Tovább a válság útján: 270 ezer Ft-os Fiat Punto használtteszt

Olcsón megkapható és fenntartható autó kapcsán mindenki tudja, hogy a Suzuki a legjobb választás. Ám egyrészt felmerülhet, hogy valóban az számít-e a legolcsóbbnak, másrészt pedig (s ez a jellemzőbb) sokan ódzkodnak a világ életében fapadosnak számító, hírhedten nem biztonságos és modernnek már hazai gyártásának elkezdésekor sem számító, amúgy valóban elnyűhetetlen Suzuki Swifttől. Miután múlt héten utóbbi sorozat egy 300-350 ezer forintos, de nem eladó példánya szerepelt használttesztünkben, most egy még olcsóbb, kicsit korosabb, nagyjából azonos futású, de első tulajos, ötajtós Fiat Punto került szerkesztőségünkhöz, mely 270 ezer forintos kikiáltási árral valósan eladó - volt. A tesztben szereplő Punto különlegessége, hogy úgy elsőtulajos, garázsban tartott, hogy arra magam mérget vennék, ugyanis unokatestvéremék autója, leginkább nagynéném használta. A 16 éves, 1996 szeptemberében forgalomba helyezett Punto 137 ezer kilométeres futása a piaci átlagot alulról közelítő: a Használtautó.hu adatbázisában szereplő első generációs Puntók átlagfutása 153 ezer kilométer, átlagára 361 810 forint, ha csak az 1996-os évjáratig nézzük, 350 ezer forint. Az átlagár alá célzott hirdetési árnak természetesen van oka: a kocsi jobb hátsó ajtajának alsó része és sárvédőjének egy része fényezési hibás, ami kiváló alkualap a vevőknek, ám nagyon alkudozni nem érdemes, a lényegében rozsdamentes (egy-egy pöttyöt csak a javított sárvédőívnél tartalmazó) karosszéria az ilyen korú Puntóknál messze nem magától értetődő. Meg kell hagyni, a 16 éves fényezésen számos apró sérülés, karcolás látható, de összességében feltűnően szép a karosszéria.
Nem titok, hogy utóbbin és az utastéren is sokat dobtak a lelkiismeretes lurdy házas, ez washos mosós-srácok, bár most nem volt szükség olyan komoly beavatkozásra, mint amilyet például egy kutyával használt autónál korábban mutatniuk kellett. Itt alapból is szépek a karosszéria királykék árnyalatához passzoló, kopás- és szakadásmentes üléskárpitok, a legnagyobb utastéri hiba, hogy a sofőr lábánál kikopott az utólagos szőnyeg nélkül használt gyári kárpit, illetve, hogy a kalaptartó színét nagyon erősen kiszívta a nap. Ellenben minden precízen működik, vannak olyan extrák, mint például kiváló fűtés – ami ilyen korú autónál és a hűtőhibákat gyakran mutató Puntónál messze nem magától értetődő, elektromos ablak, központi zár, amely kilincshúzásra old, és még rádió is szólhat az utastérben. Ebben az árkategóriában szintén nem egyértelmű, de itt még ma is kívülről és belülről is nyitható a csomagtér, ami 275 literével és főként szabályos, egyenes széleivel alapesetben sem kicsi, de üléshajtással sík padlójú 1 köbméteresre bővíthető. Csak télen, mínusz 10-ben mutatkozik a csomagtérajtó teleszkópjainak fáradása, ha az autó teljesen lehűlt, akkor már nem tartják meg az ötödik ajtót, de már némi fűtés után is funkcionálnak, így megelőlegezhető, hogy fagypont felett már nem is lesz velük gond.
[BANNER type="1"]
Az utastér tehát kipipálható, a jó állapotú példányban ma is ugyanúgy élvezhető a kisautók körében tágas helykínálat, mint 1994-es megjelenésekor, amikor is az Év Autójának választották a Puntót. Jöhet a gépháztető felnyitása, ahol jól látható, hogy van olajszivárgás, ám az is, hogy nem vészes mértékben. Amúgy minden a helyén van, jó eséllyel csak a hengerfej tömítését kellene cserélni, és már nem is lenne gond. Nem ígérkezik vészes tételnek, ahogyan a Punto esetében semmi sem, megdöbbenésünkre még a hasonló korú Suzuki Swiftnél is olcsóbbak hozzá az alkatrészek (konkrét példák táblázatunkban feljebb).
Következhet a próbakör: a Punto hidegben is könnyen indul, hengerenkénti befecskendezős, Euro2-es, azaz a szmogriadó riasztási fokozatában sem sanyargatott motorja egyenletesen jár, bemelegedve – főként menet közben – megdöbbentően halk. Váltója jól kapcsolható, kormánya szervo nélküli, de menet közben így is nagyon könnyű, középállásában kissé nyúlós, de komolyabb gondokat nem mutat, sőt, kifejezetten jó a Puntót vezetni, nincs gond az egyenesfutással. A fékrendszer szerencsére hatásos és jól adagolható. Utóbbira szükség is van, ugyanis a 73 lóerős benzines 12 másodperces 100 km/órára gyorsulásával és 170 km/órás végsebességével meglehetősen fürgének számít. Érezhető is a tempó a 910 kilogrammos karosszériában, de leginkább az, hogy nemigen kell nagyobb motor a normális közlekedéshez az 1,2-esnél. Ahogyan az is belátható, hogy még egy 270 ezer forintos autóval is nagyon vígan el lehet lenni a forgalomban. A Puntóban nincsenek zavaró zörgések, természetesen nem új és makulátlan autó, de használati értéke nem tizedannyi, mint egy több mint tízszer ennyibe kerülő új kisautóé.