Te drága! - Optima SW

A koreai álom. Az Optima csak most érett be igazán, az előző generáció sem volt rossz, viszont csak négyajtós kivitelben volt elérhető, igaz, már akkor is hibrid hajtással. De nem konnektorossal, mint az újabb generáció, ráadásul családi kombiként is, és hamarosan akár a kettőt együtt is élvezhetjük. Akkor ott a sportos GT is, mindkét karosszériából, szóval igencsak sokoldalú lett mára a Kia nagyautója, arról nem is beszélve, hogy a formaterve még csábítóvá is teszi, főleg ebben a metálvörös fényezésben. A családosok álma lehetne, de akkor miért nem jár mindenki ilyennel? Lejjebb elárulom, viszont kezdjük azzal, ami miatt szeretni való az Optima SW, és amitől igazán kívánatos tud lenni egy koreai.
Meglátni és megszeretni. Ott van egyből a formaterv, a Kia ügyesen belógatta a Sportspace tanulmányautót, mielőtt láthattuk volna az Optima Sportswagont. Megmutatták, hogy nem csak SUV-ot, vagy négyajtós kupét lehet izgalmasan tálalni, hanem egy alapvetően unalmasnak ígérkező családi kombit is. A végeredménynek persze sok köze nem lett hozzá, még az izgalmas golyókkal teli csomagteret sem alkották meg sorozatgyártásban - szerencsére kapott egy hasznosabb rendszerezőt - azért maradt némi sportos vonal az Optima SW-nek. A tigrisorrot mintázó izgalmas hűtőrács, az EX Prémium szinten xenon, de rengeteg jó dolgot adó Techno csomaggal már adaptív LED-es első fényszórók igazán szigorúak. Nem mondanám rá, hogy visszafogott, határozott megjelenése van. Ugyanez igaz hátul is, bár ott már nehezebben tudták elrejteni, mennyire széles valójában, és a dízel csupán egy kipufogó véget kap, így kevésbé tűnik sportosnak. Sötétített ablakok, nagy felnik, króm kilincsek, mutatós, de bent történnek az igazán jó dolgok.
Bőrkárpit meg napfénytető. A GT Line alatti felszereltség inkább a kényelemre megy rá, mint a látszólagos sportosításra, előbbi jobban is áll az Optimának, pláne, mióta tudjuk, hogy az igazán sportosnak szánt GT is csak egy túlfújt színjáték. Ennek az autónak kényelmesnek kell lennie, ezt az EX Prémium szinten maximálisan meg is kapjuk, mivel itt már alapáron elöl-hátul fűthető, de elöl hűthető üléseket is kapunk, meg nyitható panoráma napfénytetőt. A fekete belső egyeseknek talán túl komor lehet, némely konfigurációhoz kérhető a hibridben már látott világos bőrkárpit is, nekem személy szerint jobban teszik a fekete, így nem annyira kényes, kevésbé látszanak rajta az elszíneződések, a világos bőr a korábbi tesztautóban már igencsak viseltes volt. Szeretem a Kia belső stílusát, olyan hatást keltenek a formákkal és a textúrákkal, hogy simán elhisszük, prémiumban ülünk, csak aztán ne nagyon fogdossuk, mondjuk a kormány közepét, vagy a műszerfalat és az ajtókárpitokat. A szemnek jó és kész.
[BANNER type="1"]
Az alapellátás sem rossz. Az Optima SW-hez például mindenképpen jár kétzónás automata klíma, tempomat, meg négy irányban állítható kormány és négy elektromos ablak is és akkor ott a bluetooth kihangosítós, kormányról vezérelhető multimédiás fejegység is. Ezt az EX Prémiumnál még a nagyobbik, 8 colos érintőkijelzővel irányítható, digitális rádióadást is vevő fejegységgel toldják meg, a hangzásról pedig a Harman/Kardon gondoskodik 10 hangszóróval. Igazán élvezhető, nekem egyedül a bluetooth média lejátszás akadozott, de az lehet, csak a telefonom problémája, nem egyedi eset. Hogy menet közben nem lehet telefont párosítani, annak két oldala van, egyik, hogy biztonságos, mert így tuti, hogy csak álló helyzetben matatunk a rendszerben. A másik, hogy egészen addig nem jövünk rá, miért nem csatlakozik a telefonra, amíg el nem olvassuk azt az oldalnyi üzenetet, amit ilyenkor kiír, természetesen menet közben. Szóval lehet, hogy mindenkinek egyszerűbb lenne, ha engedné, és három jól irányzott érintéssel megoldhatnánk a helyzetet.
Kellemes karakter. Kicsit még vissza a multimédiához, alap a tolatókamera is, minden szinten, a Techno csomagban viszont kapunk belőle előre és oldalra is, így 360 fokos felülnézeti képet is összerak nekünk, ami nem hátrány, ha szűk helyre kell beraknunk a 4,8 méternél is hosszabb kombit. Ideje rátérni a hajtásláncra, aminek kellemes pontját képzi az 1,7 literes, 141 lóerős dízelmotor. Nagyon jó karakter, nem túl hangos, 340 Nm nyomatéka hamar érkezik, igazán jól mozgatja a karosszériát, úgy, ahogy várnánk tőle. Nem rossz a hétfokozatú duplakuplungos váltó, elég gyorsan vált, de sokszor volt, hogy nehezen találta el, éppen melyik fokozatra lesz szükség, így össze-vissza kapcsolgatott egy darabig. Kényelmes vele vezetni, nagyon is, de nem feltétlenül ragaszkodnék hozzá, mióta a nemzetközi bemutatón próbálhattam egy kézi váltós kivitelt. Azzal is remek vezetni, de ha nem automatát kérünk, akkor nincs vezeték nélküli mobil töltés sem – fura egy összefüggés – de legalább 670 ezerrel beljebb vagyunk, ugyanis ennyi a duplakuplungos felára. Fogyasztásával szintén elégedett lesz a felhasználó, többségében országúti használat mellett 5,4 liter lett a tankolás szerinti átlag. Futóműve komfortos, lágyan ringatózó, még a 18 colos felnikre húzott gumikkal sem kemény, vagy üt rossz úton.
Húzós. Az egyetlen, ami ijesztő lehet az Optima SW-nél, az az ára. Tesztautónk akciósan, Techno csomaggal, automata váltóval, metálfénnyel alulról karcolja a 11 milliót. Ennyi egy családi autóért nyilván durva összeg, a céges keretből is inkább választanak a legtöbben ennyiért fapados Audit, vagy Passatot. Ennél az összeállításnál viszont van ésszerűbb döntés, persze nehéz lemondani a szellőztethető bőrülésekről, de sokak hosszútávon úgy is inkább a szövet mellett voksolnak. Egy ilyen 1,7-es dizellel, kézi váltóval szerelt EX Limited szintű Optima is remek választás lehet, és akár a napfénytetőt is kérhetjük hozzá. Automata vészfékrendszer, holttér figyelő és keresztirányú forgalom figyelő, meg adaptív tempomat viszont csak a Techno csomagban érhető el, az pedig csak egyel följebb. Egy Kia is tud elég drága lenni, viszont remek extrákat kínál, abszolút ehető külsőben, na meg persze ott az alapáron 7 év/150000 kilométer és 12 év átrozsdásodás elleni garancia, amitől szintén egyre csak csábítóbb ajánlat lehet.