Tényleg más, tényleg több - BMW 420d teszt

Hogy van ez a kupé dolog? A 2004-es Mercedes-Benz CLS kiszabadította a szellemet a palackból. Divat lett a négyajtós kupé, a gyártók elkezdték kihozni a saját variánsaikat több méretosztályban is. A 3-as sorozat háromtagú, a kupék és a kabrió a most futó szériában már négyes néven készülnek. A BMW-t sem kellett félteni, ők ugyanis a Gran Coupénak nevezett változatokat még megfejelték a ferdehátú 3-as és az 5-ös GT-vel. Azokat inkább hagyjuk, nem szépek, a 6-os Gran Coupé nekem nagyon nem jön be, sokkal inkább igazi kétajtós kupéként vagy kabrióban, de ez a 4-es Gran Coupé most be kell valljam, megfogott.[BANNER type="1"]

Kis trükk az ajtókkal. Ha autóról van szó, akkor azt a nyílást nevezzük ajtónak, amin ablak is van. Butaságnak tűnhet ezt így leírva látni, de ettől lesz a szedán négyajtós, az oldalankét két ajtóval szerelt átlagos ferdehátú meg öt. Nem a BMW találta fel ezt a spanyol viaszt, mert míg az első fecskék, a Mercedes CLS és a VW Passat CC tényleg négyajtósak voltak, addig az Audi egy hatalmas, ablakostul kitáruló ólajtót tett az A5 Sportbackre és az A7-re. Ezt vette át a BMW a legfrissebb ilyen modelljén, azaz a 4-es Gran Coupén. Az eredmény egy kupésan jó stílusú, de limuzinosan kényelmes belterű, sőt ferdehátúsan formás csomagtartójú kocsi lett, ami a terminológia szerint ötajtós, a 3-as ötajtós limuzinja. Ezen a ponton be is fejezhetném a tesztet, hiszen a 4-es viselkedése kísértetiesen hasonlít az alapját adó 3-aséra, de az élet persze nem ilyen egyszerű. 19 millió forintért sem hibátlan, de egy hét alatt úgy megszerettem, hogy magamnak is alig akartam beismerni.


Milyen bent? Szép a narancssárga megvilágítású műszerfal, az Individial kormány sem rossz, karimája ennek sem vékony, talán van olyan vaskos, mint az M-es. Nagyon kényelmes a sportülés, ebben a kocsiban elektromos állítású és memóriás is. Kedvünkre döntögethetjük az ülőlap szögét, hogy kicsit retrósabb, régi BMW-sebb legyen az érzés, kihúzható combtámasszal tupírozhatjuk az ülőfelületet. Villanyosan mozog a gerinctámasz és az oldaltartást is húsunkra szoríthatjuk. Nem csak jól ülünk, de minden ergonomikus, jól kézre is esik, minden kezelőszerv finoman jár, és a műanyagok jó minőségűek. A fekete tetőkárpit is jót tesz a minőségérzetnek.


Hogy megy? Szolidnak hat, de nem az, érzésre is elég jól gyorsul és a számháborúban is jól áll a 420d. Így ahogy van összkerekesen és automatán 7,4 másodperc alatt van százon és 230 km/óra a végsebessége. Itt is megvan a hátulkaparós BMW jelleg, hiszen alapból hátra küldi az xDrive a több nyomatékot, cserébe a 20d motor minden ereje kiautózható és nincsenek tapadási gondok. A legtöbb dinamikai szituációban jobban viselkedik és ráadásnak komfortos és eco módban még kevésbé tolja így az orrát, mint a hátsókerekes BMW-k. Így van ez, már rég elmúlt a 80-as évek - bármennyire is fáj. A 420d-ben is zseniális a nyolcfokozatú automata váltó, már alapáron parádés a fékek hatásfoka és adagolhatósága. A futómű meg az elvárt módon feszes, határozott csillapítású, a 18 colos kerekekkel kicsit ráz, de erről útjaink tehetnek.


Mi nem tetszett? A 420d Gran Coupénak keresve is csak két hibaként említhető tulajdonsága van, a magas ára ellenére hiányos felszereltsége és a dízelmotor orgánuma. A gyorsításkor fület bántó kerregés meg ugye relatív, mert a zajmérő tanúsága szerint állandó sebességnél kifejezetten csöndes a kabin. De miután a start/stop újraindítja a négyhengerest vagy nagyobb gázt adunk, akkor azért nem jó a hangja. Közepes gázig megszokható, sőt szerethető, dunai tolóhajós a morgás. A kilátás hátrafelé a 3-as szedánból azért jobb. Nem kérdés, hogy a Touring kombi nagyobb csomagterű, jobban alakítható és ráadásként annak hátsó ablaktörlője is van.

Hiányzott valami? A BMW 420d Gran Coupé alapból egy nagyon finom és nem is olcsó autó, csak a konkrét tesztpéldány kicsit furcsán lett kistafírozva. Az ára már 19 millió fölött van, és akad benne több olyan tétel, amit én személy szerint nem rendeltem volna meg. Jutott bele Individual csomag steppelt bőr ajtókárpittal és díszvarrásos bőr műszerfallal, az elektromos kézifék viszont kimaradt. Nem slendriánságból, hanem mert a sorozathoz nem is elérhető. Így sajnos nincs auto hold funkciónk, azaz az automata kocsi jellegéből adódóan mindig kúszik, tehát a piros lámpánál állhatunk a féken. Talán ennél is arcpirítóbb, a racsnis kézifék, ami ebben a környezetben már kissé póriasnak hat. Ennyi pénzért bár van távolságtartós tempomatunk és ráfutásgátlónk, de nincs sávtartó asszisztens, sem holttérfigyelő. A tolótető persze itt is remek.

Látom magam előtt a célközönségét. A kupék szépségét valódi négyszemélyes használhatósággal (hivatalosan persze ötülésesen) adja a Gran Coupé. Családiasabb, pozitívabb, azaz kevésbé pazarló képet sugároz, mint a valódi kupé. Megvannak a keret nélküli ablakok is, persze a beszállás hátra egy sima 3-asba könnyebb, mivel itt elég széles és magas is a küszöb. Ezzel egy mozdulattal én meg kell kövessem a BMW-t és személyes tiltólistámról ünnepélyesen leveszem a 4-es Grand Coupét, hiszen sokkal filigránabb az eggyel nagyobb 6-os hasonló változatánál, és nem is lehet egy lapon említeni az amorf 3-as és 5-ös GT-kkel. Az én szememben ez a 3-as GT javított kiadása, mint lépcsőshátú ötajtós. A kupék felől nézve kifejezetten praktikus és stílusban a szedánt is lepipálja - nem is öszvér, inkább jó ötvözet.