Több, mint egy Alfának látszó tárgy?

Több téren is első az Alfa Romeo Tonale. Egyrészt első a méretosztályában, másrészről a márka első autója, ami már a Stellantis keze alatt mutatkozott be, harmadrészről pedig az első hibrid modell a 113 éves márkától. A Tonale ráadásul több villannyal megsegített hajtáslánccal is szolgál, a csúcs-konnektoros mellett két lágyhibrid opcióval. Ezek közül az erősebbik járt nálunk teszten, 160 lóerővel és 48 voltos rendszerrel. [BANNER type="1"] Méreteit tekintve valamivel nagyobbnak érződik a konkurenseinél, minden téren alkalmas egy kisebb család hétköznapi igényeinek a kielégítésére is. Kívülről a szögletes, robusztus látványelemek miatt tűnik még nagyobbnak, jól áll az Alfa Romeónak a modern küllem. A tengelytávolságon és az arányokon nagyon látszik, hogy egy elsőkerék-meghajtásos platformra épül, ám azt egyáltalán nem érezni rajta, hogy ez a padlólemez közel 20 éves múltra tekint vissza: bizony, a Tonale még mindig a Fiat Grande Punto aljának továbbfejlesztett és minden irányba megtoldott platformját használja. A Tonale belterében a klasszikus Alfás megoldások fogadnak, legalábbis látvány terén. Megvan a műszeregység két kerek órát formáló teteje és a hatalmas váltófülek is, valamint a kormányra helyezett indítógomb és a váltókat mögött pihenő olasz zászlócska is. Az illúziót rombolja a tapintható spórolás: amíg a nagyobb modellek alapáron is kiváló, prémiumérzetet keltő anyagokkal operálnak, addig a Tonale belterében minden kemény, fröccsöntött műanyag, amit nem fog meg napi szinten többször is a sofőr. Persze, akad, aki kevésbé érzékeny erre, ám nekem ez az egy pont hiányzott a tökéletességhez. [BANNER type="2"] Az első sorban meglehetősen sportosak a fotelek, jó oldaltartással rendelkeznek. A térérzet is teljesen rendben van, szerencsére nem csak az első két ülésnél. Hátul a Giulia és Stelvio párosnál érezhetően alacsonyabb és kevésbé széles a kardánalagút, nyilván a modernebb platform és a hátsókerékhajtás hiánya miatt, ezáltal hiába keskenyebb az utastér, nagyjából ugyanolyan kényelemben fér el három felnőtt. A csomagtartó is alkalmassá teszi a családi használatra, az állítható magasságú padlóval, a közel síkba dönthető üléstámlákkal és a korrekt méretű nyílással hozza a kategória elvárásait. Az 1,5 literes, négyhengeres, turbós motor számomra egyértelmű pozitívum volt. A francia technikának nyomát sem látni, a hangja teljesen korrekt, a lágyhibrid rendszer pedig észrevétlenül üzemel, igaz, csak minimális megmozdulásokra képes a benzinmotor nélkül, de ez is jóval több, mint amit a hasonló rendszerek tudtak néhány évvel ezelőtt. Dinamikus, élvezetes autó, jó gázreakcióval, persze az elsőkerékhajtást tagadhatatlanul érezni rajta. Menet közben stabil és pontos, bár a hatalmas kerekekkel kissé túl feszesnek éreztem, de ez is Alfás jellemvonás. [BANNER type="3"] A 160 lóerő nem tépi ki a kezedből a kormányt és nem présel az ülésbe, de a hétköznapokban bőven több az elegendőnél. Ráadásul korrekt, 6-7 liter közé is leszorítható fogyasztás járt, persze a nehezebb lábúak inkább 8-9 liter között fognak vele autózni. Modern technológiák terén egyedül a távolságtartó tempomatjával gyűlt meg néha a bajom, ez ugyanis nem figyel a környező sávokra az autópályán, így az onnan érkező forgalomra hirtelen reagál, illetve a keskenyebb sávok esetén, például az M43-ason és az M0 autóúton néha belefékez a külső sávban haladó, lassabb járművekre is. Ez persze jó eséllyel egy szoftverfrissítéssel megoldható, ráadásul addig sem túl idegőrlő. Összességében tehát egy nagyon korrekt autó a Tonale, és jóval több, mint egy Alfának látszó, unalmas crossover. Amit nem tud megadni a platform és a technika korlátai miatt, azt bőségesen visszahozza stílusból. Érezhetően modernebb azonban a korábbi Alfáknál, amivel új közönség felé is nyithat. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy az elsőkerék-meghajtás sem idegen a márkától, évtizedekig adták ki a jobbnál jobb, elöl tekerő modelleket az olaszok. Szerintem tehát jól követi a trendeket a Tonale és eközben ügyesen marad hű az életérzéshez, amit a rajongók várnak, az apróbb hiányosságokért pedig bőséggel kárpótol az ár. A Tonale ugyanis már 14,65 milliótól elérhető (összehasonlításképp a Stelvio 22 millió felett indul) a képeken látható veloce indulóára pedig 17,95 millió, erre jön még rá esetünkben 3,1 milliónyi extrafelszereltség, ami egy hajszállal 21 millió forint feletti végösszeget eredményez. Hiába, a stílus és a kényelem nincs ingyen, de aki az Alfa Romeo élményt keresi, az ezzel bizonyára tisztában van.