Teszten a KRESZ-tudásunk. Szinte mindenki bukott
Alap, hogy én jól vezetek, mindenki más béna, veszélyes, és a piacon vette a jogsit. Vagy nincs is neki. Nézzük először az elméletet: te vajon átmennél egy KRESZ-vizsgán? Biztos?

A maci nem vizsgázott, de legalább nem bukott meg. A többségünk igen
Gondolom, abban egyetértünk, hogy borzasztó állapotok uralkodnak Magyarországon. Mármint az utakon, a közlekedésre fókuszálva. Persze nem csak nálunk, de mivel a legtöbben itthon élünk és autózunk, bölcsebb a magunk háza táján szétnézni. (Söprögetni is illő volna, kiszűrni a renitenseket, na de most nem ez a téma.) És akkor a jóérzésű ember elszörnyed, legszívesebben nem venne részt a közlekedésnek hívott hatalmi harcban, ebben az agysorvasztó, ön- és közveszélyes sofőrökkel teli játszmában, Budapesten legalábbis biztos nem. De az országutakon, a sztrádákon sem valami örömteli a helyzet. Mintha mindenki más totál hülye lenne, nem? Csakis én vezetek remekül, na jó, még akadnak tán páran, akikkel nincs baj, viszont a többség fogalmatlan barom - ugye? Hát hol tanult ez vezetni, nyilván az Ecserin vette a jogsiját, vagy nincs is neki, mindegy, csak ezt ússzam meg, csak jussak haza élve, takarodjatok az útról, mit csinál ez a sok autós, hova mennek, miért nem dolgoznak - ugye?
Nos, szerintem (és figyelem, szigorúan magánvélemény következik) pont annyira sokan nem tudnak vezetni, mint ahányan a hollandiai (és még inkább a romániai szégyen) után ezekben a napokban azt gondolják, hogy "after eight" csakis a focisták, a túlfizetett semmirekellők, a hisztis és ügyetlen pernahajderek a hibásak, és hogy minek költünk ennyi meg annyi milliárdokat a labdarúgásra, a stadionépítésre ahelyett, hogy... Tehát, visszakanyarodva a témánkhoz: irgalmatlan mennyiségű autóvezető nem tud vezetni. Rossz nézni, mit művelnek. Rossz nézni, mennyire semmit sem látnak. Nem látják, nem értik, mi folyik körülöttük. Nem ritkán a szerencsén és a többi autóson múlik, hogy este ép bőrrel és karcmentes kocsival számolhatnak be arról, hogy nem, dehogy, semmi extra nem történt, minden a legnagyobb rendben volt. Laári megfogalmazásban jótékonyan borul reájuk a szellemi leárnyékoltság légmentesen záró burája. És zömüknek van érvényes jogosítványa, joggal vesznek részt a közlekedésben, atyaég, hát ilyen szar a rendszer. És maximális tisztelet a kivételeknek, azoknak, akik magukon kívül másra, másokra, mindenre és mindenkire figyelnek, továbbá, hohó, betartják a szabályokat. [BANNER type="1"]
Mindenkinek ajánljuk, hogy néha frissítse fel a tudását, tét nélkül vizsgázni és így tanulni pedig jó móka, hasznos szórakozás és nem nyűg
Ismét elnézést és vigyázat, coming out: én sem mindig tartom be a szabályokat, én is vagyok olyan önző, öntelt, makacs majom, hogy nem is egyszer felülemelkedem az előírásokon. És például a megengedett 50 helyett 55-tel, néha bizony még gyorsabban száguldozok. A 90-re is rádobok egy – óra szerinti - tízest. Van, hogy a 130-ra szintén. És többször dudálok, mint szabad lenne, nem is mindig indexelek. Jellemzően akkor nem, ha látótávolságon belül senki semerre nincs rajtam kívül az úton. Hát ilyen brutál dolgokban szegek törvényt, rendszeresen. Záróvonalon is áthajtok, megfordulok, ahol nem szabad, de…
De nem telefonálok kézből (és ha lehet, sehogy sem), mert tudom, hogy elvonja a figyelmet. Nem dohányzom az autóban, nagyon ritkán eszem, gyakrabban iszom, s ilyenkor a szokásosnál is jobban figyelek lehetőleg mindenre. Leginkább a "puhatestűekre", a gyalogosokra. Szerintem ha egy átlagsofőrnél, mint amilyen én vagyok, összeadná egy szerkezet a vakon megtett métereket, nem is kell hozzá éves, már havi termésben is kijönne egy Budapest-Balaton. Vakon, süketen, tehetetlenül. Balesetveszélyben. Teszem hozzá, soha nem okoztam balesetet, egy ízben, úgy 15 éve koccantam, mert én meg tudtam állni az előttem lévő mögött, a mögöttem érkező bezzeg nem, s a Swiftem kőkemény páncéljába csattant. Lett vagy 20 ezer forint a kár a két autóban összesen.
Ilyet ritkán láttunk - ez lett a legjobb, majdnem hibátlan tesztlap
És lehetőleg senkit nem kényszerítek vészfékezésre, vészmanőverezésre, nem okozok torlódást indokolatlanul lassan haladással, megadom az elsőbbséget (egyre többször bal kézre is), nem parkolok szabálytalanul - azt a mindenit, most, hogy ezt visszaolvastam, úgy fest, egy szent vagyok. Öö, nem, mégsem, és mit osztom az észt, mit fényezem magam, mit kritizálom a népet, jöhet a riposzt. Amire a válaszom még ez: hajdanában emlékeim szerint harmadjára küzdöttem le a gyakorlati, másodjára a KRESZ-vizsgát. És azt is bevallom, az állandó KRESZ-módosítások mindegyikével csúnyán nem vagyok tisztában. No de hogy áll ezzel a többség?
Azt vettük a fejünkbe, hogy leteszteljük a tudásunkat, szisztematikusan, a magunk és mindenki okulására. Kezdve az elmélettel, a KRESZ-szel. Egy 2012-es, bárki által elérhető/megvásárolható oktató DVD-vel dolgoztunk, hasonló módszerrel, mint ahogy a tanulók vizsgáznak. Számítógép, véletlen tesztlap (A, B vagy egyéb kategória, általában B, azaz személyautós), az 1300 kérdésből 55, mindegyikre 1 perc. A végén ellenőrizhető, mi nem sikerült, s mi lett volna a helyes válasz. A "vizsgázók" dolgát könnyítette vagy nehezítette, hogy tán egy-két kivétellel semelyikük, semelyikünk sem készült fel, nem is volt tét, csak a tudományos izgalom. És a legtöbben siettünk, valószínűleg nem minden kérdésnél koncentráltunk ezerrel, stb.
Nem felelt meg! Így végződött a legtöbb vizsga, sebaj, a rontott kérdéseknél megnézhető, mi lett volna a helyes válasz, mindig tanul az ember
Mit tetszik gondolni, milyen arányban mentünk át? A felkért csapat összesen 34 tesztlapot töltött ki (volt, aki több kategóriában is érdekelt), s ebből 4, azaz négy zárólapján jelent meg a gratulálunk, megfelelt értékelő szöveg. Ez uszkve 10 százalék. Bajnokunk egy ötvenes éveinek elején járó férfi 75-ből 70 ponttal, 3 apró hibával és úgy, hogy 8:27 perc alatt robogott át a kérdéshalmazon. Tudását, sikerének értékét nem csökkenti, hogy 17 éves fia mit tesz isten, épp ebben az időszakban igyekszik jogosítványt szerezni, s a napokban vizsgázott KRESZ-ből. Sikerrel, még szép.
Marci, akivel terveink szerint a későbbiekben is riportozunk még a gyakorlati oktatás és tanulás hátterét felderítendő, szóval Marci elmondta, hogy egy héten át napi 2 órát foglalkoztak az elmélettel egy budapesti iskolában, és neki érdekes volt, amit hallott és tanult (az iskola mellett otthon is), szerinte felkészítette a "fura" helyzetekre. Csoporttársai java huszonéves volt, oktatójuk egy középkorú hölgy, s a tanfolyamtól a vizsgáig nem kevesebb mint másfél hónap telt el. Úgy tudja, hogy tizenötükből majdnem mindenki átment, és most aztán irány a rutin és a forgalom egyben, ha meglesz az oktató és az autó (dízel Astra, benzines Scénic és Octavia a választék, ő utóbbira pályázik), ha elindul a gyakorlati képzés, visszatérünk hozzá.
Sok kérdésnél merült fel, hogy akkor most miért is rossz a válasz? Egyes megfogalmazások túlbonyolítottak, de a lényeg,
hogy az életben aztán figyelmesen, jól vezessünk
Említettem volt, hogy a 34 tesztlapból 4 volt sikeres. Aki még jól vette az akadályt: egy 30, egy 31 és egy 35 éves férfi, előbbi A, utóbbi kettő B kategóriában. Jó 12-18 éves vezetői rutinnal, évi 10-30 ezer vezetett kilométerrel. Balesetet ketten okoztak, egyikük még kezdőként 17 évesen, másikuk 2011-ben, ám egyik sem volt komoly. Igen, ilyesmikre is kérdeztünk, kíváncsiak voltunk, van-e összefüggés az elmélet és a gyakorlat között, két szempontból. Biztos, hogy jó sofőr, jó a gyakorlatban az, aki elméletből jó? Kik az ügyesebbek, a régi motorosok, vagy a fiatalabbak?
Mielőtt a bukottakat vennénk górcső alá, hadd osszam meg az én eredményemet: na ja, 14 perc alatt várakozásaimnak megfelelően vagy 17 hibát vétettem. Kettőt ebből félrenyomással, kettőt, mert nem olvastam el rendesen a kérdést, néhányat, mert fogalmam sem volt, mi lehet a helyes válasz, a maradéknál meg szimplán nem gondoltam végig, s rontottam, ennyi. Jogosítványom a kilencvenes évekből van, értelemszerűen a KRESZ-szel is akkor foglalkoztam utoljára, 1975-ben születtem, megettem már a kenyerem javát. Ismétlésképp: sosem okoztam még balesetet, szinte mindig deffenzíven vezetek, hiszem, hogy mások helyett is figyelve, tűrhetően. És nem egy kérdésnél ezt gondoltam: na, erre meg mi szükség van? Mint a deriválásnál meg a tudom is, minél még a gimiben és a főiskolán.
Nyilván nem árt, ha mindent tudunk, közben viszont egyeseknek ezek a táblák,
lámpák, forgalmi helyzetek is komoly kihívást jelentenek...
Mi értelme van a KRESZ-nek? Tényleg minden feladványra tudni kell a választ ahhoz, hogy igazából jó sofőr váljék a tanulóból? Eziránt érdeklődtem egy szakoktatónál, egyben egy autósiskola vezetőjénél, aki úgy vélekedik, hogy igenis fontos a KRESZ, csak idővel megkopik a tudás, és változnak is a szabályok. A szakember osztja azt az álláspontomat (köszönöm), hogy az is vezethet jól és balesetmentesen, aki nem perfekt KRESZ-ből, és igen, egy olyan nézettel szintén egyetért, hogy az elméleti háttér egy esetleges baleset során is kapóra jöhet - így például megúszható az oké, elismerem, hogy én voltam a vétkes, pedig amúgy a másik sofőr a felelős esete. Erkölcsileg, anyagilag.
KRESZ-ből gyenge a többség - tartja az oktató, egyébként meg sokan agresszívan, gyorsan vezetnek. Közlekedési kultúráról beszélni Magyarországon ostobaság, kiemelten kéne ügyelni a gyalogosokra, és hát senkinek nem árthat meg, ha néha-néha belenéz a tankönyvbe, ha elolvassa a változtatásokat, s képben marad. Akinek nem veszik el a jogosítványát, akár 40-50 éven át jó öreg, rég megkopott tudásával vesz részt a forgalomban - ilyen (rossz) a rendszer. A mai KRESZ-tesztek szerinte megfelelőek, jók, igaz, túlbonyolítottak, túltervezettek is néha. És aki keni-vágja az elméletet, egyáltalán nem biztos, hogy az életben is remekel - meg kell tapasztalni, muszáj rutint szerezni és átélni a dolgokat. Az a baj, hogy gyakran temérdek idő telik el az elméleti és a gyakorlati tanfolyamok között, bölcsebb volna párhuzamosan tartani ezeket - mondja a szakember.
Majd, ha megvan a KRESZ-vizsga, irány a gyakorlat, ma már a rutin és a forgalom egyben. Hogy aztán sok oktató mennyire nem tanít igazán, sok tanuló mennyire nem tanul meg igazán jól vezetni, más kérdés. Ezzel is tervezünk foglalkozni
Végül akkor a bukottakról, rólunk: életkor 24 és 52 év között, majdnem 20 férfiú és 9 nő, van, akinek több mint 30 éves a jogsija, van, akinek "csak" 5 éves. Egy friss, tavalyi motoros engedélyesünk is akad. Egyesek évi alig 5 ezer kilométert vezetnek, az átlag 20-25 ezret megy, s vannak, akik 60-70 ezret is letekernek. Bizony, évente. Balesetet szinte egyikük, egyikünk sem okozott, íme a kivételek: egy hölgy belecsúszott az előtte a zebránál nagyot fékező autóba (2 centi hiányzott a fékútból), egy másik letolatott egy rendszámot, három srác hátulról koccant, egy másik 18 évesen menekülőút híján 120-nál padkára rántotta a kocsit. Motorosok jöttek szembe a Bakonyban, igen, 90-nel kellett volna mennie, tehát hibás volt ő is. Szerencsére csak a kocsinak lett baja. Még egy érdekes/jelentős bukta: egy férfiú 20 centis friss hóban nyári gumikon árokba borította az autót... És hoppá, egy másiknak egyszer elvették a jogsiját, mert ittas sofőrnek átengedte a kormányt. Jó drága utánképzésre kötelezték, ami szerinte egy vicc volt.
Saját hibás, személyi sérüléses csúnya balesetet egyikünk sem okozott még, reméljük, így is marad ez a jövőben. Hogy általában 10-15 hibás KRESZ-teszteket virítottunk? Fontosabb tán, hogy foglalkozunk a témával, a hibákból okulunk, szabály- és jogkövetően közlekedünk. Általában gyorshajtás, parkolási bírság, egyéb vétség nélkül. Elsőre ennyit rólunk és az elméletről, legközelebb a gyakorlattal jelentkezünk. És Marcink kalandjaival. Mindenkinek kívánunk balesetmentes közlekedést, az elméleti hiányosságok beismerését és pótlását, vigyázzunk egymásra, ha egy mód van rá.






