TEK-es? VW Touareg teszt

Erősen foghíjas jelenleg a Volkswagen hazai kínálata, de a csúcsán ott trónol az új Touareg, ami már rögtön az új norma szerinti emissziós eredménnyel érkezett. Sokat számít ez, cikkünk megjelenésekor a márka egyetlen SUV-ja, hiszen a Tiguan és a Tiguan Allspace épp nem rendelhető. Viszont azt kell mondjam, talán nem is baj, a Touareg ugyanis annyira jó vétel, hogy megéri rá gyűjteni. Nyilván sokan blődségnek érzik egy alapáron 18,3 millió forintos autóról azt hallani olvasni, hogy jó vétel, de ha azt nézzük, hogy a harmadik generációs Touareg mi mindent tud, az állítás már nem is annyira meredek. [BANNER type="1"]
Az új Touareg ugyanis egyrészt nagyobb (7,7 centivel hosszabb, 4,4-gyel szélesebb, 1,1 centivel nagyobb tengelytávra épülő), mint elődje, ugyanakkor több mint egy mázsával kevesebbet nyom a mérlegen.

Hogy a nagy autóval ne legyen nehéz manőverezni, kerülhet bele aktív négykerékkormányzás, ami nagyjából 40 km/órás tempóig a hátsó kerekeket néhány fokkal az elsőkkel ellentétesen fordítva csökkenti a fordulókört, míg felette növeli a kanyarstabilitást.

Az eredmény valóban egészen élhető, 11,9 méteres átmérőjű fordulókör és döbbenetes kanyarstabilitás. De van a futóműben még egy trükk, amit pedig elektromechanikus kanyarstabilizátornak hívnak, s ez a feláras légrugózással légies könnyedséget ad. Ugyanis úgy lett döbbenetesen jó a rugózási csillapítás, hogy közben oldaldőlés nincs. Légiesnek tűnik az autó, egyedül komolyabb fékezésnél, megállásnál tűnik fel, hogy azért mégis csak egy 2 tonnás monstrummal közlekedünk.
Nem is lomha ez az erődítmény, ugyanis a gépház alatt ugyanaz a 3,0 literes, 286 lóerős, 600 Nm nyomatékot adó V6 TDI dolgozik, amit legutóbb az Audi A6-ban próbáltunk. Itt az egész rendszer jobbnak mutatkozott. Hangja távolabbi, kívülről sem annyira bántó, magyarán a nagyobb orrba több hangszigetelés juthatott, s a magasabb karosszériában a menetdinamika is jobbnak tűnt. Akár 6,1 másodperc alatt 100 km/órára érhetünk, a végsebesség akár 235 km/óra lehet, de a lényeg nem ez, hanem talán inkább az, hogy gyakorlatilag egy süketszobában utazunk, elképesztően kényelmesen. Ha netán akarnánk, vagy ha valaki ránk ijesztene, akkor elég gyorsan odébb tudunk állni, de hiába van hatalmas krómmaszkja a Touaregnek, hiába néz ki úgy kívülről, mint egy kommandós csapatszállító, valójában nyugalmat sugároz.

Passzol a csendes és döbbenetesen tágas beltérhez a sofőr előtti 12, illetve a középkonzol 15 colos érintésérzékeny és még kézmozdulatokkal, gesztusokkal is lapozható kijelzője, ahogyan a változtatható beltéri LED fény is. Igazából minden a komfortról szól, a 8 fokozatú tiptronic, azaz hagyományos automata váltó is kényelmesebb, bársonyosabban váltó, mint egy DSG, s az előre-/hátramenet váltásban is gyorsabb. Az áttelezésről sokat mondó, hogy a 130 km/órás autópályás tempó nyolcadikban 1700/perc fordulattal, döbbenetes csendben futható. Még egy szolidabb gázpedál-taposásra is kettőt visszavált ilyenkor is, s az üresen is közel 2 tonnás monstrum elég jó dinamikával indul meg. Az ergoComfort első ülésekben messzemenően kényelmes az utazás, a sofőré ráadásul változtatható laphosszúságú. Hátul rövidebb ülőlapokat kapunk, de ott sem fogunk panaszkodni, akár négyzónás klímát, hátra konnektort is kaphatunk.
A Touareg egyrészt nagyon elemében van hosszú távú utazásoknál, de kényelmes futóművével és a fordulékonyságot javító összkerék-kormányzásával városban is egészen élhető, pláne úgy, hogy mindenhol sok-sok asszisztens segítheti a sofőrt. Ilyen például a dugóasszisztens, ami 60 km/órás tempóig akár felfestés nélkül is képes az előttünk haladó autó követésére, s a motor stop-start rendszerét is vezérli. Autópályán legalább ennyire jól jön a távolságtartós tempomat és a sávtartó elektronika, amik mind-mind hangolhatók, s finoman is működnek. Egyetlen kritika mégis megfogalmazható: a sofőr fáradékonyságát figyelő rendszer autópályán akkor is a kormánykerék fogását kéri, amikor valójában fogjuk, csak épp nem kormányzunk, mert nincs miért. Parkolni helyettünk is képes az autó, parkolóhelyről kitolatáskor ugyanúgy óvnak minket a szenzorok, ahogyan akár egy kereszteződésben is, hogy nehogy csattanjunk az oldalról érkező autóval. Naná, hogy jár a vontatmánystabilizálás, s a tréler-asszisztens is a gyári, elektromosan ki-behajtható vonóhoroghoz, az utastér fölé pedig a márka történetének legnagyobb nyitható üvegtetejét kérhetjük.
LED fényszórót alapáron kapunk, de az igazán komoly mutatvány az oldalanként 128 diódás lézerfény, ami nem is automata reflektoros, hanem csak a szemből érkezőt kimaszkoló, de akár folyamatosan távfénnyel világító; bődületes erejű.

Az ajtókat ugyanúgy szervomotorok húzhatják be, mint egy luxusautónál, mert a Touareg igazából az.

Hiába van alatta állandó összkerékhajtás, hiába ad egészen jó terepszögeket a szintszabályzós légrugózás, valójában egy minden úton elvivő luxusautóról van szó. Frontja nyilván megosztó, s elsőre hivalkodónak tűnhet, ám valójában a hatalmas króm maszk is finom részletekkel teli.
Az autó hazai megítélése persze erősen ambivalens: városban végre egy autó, amivel nem "büntetnek le", ha csak szerény többlettel próbálom tartani az előírt tempót. Autópályán ugyanezzel a mentalitással néhány hasonló jellegű, vagy komolytalanabb autóból csak néznek rám furán, hogy miért nem megyek gyorsabban. Legtöbbször azonban úgy érezni, hogy a Touareg védelmet ad, ez elsőre talán kellemes és megnyugtató, miután sokat járok az utcai hierarchia legaljára taszított hibriddel, de még villanyautóval is, valójában persze inkább siralmas társadalmi tükör. Mindenkitől persze a Touareg sem tud megvédeni, egy teherautós még ezzel a monstrummal is betalált, hogy kiszálljon, s üvöltözzön velem, miután rádudáltam akkor, amikor szép lassan, szinte mellettem kezdett index nélkül a sávomba sorolni, persze a városban. Szerinte ugyanis jobbról kívántam előzni. Neki is ajánlom a jobbra tartási kötelezettségről írt legutóbbi cikkemet, a Touareget pedig nem csak azoknak, akik nagyméretű SUV-t keresnek, hanem azoknak is, akik prémium nagyautót.
A Volkswagen ugyanis, pláne ebben a kategóriában már prémium. A Touareg pedig mesés utazóautó, nem is vészes, mondhatni döbbenetesen jó fogyasztással. A gyári 6,9 l/100 km is mesés, de még többet ér, hogy a két tankolás közötti, saját mérés szerinti tesztátlag 7,5 l/100 km lett, autópályás és városi használatban. Országúton tehát a 6 literes étvágy sem kizárt a monstrumtól. Az ára 18,3 millióról indul, a tesztautóba még bő 8 millió forintnyi extra került, de alig több mint negyed évesen, 6500 kilométeres futással 20 millióért már odaadták volna. A vetélytársakhoz mérten, akik a prémium kategóriában keresendők (azaz Audi Q7, BMW X5, Mercedes GLE), ez jutányos, pláne úgy, hogy a Touareg nem csak árával tud győzni.