Cikk2014. 12. 14.
Te lennél a király? Porsche 911 Carrera 4 próbakör
Egy Porsche 911 mindig érdekes, egzotikus, vonzó. Főként az, ha Carrera 4. A próbált példány 24 éves kora sem ront az összképen.
Betumeret18 px
Elég sok autóval futok össze, a Porschézásból viszont egy ideje kimaradtam, így például azon a hírhedt tesztvezetésen sem vettem részt, amikor a hazai újságírók alatt kifogyott a tesztautókból a nafta. Egyszer jó régen, még bőven a válság előtt azonban volt alkalmam a Hungaroringen 911 GT3-ast hajtani. Örök élmény maradt. Kipipálhattam azt, ami miatt sokak számára valóban egzotikus, legtöbbször elérhetetlenül vonzó egy Porsche, mentem vele egy jót. Viszont ez a fránya, 1999-ben az Évszázad Autója választáson ötödik helyen végzett modell tudja azt, hogy bármelyik generációjával bárhol feltűnést kelt. Még bennem is megmaradt, hogy egy ismerősöm tavasszal ezzel, a ráadásul 911 rendszámú 964-essel (ez az 1989-1994 közötti széria gyári kódja) pózolt a Facebookon. Aztán nemrégiben egy baráti beszélgetésnél felvetette, hogy nem akarom-e kipróbálni „a Porschét”. Egy barátjáé, csak nála parkol.
[BANNER type="1"]
Nem kérdés, hogy kapva kaptam az alkalmon. De vajon ki az, aki csak úgy parkoltat egy Porschét? Nem volt titok, olyan, aki autószerelmes, valaha jól menő vállalkozása volt, akkor vette a 911-est. Meg lehetett vele jelenni, házas ember lévén az már nem annyira citált téma, hogy mennyire lehetett vele csajozni. Maradjuk annyiban, hogy jobban, mint bármi mással. Aztán teltek az évek, volt itt egy világválság, emberünk inkább beadta a derekát egy multihoz, onnan kapott egy cégautót, ami szürke, mint a ködben elvésző szamár, s hiába 2+2 üléses a 911-es, két gyerek furikázására felesége sem ezt használta, hanem inkább egy jó egyterűt. Egy Renault Scénicet.
Hosszas időjáráselőrejelzés-vizslatás után leegyeztettük a napot a Porsche fotózására, azzal a kiegészítéssel, hogy majd előtte beszélünk. Telefonáltam is, s értesültem a sokkoló hírről: a család családszállítóját, a Renault Scénicet ellopták. Kevésbé volt védve, mint a Porsche, amiben riasztó, rablásgátló és még valami rendszer sanyargatja a legális használót is. Extrán jó lenne tehát, ha megfotóznám, mert az eddig csak tartogatott autónak mennie kell. Fel a Használtautóra, majd remélhetőleg mihamarabb új tulajdonoshoz.
Aztán egyszer csak ott álltam egy sötét garázsban a fekete 911 előtt. Valami furcsa volt az alapvetően jó kiállású Carrera 4-en, mint megtudtam, hátsó sárvédői az izmosabb Turbóról valók. Ne firtassuk, hogy miért lett átépítve. Viszont az autó egyben van, jól néz ki és kortalan. Elsőre nem tűnik fel, hogy ez egy 24 éves, 1990-es autó. Forgalmi engedélyében 2002-es első forgalomba helyezés látható. Valószínűleg ember nincs, aki megmondaná, hogy ez miként lehetséges. Az autó néhány évvel később Svájcból érkezett hazánkba. Igen, voltak rajta sérülések, így került fel a turbós hátsó sárvédő is. Viszont nem kizárt, hogy az órájában olvasható 182 ezer kilométeres érték igaz legyen. Pláne úgy, hogy az elmúlt 4-5 évben évi 1000 kilométert sem ment. Csak annyit, hogy azért az elöl-hátul hűtött, már ABS-szel felügyelt fékek ne álljanak be az ugyancsak elöl-hátul független felfüggesztések végein. Egy-egy motorjáratást még gyakrabban kap, így a próbakör előtt is pöccre indul, persze hozott, s nem az autóban tárolt akkumulátorral.
Először csak andalgunk, hideg motort nem taposunk. A 3,6 literes hathengeres boxermotor hangja így is muzsika a fülnek. A kormány szervós, nem nehéz, ez a 911-es már egészen mai autó jellegű, ám mivel a széria elejéről van, még légzsák nélküli kormányos, a kortalan külsőhöz inkább a nyolcvanas évek elejét idéző beltér társul. Elöl jók, hátul csak hokedlik az ülések. Nem hiába hívják a 964-es szériát az utolsó klasszikusnak. Hiába melegszik be a motor, az összkerékhajtás kontroll-lámpája nem alszik ki. Hibalehetőséget bőven rejthet az első ABS-es Porschéban számítógéppel felügyelt, elektrohidraulikus vezérlésű lamellás kuplungcsomagos középső és hátsó differenciálmű, ami alacsony tempóhoz fixre is zárható, de egyébként alapesetben a hátsó kerekek javára 69/31 százalékos, igény szerint változó osztásarányt ad. Hátul is adaptív a nyomatékosztás, a 911 egy élményautó.
Bemelegedés után méretesebb gázt adva párhuzamosan jelenik meg a nagyobb vigyor arcunkon. A motorhang és a 100 km/órára gyárilag 5,9 másodperces, talán még ma is meglévő gyorsulási érték igen jó kombináció. A végsebesség állítólag 260 km/óra is lehet a 250 lóerős motorral. Nem vitás, hogy ezt nem próbálom ki. Itthon vagyunk, a gyári 16 colosaknál egy mérettel nagyobb, későbbi szériás alufelniken nyári (225/45 R17, Goodyear Eagle F1) abroncsok feszülnek. Meg egyébként is távolságtartó vagyok én, nem az én világom ez az autó. Ez a mának élésről szól, nem azt kell nézni, hogy mi a múltja, nem azon kell agyalni, hogy mikor és milyen karbantartás lesz esedékes rajta. Ezt hajtani kell, használni, élvezni. Közben pedig meg lehet vele jelenni, nincs az a mai luxusautó, ami mellett ez jelentéktelen lenne. Ez tényleg az utolsó klasszikus megjelenésű, ám már kellően modern 911.
Itt már hőfokszabályzós a klíma, a riasztóval kombinálva távirányítós a központi zár, elektromosak az ablakok. A vegyes üzemben mért fogyasztás állítólag 9,5 liter, városban persze a gyári érték szerint is 17,9 l/100 km az étvágy. A valóság inkább utóbbi, de országúti autózással állítólag valóban el lehet autózni kevéssel 10 liter felett is a szívó boxerrel. Azzal a szívó boxerrel, ami itt még léghűtéses, klasszikus ugyebár ez a sorozat.
Mennyiért adná mindezt a jelenlegi tulaj? Nem kevés pénzért, 6,9 millió forintért hirdeti autóját. Ez tényleg nagyon nem szerény összeg, a kortárs modellek körében mégis a belépő ár. A 911-es ugyanis olyan autó, amiből drágább a huszonéves klasszikus youngtimer, mint a tízéves használt (már vizes motoros). Egyébként meg leginkább szerelem és rendelkezésre álló pénz szükséges a vásárláshoz, utána lehet kezdeni az alkudozást.
Az utolsó klasszikus 911-es. Itt még kellően eredeti az először 1963-ban megjelent forma. Összkerékhajtásával sokkal jobban használható, mint a csak hátul hajtók
[BANNER type="1"]
Nem kérdés, hogy kapva kaptam az alkalmon. De vajon ki az, aki csak úgy parkoltat egy Porschét? Nem volt titok, olyan, aki autószerelmes, valaha jól menő vállalkozása volt, akkor vette a 911-est. Meg lehetett vele jelenni, házas ember lévén az már nem annyira citált téma, hogy mennyire lehetett vele csajozni. Maradjuk annyiban, hogy jobban, mint bármi mással. Aztán teltek az évek, volt itt egy világválság, emberünk inkább beadta a derekát egy multihoz, onnan kapott egy cégautót, ami szürke, mint a ködben elvésző szamár, s hiába 2+2 üléses a 911-es, két gyerek furikázására felesége sem ezt használta, hanem inkább egy jó egyterűt. Egy Renault Scénicet.
Törlős a hátsó ablak, alatta a léghűtéses farmotor szellőzőrácsa, ami szárnyként fel is nyitható, legalábbis elvileg...
Hosszas időjáráselőrejelzés-vizslatás után leegyeztettük a napot a Porsche fotózására, azzal a kiegészítéssel, hogy majd előtte beszélünk. Telefonáltam is, s értesültem a sokkoló hírről: a család családszállítóját, a Renault Scénicet ellopták. Kevésbé volt védve, mint a Porsche, amiben riasztó, rablásgátló és még valami rendszer sanyargatja a legális használót is. Extrán jó lenne tehát, ha megfotóznám, mert az eddig csak tartogatott autónak mennie kell. Fel a Használtautóra, majd remélhetőleg mihamarabb új tulajdonoshoz.
Aztán egyszer csak ott álltam egy sötét garázsban a fekete 911 előtt. Valami furcsa volt az alapvetően jó kiállású Carrera 4-en, mint megtudtam, hátsó sárvédői az izmosabb Turbóról valók. Ne firtassuk, hogy miért lett átépítve. Viszont az autó egyben van, jól néz ki és kortalan. Elsőre nem tűnik fel, hogy ez egy 24 éves, 1990-es autó. Forgalmi engedélyében 2002-es első forgalomba helyezés látható. Valószínűleg ember nincs, aki megmondaná, hogy ez miként lehetséges. Az autó néhány évvel később Svájcból érkezett hazánkba. Igen, voltak rajta sérülések, így került fel a turbós hátsó sárvédő is. Viszont nem kizárt, hogy az órájában olvasható 182 ezer kilométeres érték igaz legyen. Pláne úgy, hogy az elmúlt 4-5 évben évi 1000 kilométert sem ment. Csak annyit, hogy azért az elöl-hátul hűtött, már ABS-szel felügyelt fékek ne álljanak be az ugyancsak elöl-hátul független felfüggesztések végein. Egy-egy motorjáratást még gyakrabban kap, így a próbakör előtt is pöccre indul, persze hozott, s nem az autóban tárolt akkumulátorral.
A széria vége felé ugyanez a műszerfal készült légzsákos kormánnyal is, ám a stílusához ez illik jobban. A klíma hőfokszabályzós, tekerőkapcsolós
Először csak andalgunk, hideg motort nem taposunk. A 3,6 literes hathengeres boxermotor hangja így is muzsika a fülnek. A kormány szervós, nem nehéz, ez a 911-es már egészen mai autó jellegű, ám mivel a széria elejéről van, még légzsák nélküli kormányos, a kortalan külsőhöz inkább a nyolcvanas évek elejét idéző beltér társul. Elöl jók, hátul csak hokedlik az ülések. Nem hiába hívják a 964-es szériát az utolsó klasszikusnak. Hiába melegszik be a motor, az összkerékhajtás kontroll-lámpája nem alszik ki. Hibalehetőséget bőven rejthet az első ABS-es Porschéban számítógéppel felügyelt, elektrohidraulikus vezérlésű lamellás kuplungcsomagos középső és hátsó differenciálmű, ami alacsony tempóhoz fixre is zárható, de egyébként alapesetben a hátsó kerekek javára 69/31 százalékos, igény szerint változó osztásarányt ad. Hátul is adaptív a nyomatékosztás, a 911 egy élményautó.
Hátul nagyon parányi, tényleg csak szükségüléses a 911. Elöl passzentos, de elegendő a helykínálat, jók az ülések. A méretek furcsák, ez a 911 mai kompaktos hosszúságú, miniautós szélességű, sportkocsisan lapos
Bemelegedés után méretesebb gázt adva párhuzamosan jelenik meg a nagyobb vigyor arcunkon. A motorhang és a 100 km/órára gyárilag 5,9 másodperces, talán még ma is meglévő gyorsulási érték igen jó kombináció. A végsebesség állítólag 260 km/óra is lehet a 250 lóerős motorral. Nem vitás, hogy ezt nem próbálom ki. Itthon vagyunk, a gyári 16 colosaknál egy mérettel nagyobb, későbbi szériás alufelniken nyári (225/45 R17, Goodyear Eagle F1) abroncsok feszülnek. Meg egyébként is távolságtartó vagyok én, nem az én világom ez az autó. Ez a mának élésről szól, nem azt kell nézni, hogy mi a múltja, nem azon kell agyalni, hogy mikor és milyen karbantartás lesz esedékes rajta. Ezt hajtani kell, használni, élvezni. Közben pedig meg lehet vele jelenni, nincs az a mai luxusautó, ami mellett ez jelentéktelen lenne. Ez tényleg az utolsó klasszikus megjelenésű, ám már kellően modern 911.
Bárhol meg lehet vele jelenni, a típusspecialisták azonban támadhatják a gülüszeműt a néhány sorozatidegen alkatrész miatt. Játszós autónak kiváló, de sajnos nem olcsó
Itt már hőfokszabályzós a klíma, a riasztóval kombinálva távirányítós a központi zár, elektromosak az ablakok. A vegyes üzemben mért fogyasztás állítólag 9,5 liter, városban persze a gyári érték szerint is 17,9 l/100 km az étvágy. A valóság inkább utóbbi, de országúti autózással állítólag valóban el lehet autózni kevéssel 10 liter felett is a szívó boxerrel. Azzal a szívó boxerrel, ami itt még léghűtéses, klasszikus ugyebár ez a sorozat.
Mennyiért adná mindezt a jelenlegi tulaj? Nem kevés pénzért, 6,9 millió forintért hirdeti autóját. Ez tényleg nagyon nem szerény összeg, a kortárs modellek körében mégis a belépő ár. A 911-es ugyanis olyan autó, amiből drágább a huszonéves klasszikus youngtimer, mint a tízéves használt (már vizes motoros). Egyébként meg leginkább szerelem és rendelkezésre álló pénz szükséges a vásárláshoz, utána lehet kezdeni az alkudozást.
