Tisztítókúra - Peugeot 3008 1.5 HDi
Ciki, ha dízel, a háromhengeres benzines meg milyen már?! A Peugeot új gázolajosa viszont elég jó párosítás a díjnyertes crossoverhez. Nem kell még temetnünk a sátán üzemanyagát.
Szinte minden szín jól áll neki, bár ez a pezsgő metál még annyira friss, hogy egyik ország konfigurátorában sem szerepel
Nehéz korszak ez a gázolajos motoroknak, meg persze az összes olyan gyártónak, amelyik javarészt dízelautókat értékesít. Divat lett szidni és utálni a dízeleket, csakúgy mint irtózni a gluténtól, cukortól, meg a laktóztól. Nem vagyok túl idős, de még én is abban a korban nőttem fel, amikor a péktől vettük a kenyeret és nem kérdeztük, mennyi benne a glutén, aztán tessék, itt vagyok. Egészségesen, nem irtózva attól, hogy most éppen mit fogok megenni, és az most mit fog velem csinálni, hozzáteszem, köszönetet mondhatok azért, hogy sosem volt semmi bajom. Ugyanez volt a koszos dízelek korszaka is, és
ahogy a bevásárlóközpontok polcait, úgy mostanra a dízelmotorokat is alaposan megtisztították a károsanyagoktól.
A PSA legfrissebb fejlesztésű dízelmotorját most abban az autóban teszteltük, ami talán a legtöbbre való most a konszernnél.
Magas az orra, ez az egyetlen pont, ami zavarhat parkolásnál, minden más irányba kimondottan jó a kilátás
A 3008 nyerte a 2017-es Év Autója díjat, és a 308-at ismerve, valahogy nem is maradt bennünk kérdés utána. A franciák crossovere ugyanarra a padlólemezre és futóműre épül, de egy teljesen új karosszériát kapott a legfrissebb divatnak megfelelően. A 3008 külsőre radikális újításokat hozott a márka arculatába, de már elsőre is jó volt ránézni. Vad vonalak, egyedi megoldások, izgalmas részletek, mégis harmonikus az összkép. Ízlések és pofonok, tudom. De ezt tudják a franciák, hogy még az is egy kicsit belezúg az autóikba, akiket egyáltalán nem érdekelnek az autók. A halvány arany fényezés jól kiemeli a 3008 formáit,
a fekete műanyag elemek optikailag magasra húzzák a szoknyáját, pedig egyáltalán nem magas a hasmagasság, épphogy elég némi padkamászásra.
Itt érdemes megjegyezni, hogy az ajtók teljesen betakarják a küszöböket, így ebben a téli mocsokban sem fogjuk összepiszkolni a nadrágszárunkat beszálláskor.
Az egyik legötletesebb találmány, hogy az ajtók takarják a küszöböt, így nem lesz koszos a nadrágunk
Leginkább az utasterében hódít a dizájn, az i-cockpit új generációja temérdek klassz megoldást hozott. A látvány még a fekete színkombinációban is egészen korrekt, a műszerfal rendkívül összetett és az ajtókra is nyúló szövetbetétektől már elsőre is egészen otthonos, kellemes az érzés. Jók az anyagok, kellemetlenül kemény műanyagból sem találunk olyat, ami kéz alatt lenne, a bőr finom tapintású, és az ergonómia is egészen eltalált.
A középső zongorabilentyűk még mindig uralják a látványt.
A felettük trónoló multimédia kijelzője is erősen vonzza a tekintetet. A rendszer egész stabil futású, de a PSA sajátosan kusza elrendezésű felülete fut rajta. Almenük, fordítási bakik, ABC betűrendű billentyűzet nehezíti a logikusabb rendszerekhez szokottak dolgát, de ahogy az egész autónak, ennek is megvan az a franciás bája, ami miatt hosszú távon képes lennék hozzászokni. Okostelefon tükrözésre is képes a rendszer, Android Auto és Apple Carplay is futtatható rajta. A tolatókamera képe nem valami éles és egy picit szaggat is, ez leginkább azért lehet, mert az első és hátsó kamerából tolatás közben összerak egy nem élő 360 fokos képet az autó körül, ami inkább bohóckodás, mint hasznos, főként, hogy nincs rá semmi szükség.
Csalogató a beltér, izgalmasak a megoldások, a digitális műszeregység alapáras és egész bőven konfigurálható, saját világított keretet is kap
Csinos megoldás a dombornyomott váltógomb, kimondottan rossz viszont az ablaktörlő, a lapátokból érkezik a folyadék, de mire odaér, a lapát már pont az üveg széléhez ért, menet közben lehetetlen szélvédőt mosni
Hihetetlenül jól belátható a 3008, a tükröket sikerült úgy elhelyezniük, hogy teherautósan még a hátsó kerekeket is látjuk bennük.
Bármennyire is tűnik nagynak, nem művészet vele parkolni, talán csak a magas orr lehet trükkös.
Az apró kormányt forgatni egészen játékszerű, de a felül lapított megoldás hátránya, hogy alaposan ránevel a félkezes, felül fogásos vezetésre, pláne, ha kézi váltós, mint a tesztpéldány is. A hatfokozatú szerkezet karja magasra nyúlik, hosszú utakkal és kicsit akadósan kapcsolható, így ez nem fogja elnyerni az Év Váltókapcsolója díjat. Szerencse, hogy a fokozatok rendkívül hosszúak, így nem kell sokat kapcsolgatni, egészen furcsa, hogy hat fokozat ellenére még 70 környékén sem kéri az ötödiket a váltásjelző.
Remek a térkínálat, az első AGR ülések állíthatósága is kielégítő, ebben az esetben elektromos a mozgatás
Szép hangzású a Focal hifi, jó tapintású és hangulatos a szövet betét, a tetőablak pedig kék megvilágítást kap sötétben
Az új dízelmotor hangja nem szebb az előd 1,6-osnál, pedig az új 1,5-ös - igaz, annak továbbfejlesztett változata, de már 16 szelepes. Nagy változás, hogy AdBlue adalékos részecskeszűrőt kapott – ezt egyébként a teszt elején ki is írta, hogy lassan utántöltés szükséges, kicsit több mint 7500 km után. Ezzel jelentősen csökkentették a károsanyag-kibocsátást, így már teljes mértékben megfelel az Euro 6d normáknak. Nem épp városi használatra találták ki, a bemelegedési ciklusa elég hosszú, jellemzően 25-30 kilométer után éri csak el az üzemi hőfokot (télen), sokáig éppen ezért a stop-start rendszer sem aktív, szerencsére a belső fűtés nagyon is.
Fogyasztása a 4,0 literes gyárilag megadott vegyes értéket azért nem éri hozza, de 5,0 liter környékén már tartható,
ami mindenképp pozitív úgy, hogy közben nem hátráltatjuk a forgalmat és nem feltétlenül finomkodunk a gázpedállal. A 130 lóerő és 300 Nm nyomaték tökéletesen elég hozzá, ha ennél többet akarunk, meg sportosságot, akkor a GT lesz a jó választás.
Indukciós telefontöltés és okostelefon tükrözés is elérhető, a középső billentyűsor hangulatos és jól használható, a tempomat kapcsolója szinte már klasszikus
Az új dízelmotor bemelegedési ideje elég hosszú, 25-30 kilométer is lehet nagy hidegben, nem csendesebb az előd 1,6-osnál, de legalább tisztább és erősebb
520 literes csomagterébe elektromosan nyíló fedélen keresztül juthatunk, láblendítésre, kéz nélkül is nyílik. Duplapadlós, elég jó helykihasználású és hatalmas, éppen ezért jönne jól néhány szortírozó rekesz, ha csak apróságokat tennénk be. Tisztességes a lábtér hátul, még inkább elöl, a fejtér sem szűk, rendkívül jó érzés benne ülni. Az ülőlapok hosszúak, kényelmesek rövid és hosszú távon is, az utastérbe nagyon kevés ponton tudunk belekötni és nem is érdemes. A hangulatvilágítás látványos, pláne a panoráma üvegtetővel, de ha ezeket, az állítható ülőlapos AGR üléseket, navigációt és még pár apróságot beválogatunk, könnyen csusszan 11 millió fölé az árcédula.
Tesztautónk is közel 11,5 millióba került, melyben már a mindenképp sokat érő, automata kapcsolású LED-es fényszórók is benne vannak.
A 3008 technikailag nem nagy csoda, aki szeret vezetni, az azonnal megérzi majd a hátsó hagyományos csatolt lengőkaros futómű bukdácsolásait. Ezt leszámítva viszont kényelmes, stabil és remek biztonságérzetű autó a 3008. A dízelmotor élt, él, és még egy jó darabig élni is fog, pláne amíg a flottaértékesítések nagy százalékát is ezek teszik ki. A Peugeot új dízele elég hatékony, kényelmes vele a vezetés, dinamikus közlekedésre is alkalmas, de mindenképp kellően erősnek érződik. Nem városi használatra való, ahogy nagyjából egyik dízel sem, persze jellemzően nem ez, hanem az alacsony fogyasztás a mérvadó szempont.
