Tényleg kevesebbet fogyaszt? - Ford Focus lágy hibrid teszt

Szerintem még mindig az ST-Line felszereltségű Focusok a legdögösebbek, persze ebben óriási szerepet játszik, hogy engem könnyű levenni a lábamról a sportos dizájncsemegékkel. A Fordnál pedig nagyon értenek ehhez. Ám ennek a Focusnak nem a felszereltségében és nem is a formatervében rejlik a lényege. Hanem a hajtásláncában, ami a manapság hirtelen divatossá érett lágy hibrid szóösszetétellel nevezhető meg. Pedig, mint már azt többször pedzegettük, ezek nem teljes értékű hibridek, ennek ellenére büszkén viselik kasztnijukon a „hybrid” feliratokat. A Ford esetében EcoBoost előtaggal. Sokszor gondolkodok azon, hogyan is lehetne nevezni ezeket a masinákat. Igazán hangzatos elnevezés eddig nem jutott eszembe, a lényeg, hogy a „rásegítésre” helyezném a hangsúlyt. Mert tisztűn villannyal nem képes haladni, de való igaz, hogy az indítógenerátor, nevezhetjük kicsike villanymotornak is, besegít nagyobb terhelésnél. Feladata a fogyasztás, így a károsanyag-kibocsátás csökkentése. Vajon sikerül? Nos, úgy vettem észre, többnyire működik a dolog. A Fordnál BISG néven fut az a bizonyos indítógenerátor. A szíjhajtású szerkezetet egy 48 voltos, léghűtésű, lítium-ion akkumulátor látja el energiával. A hajtásba észrevétlenül avatkozik be egyébként, szóval nem lesz tőle még sportosabb az élmény, avagy ülésbe passzírozósabb a gyorsulás. Viszont ez a rendszer is képes a rekuperációra, tehát a fékezés, lassulás során veszendőbe menő energiát visszatáplálni. Úgy rémlik, eddig mindegyik lágy hibrid autóban sokkal zökkenőmentesebben viselkedett a stop/start rendszer, nincs ez másképp a Focus esetében sem. A motor újraindításához csak 0,35 másodperc szükséges, tényleg nincs közben rezonancia. Gyorsításkor viszont már igen, de ez a háromhengeres, 999 köbcentis EcoBoost sajátja. Sajnos egy ilyen motor járása soha nem lesz olyan egyenletes, mint a több hengerrel megáldott társaiké. Vannak, akik jobban el tudják rejteni ezt, illetve a hangját, és vannak, akik nem. A Ford az utóbbiakhoz tartozik sajnos, de legalább van mit javítani a ráncfelvarráshoz. [BANNER type="1"] Ám az egyliteres motor nincs híján az erőnek. 155 lóerőt préseltek ki belőle, valamint 190 Nm forgatónyomatékot. Erejét 6000-es fordulatnál adja le, és mókás, de vígan elpörög hétezerig is. Ugyanakkor nem szükséges pörgetni, nem ad különösebben nagy hangélményt, kivéve a rajtprogram. Bizony, ahogy a komoly ST-ben úgy itt is rendelkezésre áll, csak épp nem kell a menüben állítgatni semmit. Engem is nagyon meglepett! Mivel a Puma ST után érkezett, csak poénból próbáltam ki egy állórajtot vele, és láss csodát, működésbe lépett az automatika, de nem akarok messzire elkalandozni. Szóval térjünk vissza a nyomatékhoz.

Mert annak maximuma már 1900-as fordulattól rendelkezésre áll, ráadásul a BISG nyomaték-helyettesítést és nyomaték-kiegészítést is tud.

Előbbinél 24 Nm-rel toldja meg az alapot, az utóbbinál viszont csak 20 Nm-rel, de így az alacsonyabb fordulatszám-tartományban akár 50 százalékkal is nagyobb lehet a nyomaték. Mindezt csak azért részletezem ennyire, mert ezek a kulcsai a kisebb fogyasztásnak. A gyári adat vegyes használatban 5,1 liter/100 km, nekem sikerült ehhez elég közel kerülnöm az 5,4 literes átlaggal. „Fellapoztam” a korábbi Focus tesztjeinket, megnéztem az utolsó mohikánt a szívócső befecskendezéses benzinessel, aminél jóval kevesebb ez az 5,4 liter. Aztán az 1,5 literes, de szintén háromhengeres, kombi ST-Line tesztjére is ránéztem, ahol több mint két literrel magasabb fogyasztást mértem. Végül a szintén ötajtós, ugyancsak háromhengeres, egyliteres, de csak 125 lovas ST-Line modell tesztjét is megnéztem, amelynél 6,6 literes fogyasztás jött ki. Habár az Tominál volt, róla pedig köztudott, hogy igencsak nehéz a jobb lába :), ettől függetlenül úgy tűnik, hogy működik a lágy hibridség, tényleg kevesebbet kortyolgat vele a Focus. Sportos karakterének hangsúlyozására szánták, hogy egy centivel leültették az ST-Line futóművét, de még ilyen apróságok is hozzájárulhatnak egyébként a kisebb fogyasztáshoz. Viszont jobban kell figyelni, hol járunk vele, mert könnyű felakadni vele, telekjáratban a víz levert, ahogy a földúton közelítettem a kertemhez, viszont amíg csak az aszfalton kanyargunk vele isteni a feszesebb futómű, ami szintén az ST-Line sajátja. Persze csak amíg tükörsima az aszfalt. Egyébként mindenben hozza a Focusoktól elvárt szintet. A kormány rendkívül közvetlen, a váltó élményszámba megy, szóval továbbra is a sportosabb vonalat követi a kompaktok között. Többször is kiveséztük már, hogy milyen az ST-Line Focusok utastere, ezért ebbe most nem mennék bele mélyebben. Továbbra is ízlésesen adagolták a sportosságot, majdnem megkapják az utasok azt, amit egy igazi ST-ben, viszont újdonság a palettán az X jelölésű felszereltség. Ebben újfajta kárpitot kapnak az ülések (bőr/szövet), illetve a sima ST-Line-hoz képest jár alapból jár a 12,3 colos digitális műszeregység a vezetőnek, valamint a SYNC 3-as infotainment a 8 colos érintőképernyővel. Ami még mindig nem beszélni magyar. De az X-ség része a vészhelyzeti asszisztens is, illetve a vezeték nélküli telefontöltés. Viszont így 200 ezer forinttal magasabb az alapár. Tehát 8 475 000 forintról indulunk és bőségesen lehet még extrázni a Focust többek között adaptív full LED fényszórókkal, HUD-dal, kibővített biztonsági csomaggal, így pedig kicsivel 10 millió forint fölé nő az ára. Pedig a lágy hibrid rendszerrel nagyon is kedvelhető autó a Focus, még akkor is, ha csak három henger ketyeg benne. Vigasztalhat a tudat, hogy a 7,5 milliós Connected felszereltséggel is választható már ez a hajtáslánc. [BANNER type="2"]