megteheti-e, a tesztautó áráért ugyanis már a prémium kategóriában is van keresnivaló. Mindent összevetve viszont tisztességes és nagyon egyedi autót lehet így összeválogatni, már csak hajtáskombinációkban kéne kicsit bővíteni az Opelnek. Mondjuk egy kis villanyrásegítés hatékonyabbá és dinamikusabbá tehetné, nem mellesleg modernebbé, és talán még az egyedi fényezésnél is trendibbé.